Hetek - IX. évfolyam, 27. szám, 2005. július 08

Megy egy ember a vetés mellett, meglát egy másikat, aki széken ülve kapál. Odaszól neki: Bátyám, maga miért ülve kapál? Mert fekve nem lehet - szól a vicc a sopokról, Bulgária egyik népcsoportjáról. Bár az idegenforgalmi látványosságokat nem így reklámozzák, azért minden bolgárról elmondható, hogy elég laza. Volt szocialista blokk egy kis mediterrán hangulattal vegyítve.

Menjünk a bolgár tengerpartra! - a rendszerváltás környékén egy ilyen mondat után valószínűleg körbenevették volna az egyszeri utazót. Ma már egy kicsit gondolkodni kezdenének. Bolgár tengerpart? Manapság nem éppen divatos célpont a „modernizált” magyarok körében. Törökbe, Görögbe, Spanyolba és Horvátba menni, az rendben van. Egy kicsit másféle közönség pedig inkább Franciaországot vagy Floridát választja. Bulgária egy elfelejtett ország, valahol keleten. Sokan még emlékezhetnek a vasfüggöny idején ott töltött nyarakra, és talán ezért nem jut eszükbe, hogy újra odautazzanak. Akik még nem voltak, azok meg nem is nagyon hallhattak az országról az elmúlt tízegynéhány évben.
Mostanában egyre több család fedezi fel, hogy nyáron nem is olyan rossz célpont Bulgária. A nyugati turisták, főleg a németek és az angolok közel tíz éve kiemelt úticélként kezelik. Míg két éve hárommillió, tavaly már közel hatmillió külföldi kereste fel az országot. Miért? Közvetlen repülőjárattal megközelíthető. A foglalt szálláshelyről - nemcsak a szállodákból, hanem sok helyen a magánszállásokról is - a repülőtérre vagy a vasútállomásra az érkezők elé kimennek, amiért sok esetben fizetni sem kell. Nem kell a helyi taxisokkal vívni, hogy vajon mennyi legyen a viteldíj - legalább annyira gyorsan átverik az embert, mint magyar kollegáik. Az éjszakai és repülőtéri taxizásoktól egyébként érdemes óvakodni.
Interneten is lehet szállást foglalni. A tengerpart tiszta, és egy-két helyet leszámítva szinte mindenhol homokos. Sok szállodának van gyermekmedencéje. A tenger többnyire nyugodt és meleg, az elmúlt hetekben tomboló ítéletidő elkerülte a vidéket. Igaz, búvárkodni nem nagyon lehet. De cserébe egy hajókirándulás keretében el lehet jutni Isztambulba. Vagy, aki rövidebb utat szeretne megtenni, az választhatja a delfináriumot (Várna), ami nem csak a gyerekeknek élmény.
A szálláshelyek és -árak teljes skálája fellelhető az egyszerű diákszállóktól a luxusszállodákig. A kulturált apartman- vagy házbérlés jó választás. Az ellátásra nem lehet panasz: a horvát áraknál jóval kedvezőbbek a viszonyok, egy-egy éttermi vacsora a magyar tarifáknak közel a felébe kerül. Érdemes odafigyelni arra, hogy az étlapon fel vannak-e tüntetve az árak. Ez egyre ritkább trükk ugyan, de néha akad még rá példa. Aki rászánja magát, észre fogja venni, hogy a bolgárok - nagyrészt külföldi tőke bevonásával - nem kevés pénzt fektettek a tengerpartjukba. Nem véletlen, hogy európai szinten az egyik legdinamikusabban fejlődő területként tartják számon. Rengeteg építkezés folyik, a régi szállodákat privatizálták, így fel is lettek újítva. Ha minden így megy tovább, pár éven belül nyugati színvonalú turisztikai célponttá válik Bulgária.

