Zsurkán Mariann
Itt minden eladó

„Egyet fizet, kettőt kap”, „Az utolsó napok”, „Sale”, „Ne hagyja ki”, „A bolondnak is megéri” - ezekkel a szlogenekkel próbálják feldobni az áruházak a szezonvégi hangulatot. A leg-többen őrülten vágnak neki a nagy bevásárló „túrának”, ugyanis külön edzést igényel a több tonna ruha átturkálása, mert szó szerint ez történik bizonyos leárazást skandáló boltokban. Az már más kérdés, hogy megtalálják-e a megfelelő méretű vagy színű ruhadarabokat 40, 50 vagy akár 70 százalékkal kurtított árakon. Kicsit utánanéztünk annak, hogy valójában mi is kapható a minden évben egyre hamarabb kezdődő nyári vásárokon.

A tini korosztály a divattervezők számára nem létezik Fotó: XXX

Sajnos az idei nyár sem tombolt három hétnél tovább, többek között ennek is köszönhető, hogy a nyári ruhák már a szezon közepe előtt akciós árakon voltak kaphatók. Némely üzletben olyan méreteket ölt az árleszállítás, hogy az időszak lassan népi ünneppé válik. Láthatunk 30-40-50 százalékos, sőt 70 százalékos árengedményt is. Bizonyos „akciós” termékeknek talán sosem voltak eredeti árai, mivel azokat árleszállítás céljára gyártották, és az áthúzott eredeti ár is csak amolyan „pszichotrükk”. 
Becski Leonóra, egy neves ruhaüzletlánc divattervező üzletvezetője szerint ma már elmondható, hogy a szezonvégi leárazások valóban árengedmények, ami néhány évvel ezelőtt még nem volt így. Kereskedőszemmel az a lényeg, hogy a vásárló elvigye a terméket, mert a téli tárolás egyrészt pénzbe kerül, másrészt jövő tavasszal már nem könnyű a maradékot eladni. 
Azonban az eladhatóság nem csak a fazonon, hanem a méreten is múlik. A méretek ugyanis „összementek”, a normál alkatú lányoknak-asszonyoknak nem kis kihívás a megfelelő, klasszikus számozású ruhákra rálelni. Arra a kérdésünkre például, hogy a tíz év feletti lányokra miért nehéz ruhát találni, Becski válasza az, hogy senki nem gondol erre a korosztályra. Egy tinédzser átmenetet képez a gyerek és a felnőtt között, ezért gyakran a női ruhák között talál méretben megfelelőt. Sajnos nem épült rájuk iparág, talán azért, mert nehéz követni a méreteket. Többnyire mindenütt konfekció, azaz adott méretek szerint dolgoznak, és mindenki más-más mérettáblázat szerint állítja össze a választékot. A cégeknek saját mintázója, szériázója van, és ki mennyire ügyes, úgy alkalmazkodik a társadalom igényeihez.
Sokak szerint külföldön könnyebb ruhát vásárolni, valószínűleg azért, mert ott változatosabb méretekben készülnek a konfekciók. Mi valamilyen rejtélyes oknál fogva nem vesszük át ezeket a méretezéseket. Ezért érdemes klasszikusabb márkájú ruhaüzletekben vásárolni, amelyek igaz, más árkategóriát képviselnek, de a jó minőség mellett a méretkülönbségekre is figyelnek - inkább legyen kevesebb, de hordható ruhánk, amiben embernek érezzük magunkat, minthogy dugig legyen a szekrényünk bohócöltözékekkel. 
Molnár Mária Virág öltözéktervező művész szerint az eltérő méretek az eltérő embertípusok miatt alakultak ki. Létezik a germán típusú ember, akihez mi inkább hasonlítunk, de a kínaival is van átfedés, mert nálunk is vannak alacsony termetű emberek. Minden országban a saját átlagméretek alapján készítik el a mérettáblázatokat. Azért nehéz itthon vásárolni, mert a nálunk kapható ruhák, lábbelik - már csak anyagtakarékosságból is - apró emberekre vannak tervezve. A nyugati országokban pedig speciális méreteltérések vannak a férfiak számára is: egy méreten belül van rövid állású és hosszú állású öltöny, ezen belül három variáció létezik: magas, alacsony és normál típusú öltönyök. 
Arra a kérdésünkre, hogy létezik-e, vagy lesz-e valaha a magyar emberekre való ruházat, Molnár válasza, hogy biztosan van és volt is, csak az a baj, hogy a magyar ipar meghalt. Amíg a magyar boltokban nyugati, illetve egyre inkább keleti ruhákat árulnak, addig nekünk sokat kell még keresgélnünk. A magyar cégek kicsik és kevesen vannak, de azok valóban a magyar átlagmérettel dolgoznak. A nagyobb szalonokban varrónőt alkalmaznak, aki akár két órán belül ránk szabja a ruhát, ezzel a plusz szolgáltatással is marasztalják a vásárlót. De aki sokfelé jár, a Westendtől a Tigris piacig, az látja, hogy a ruhák nagy része a bevásárlóközpontokban is a kínai piacokról származik. Nálunk többnyire a gazdagabb sznobok vásárolják az igazi szupermárkákat, a Gucci vagy az Armani a középrétegeknek és a szegényebbeknek megfizethetetlen.