Lukács András
Életfogytiglan döntenek

George W. Bushnak köszönhetően még forróbbá vált az amúgy is meleg amerikai nyár, igaz az elnök leginkább demokrata ellenfeleinek fűtött be John Roberts jelölésével, akit a Legfelsőbb Bíróság megüresedett posztjának betöltésére javasolt a szenátusnak.

John Roberts, Bush elnök jelöltje Fotó: Reuters

Amerikában az elmúlt hetek sajtójában vezető hírként szerepelt a Legfelsőbb Bíróság háza táján történt minden egyes mozzanat. Ezt elégelte meg William Rehnquist, amikor kórházba vonulását a főbb televíziós társaságok élőben közvetítették, és megüzente, hogy nem, még nem vonul vissza a Legfelsőbb Bíróság elnöki posztjáról. 
A kiemelkedő érdeklődés oka az, hogy több mint tíz év után most nyílik újra lehetőség arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság összetétele megváltozzon. Rengeteg találgatás látott napvilágot arról, hogy ki vagy kik fognak a ciklus végén visszavonulni, a legtöbbeknek azonban csalódniuk kellett. Az előzetes várakozásokkal szemben a köztudottan pajzsmirigyrákban szenvedő nyolcvanéves William Rehnquist nem vonult nyugalomba, ehelyett a mérleg nyelvének is hívott hetvenöt éves Sandra Day O’Connor jelentette be visszavonulását. 
O’Connor bíró visszavonulásával Bush elnök számára lehetőség nyílt, hogy saját tetszése szerint befolyásolja a Legfelsőbb Bíróság összetételét, amely az elmúlt években egyre inkább a liberális és konzervatív politikai erők kultúrharcának színhelyévé vált. Az elnöki hatalom mellett ugyanis a Legfelsőbb Bíróság a legbefolyásosabb politikai erő az Egyesült Államokban. A kilenctagú bíróság döntései ellen ugyanis nem lehet fellebbezni, azokat csak egy újabb legfelsőbb bírósági döntéssel vagy alkotmánymódosítással lehet megváltozatni. 
A bíróság tagjait az elnök jelöli, és a szenátus hagyja jóvá többségi szavazás útján, kinevezésük egész életükre szól - természetesen visszavonulhatnak - ebből adódik az, hogy William Rehnquist még Richard Nixon, John Paul Stevens pedig Gerald Ford jelöltjeként került a bíróságba, a többiek közül kettőt-kettőt juttatott be a testületbe Ronald Reagan, idősebb George Bush, illetve Bill Clinton. 
A Legfelsőbb Bíróság legfőbb feladata az alkotmányosság betartatása: a testület ellenőrzi, hogy a kongresszus által meghozott törvények, a különböző bírósági döntések összhangban vannak-e az alkotmánnyal. Ennek megfelelően a bíróságnak számos helyzetben kell állást foglalnia „élet-halál” kérdésekben: a Legfelsőbb Bíróság tett pontot például a híres Roe-Vade ügyben 1973-ban elismerve az abortusz törvényességét. Ugyancsak a Legfelsőbb Bíróság hozott döntést a Pentagon-iratok néven elhíresült ügyben 1971-ben, amelynek során a kormányzat megpróbálta megakadályozni a New York Times-t, hogy bizonyos katonai információkat nyilvánosságra hozzon, de a bíróság döntött 2000-ben a floridai újraszavazások leállításáról, éppen a most lemondott Sandra Day O’Connor szavazatával.
A tét tehát korántsem kicsi, így Roberts jelölése előtt sok találgatás látott napvilágot arról, hogy az elnök kit fog jelölni erre a fontos posztra. Sokan latin-amerikai, sokan pedig egy újabb női jelöltre számítottak, semmiképpen nem gondoltak azonban arra, hogy az elnök egy katolikus fehér férfit fog jelölni. Mindezek ellenére George Bush ügyesen lavírozott: John Roberts személyében egy olyan bírót sikerül a testületbe juttatnia, akinek jogi kvalitásait a demokraták is elfogadják, akit azonban mindenképpen a konzervatív táborba lehetne sorolni. Az elnök ezzel a Legfelsőbb Bíróság konzervatív szárnyát erősítené meg, ennek pedig - tekintettel arra, hogy Roberts még csak ötvenéves - hosszú ideig tartó hatása lehet.