Vagyim Arisztov, Szentpétervár
Hadititkot vagy életet

Az utóbbi években az augusztus amolyan fekete hónap az orosz haditengerészeti flotta életében: idén e hó elsején Szeverodvinszk-ben tűz ütött ki egy kiszolgált atom-tengeralattjáró szétbontása során, minek következtében két munkás életét vesztette. Ötödikén pedig arról adtak hírt az orosz médiumok, hogy Kamcsatka közelében bajba jutott a „Priz” tengeralattjáró. Természetesen mindenki azonnal az öt éve történt tragédiára gondolt, ami a Kurszk-kal történt - mellesleg szintén augusztusban. 

Vlacseszlav Mihalsevszki kapitány és a Priz legénysége partra lép. Csak integethettek a szeretteiknek Fotó: Reuters

Az oroszok közül sokan lemondtak a Priz mélyben rekedt tengerészeiről. Ugyanis már az első híradásoktól fogva nyilvánvaló volt, hogy az admiralitás vezetői - ahogy annak idején is - finoman szólva pontatlan információkat adtak. A bajba jutott matrózokat azonban végül sikerült kiszabadítani.
A baj augusztus 4-én következett be: a mini-tengeralattjáró hétfős legénységgel a fedélzetén 190 méteres mélységben halászhálóba akadt. (Mint később kiderült: a „halászháló” egy titkos és mintegy tízmilliárd dollár értékű antennarendszer egyik egysége volt. Ez az új rendszer lehetővé teszi minden víz alatti mozgás követését a Csendes-óceánon, valamint segíti az orosz atom-tengeralattjárók kommunikációját. A Priz feladata éppen ennek átvizsgálása és javítása volt.) 
A flotta vezetősége mindezt csak másnap adta hírül - ráadásul, ahogy az Izvesztyija írta, „azt sem önszántából”. Ötödikén reggel egy ismeretlen nő hívta fel a helyi rádió stúdióját, és elmondta, hogy egy tengerész rokona közölte vele, hogy Kamcsatka partjainál bajba jutott egy katonai tengeralattjáró. Fél óra múlva ez az információ - nem hivatalos forrásokra való hivatkozással - elhangzott az éterben. Ha ez nem történik meg, egyáltalán nem biztos, hogy a történet így végződött volna.
A bejelentést követően meglehetősen ellentmondásos nyilatkozatok érkeztek a flotta vezetőségétől. Először azt hallhattuk, hogy a tengeralattjáróban mindössze egyetlen napra elegendő levegő van. Később a csendes-óceáni flotta sajtóosztályának főnöke biztosított mindenkit arról, hogy a levegő négy napra elég, a víz és az élelem pedig öt napig is kitart.
„Létrejött a rádió-összeköttetés a bajba jutott tengerészekkel” - adták hírül később. De ami még fontosabb, már első nap elhangzott egy olyan hír, ami arról tanúskodik: azért az admirálisok tanultak valamit a Kurszk 
tragédiájából. Nevezetesen, hogy a flotta vezetősége már nemzetközi segítséget kért. 
Mint azóta már ismeretes, elsőként Nagy-Britanniából érkeztek tengerészek. A brit Scorpio mélytengeri berendezés segítségével sikerült átvágni a Priz hajtóművére csavarodott hálókat és egy szupertitkos antenna kábeleit. Az amerikaiak sem késlekedtek a segítségnyújtással - a Kommerszantnak nyilatkozó brit tengerész szerint az ő segítségükkel tudták csak üzembe helyezni a mostoha körülmények között a mentőfelszerelést.
Végül 7-én, vasárnap szerencsésen véget ért a mentési akció: a hét matróz összesen 76 órán át volt a mélység fogságában.
„Megmentették őket! A Kurszk mégiscsak tanulság volt: fontosabb az emberélet, mint a hadititok” - az egyik orosz lap szalagcíme tükrözi az orosz média nagyobb részének hozzáállását -, és ez valóban nagy eredmény. Eddig ugyanis fontosabb volt a hadititok, mint az emberélet. 
Az oroszok hálásak a mentési akcióban részt vett brit tengerészeknek. Szergej Ivanov védelmi miniszter nevükkel ellátott órákkal ajándékozta meg őket, és azt mondta, indítványozni fogja érdemrenddel való kitüntetésüket. Bejelentette továbbá, hogy Oroszország a közeljövőben vásárol majd Nagy-Britanniától két Scorpio típusú szerkezetet hasonló mélytengeri mentési és egyéb munkálatok számára.