A Nemzeti AIDS Stratégia csak elméletileg létezik, gyakorlatilag láthatatlan - állítja a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) civil szervezet, amely a HIV-fertőzés és AIDS elleni harc gyakorlati intézkedéseire, az erre vonatkozó közérdekű adatokra kérdezett rá az Egészségügyi Minisztériumban. Mivel a minisztérium másfél hónap után is adós maradt a válasszal, a TASZ jogi úton követeli a közérdekű adatok megküldését. Az utóbbi években Kelet-Európában és Közép-Ázsiában rendkívül megemelkedett a HIV-fertőzések száma, és a hazai állapotok is változóban vannak.
A tavalyi 115 millió forinttal szemben 2005-ben már csak 86 millió forintot költhet az Egészségügyi Minisztérium Nemzeti AIDS Bizottsága a HIV/AIDS elleni küzdelemre - tudhatjuk meg a TASZ és a minisztérium interneten is közzétett levelezéséből. Márpedig Kelet-Európában és Közép-Ázsiában rendkívül intenzív járvány van kibontakozóban, Ukrajnában pedig a lakosság egy százaléka már HIV-pozitív - állítja Csernus Eszter, a TASZ jogvédő szervezet HIV/AIDS és betegjogi programvezetője. „Észtországban, Lettországban szintén beindult a járvány, pedig néhány évvel ezelőtt még kevesebb volt a fertőzöttek száma, mint Magyarországon” - mondta lapunknak a jogvédő, aki az Egészségügyi Minisztériumhoz intézett hivatalos levelében egy sor, hazai prevenciót érintő közérdekű kérdésre szeretett volna választ kapni. Többek között arra, kik egyáltalán a Nemzeti AIDS Bizottság tagjai, milyen konkrét tervek, milyen konkrét pályáztatás, költségvetés és prioritások alapján folytatják - az adófizetők pénzéből - a fertőzések és a megbetegedések elleni küzdelmet.
Az Egészségügyi Minisztérium által 2004-ben kidolgozott Nemzeti AIDS Stratégia elméletileg 2010-ig alkalmazandó irányelveket fogalmaz meg, a tények viszont azt mutatják, hogy az irányelvek gyakorlati megvalósításával gond van, és a korábbiakhoz képest hazánkban is megnőtt a megbetegedések száma. Az Anonym AIDS Tanácsadó Szolgálat (AATSZ) májusi adatai szerint például idén három hónap alatt majdnem annyi HIV-pozitív fertőzöttet szűrtek ki, mint amennyit korábban egy év alatt regisztráltak. A kedvezőtlen tendenciát erősítik az Országos Epidemiológiai Központ információi is: 2005 első negyedévében több fertőzést regisztráltak, mint a 2003. év egészében.
1985-től 2005. március 31-ig összesen 1242 HIV-pozitív személyt regisztráltak Magyarországon - a valóságos adat azonban ennek a többszöröse is lehet, a nálunk alkalmazott „passzív” adatgyűjtési módszerek során ugyanis csak azoknak a fertőzötteknek az állapotára derül fény, akik valamilyen oknál fogva az egészségügy látókörébe kerülnek.
A legszignifikánsabb rizikócsoportot hazánkban a homo- vagy biszexuális életvitelt folytatók jelentik: az említett HIV-pozitív személyek több mint 50 százaléka ilyen életmódot folytat. Feltűnő, hogy a regisztrált fertőzöttek szintén több mint fele Budapesten él, a bejelentett AIDS-betegek, illetve az AIDS miatt elhalálozottak 90 százaléka pedig férfi.
A HIV-fertőzés másik gyakori terjedési módja, az intravénás kábítószer-fogyasztáshoz kapcsolódó fecskendőmegosztás miatti fertőződés hazánkra még kevésbé jellemző - a szomszédos Ukrajnában azonban domináns, az új fertőzések tekintetében elérheti a 80-90 százalékot. Aggodalomra ad okot, hogy - szintén a közös tűhasználat révén - a hepatitis C fertőzés az elmúlt években a duplájára nőtt.