Csak nem akar véget érni a németországi magyar vállalkozók 2004 áprilisában kirobbant drámája (lásd még Hetek, 2005.
) A nemzetközi sajtóban (az Eichmann-féle náci Sonderkommando után szabadon) csak SoKo-razziának csúfolt munkaügyi ellenőrző akciók ügyében most újabb fejleményekről számolt be a napi sajtó. „Néhány magyar cég beismerő vallomást tett” - olvasható a szalagcímekben. A kijelentés érdekessége csak annyi, hogy az érintettek szerint semmi ilyesmi nem történt. Sőt, az időközben rekordszámú ülést tartó német-magyar vegyesbizottság értekezései sem hozták meg a kívánt eredményt. A németországi munkavállalási szabályokról készített segédanyag összeállításán kívül ugyanis legfeljebb a „kávékevergetés világbajnokságát” sikerült nyélbe ütniük a jelenlevőknek - nyilatkozta a Heteknek Tóth Boldizsár, a Nemzetközi Vállalkozók Egyesületének (NVE) elnöke.
Bár az említett beismerő vallomások abszolút kacsának bizonyultak - mivel mind Tóth Boldizsár, mind Balogh István, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) főtanácsadója egyöntetűen tagadta ezek létezését -, az ügy mindenesetre újra reflektorfénybe került. Úgy tűnik, hogy most kormányzati szinten is utánanyúltak az eseményeknek, ugyanis minden érezhetően begyorsult - nyilatkozták lapunknak az érintettek. Az ügy kapcsán felállított német-magyar vegyesbizottság ugyanis meglepő módon kétszer is ülésezett az elmúlt hónapban. Hatékonyságának megítélése azonban a nevéhez méltóan vegyes. Tóth Boldizsár egyenesen tehetetlennek és reménytelennek nevezte a bizottság munkáját, míg a Heteknek nyilatkozó Balogh István „példátlan erőfeszítésnek” minősítette mindazt, amit a magyar tárgyaló delegáció letett az asztalra. Sajnos, a magyar fél vezetését ellátó Gilyán György, a GKM közigazgatási államtitkára és a német oldalon megbízott Georg W. Adamovitsch szövetségi gazdasági és munkaügyi államtitkár valóban nem találta meg a közös nevezőt. A vita tárgya, hogy milyen feltételek betöltése szükséges a németországi munkavállalás engedélyezéséhez. A magyar kormány továbbra is elegendőnek tartja, ha az adott cég Magyarországon bejegyzett, és valós tevékenységet folytat. Elutasították ezért a németek érvelését, miszerint az Európai Unió Bizottságának a munkavállalók kiküldetéséről szóló iránymutatása szerint a cégnek „számottevő” tevékenységet kell folytatnia a székhelye szerinti országban - ennek mértékét pedig a bizottság 25 százalékban határozta meg. Az egyetértés hiányának oka pedig, hogy a bizottság nem határozta meg, hogy pontosan minek a 25 százalékát kell vizsgálni. „Míg a németek azt mondták, fekete, mi azt mondtuk, fehér, és utána erről vitatkoztunk. Mindenesetre a német bíróságok a fekete változat szerint jártak el” - konstatálta az eseményeket Balogh István.
Az ügy megoldatlansága mindenesetre továbbra is nagy indulatokat kavar: „Németország vezetése úgy gondolja, hogy Magyarország egy része hozzájuk tartozik, és ennek megfelelően a magyar törvényeket semmibe veszik,
sőt, alapvetően félremagyarázzák” - fogalmazott az NVE elnöke. Balogh István is megerősítette lapunknak, hogy a németek láthatóan a mi vállalkozóink bőrén akarják orvosolni saját belpolitikai problémájukat - nevezetesen a nagy arányú munkanélküliséget. „Még mindig nem ismerem pontosan a razzia kiváltó okát, de a lényeg az, hogy le akartak bennünket építeni. Nincs olyan magyar cég, ami a német elvárásoknak megfelelne. Ha a paksi atomerőmű menne ki dolgozni, akkor az talán átmenne a rostán, de a kis- és középvállalkozások esetében ez reménytelen” - összegezte eddigi tapasztalatait az NVE elnöke.
Mindenesetre Tóth Boldizsár és a GKM főtanácsadója is egyetértett abban, hogy az ügy könnyedén a strasbourgi bíróságon végződhet, hiszen az sem ért el különösebb hatást, hogy levelet címeztek Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, illetve Schröder kancellárnak. Az itt született döntés azonban már valamenynyi folyamatban lévő SoKo-ügyre kötelező érvényű lehet.