A biztonságra is odafigyelnek. Ha valaki kocsival vág neki a nagy útnak, azért tervezzen be egyszer egy pihenőhelyet is. Igaz, a távolság körülbelül ugyanannyi, mintha a görög tengerpartot céloznánk meg, de 1200 kilométer egyben egy kicsit sok. Egy közel 80 kilométeres szakaszt leszámítva - Újvidéktől kezdve - végig autópályán lehet menni. Eltévedni valószínűleg nem fog senki - Szeged, Belgrád, Nis, Szófia és Plovdiv, utána jön a tengerpart. Amitől sokan tartanak, a rendőri túlkapások. Érdemes bekapcsolva tartani a biztonsági övet, a tompított fényszórót, és figyelni a sebességkorlátozó táblákat. Ha mégis szabályszegésen kapnának, akkor a helyszínen is rendezhető az ügy, illetve hivatalos esetben az ember kap egy cetlit, és a határon majd fizet.
Ha már a fizetésnél tartunk, az országban még ma is a leva a fizetőeszköz - egy helyi egység körülbelül 120 forintba kerül -, de érdemes eurót vinni, mert ha nem sikerült váltani, sok helyen ezt is elfogadják. Pénzváltó szinte mindenhol van, a hitelkártyát jelzik, ha elfogadják, és minden településen van banki szolgáltatás. Sajnos még sokan nem hiszik el, hogy a civilizáció nem magyar privilégium.
Ha valaki nem szereti a zsúfoltságot, akkor ne július közepe után menjen. Augusztus 20-a után viszont kiürül a bolgár tengerpart. Ez még egyáltalán nem utószezon, sőt egy kicsit visszatér a mediterrán hangulat, és nincs annyi külföldi.
De Bulgáriában nemcsak tenger van, hanem nagyon szép hegyek is, ráadásul kiépített túraútvonalakkal segítik a kirándulókat. Sok helyen csillagtúrára alkalmas területek is vannak. Tengerszemek, hegyi patakok szabdalta hegyvidékek sorakoznak. Működő felvonókkal, hogy ne csak a valódi hegymászók jussanak fel a csúcsra. Friss levegő és hegyi magánszállás. Vadmálna és áfonya, rengetegféle gomba. Faszénen sülő hegyi pisztráng friss salátával és kenyérrel. Érdemes kipróbálni. A túrázás egyébként nemzeti sport, ennek megfelelően túratérképek mindenhol fellelhetők és használhatók is. Három nagy hegységük van, három külön világ. A Balkán-hegység választja ketté az országot, nem annyira magas, mint a másik kettő. A Rodope rendkívül kalandos, egészen a török határig nyúlik, és párhuzamosan fut a görög határral. Ezt bátran vehetik nyakukba kicsik és nagyok - nagy barlangok, felvonók, málnázási lehetőségek -, de még nincs annyira kiépítve. A Pirin szintén más. A Rila - itt található az ország legmagasabb pontja szinte a fővárostól, Szófiától indul, innen le lehet jutni a déli határig, Görögországig. Rendkívül szép hegyi utak és szállások, de csak haladó hegymászóknak és hegyi túrázóknak. Egy-egy része természetesen bejárható egyszerű turistaként is, de az igazi szépségeit mégiscsak a profiknak tartogatja.
Ha valakinek még ez sem lenne elég, és egy kicsit a városokat is szeretné megismerni, akkor nem feltétlenül kell a fővárosra koncentrálni - bár e sorok írója kedveli Szófiát, de az odalátogatók nagy része nem így van ezzel. Ugyan egy-két napnyi látnivaló akad itt is, főleg a hegyek, egész pontosan a Vitosa. Nem sok európai főváros dicsekedhet azzal, hogy tömegközlekedéssel fel lehet jutni 1800 méteres magasságig, majd onnan akár gyerekekkel is át lehet lépni a kétezredik métert. Busszal vagy kabinos felvonóval - a busz biztosabb, a kabinos meg sokkal szebb -, a téli síszezon miatt az utóbbit nyáron tartják karban, így nem minden nap közlekedik, de ha igen, akkor az fantasztikus!

Másik nagyobb város Plovdiv, ennek is a belvárosi része ad egy kis kóstolót abból, milyen is lehetett a balkáni keveredés, szlávok, törökök és minden egyéb kereskedő náció hogyan és hol élt. InterCityvel a fővárosból elérhető, remek egynapos kirándulás. Római kori romjai és színháza jelzi, nem a szocializmussal kezdődött a múlt. Emellett érdemes a néprajzi múzeumát is megnézni - ez egy régi török kereskedő háza. Veliko Tirnovo kicsit messzebb van, egy kis ékszerdoboz. E két város a tengerpartról csak egy ugrás, ha Burgaszhoz közeli szálláshelyet választottunk.
Két nagyobb tengerparti város van. Az előbb említett Burgasz, ahol a repülőtér is van - errefelé érdemes kocsit bérelni, nem drága. (A tömegközlekedés sem rossz, és a taxi sem drága, de mindig állapodjunk meg előre a viteldíjban!) A közelben van Neszebar, klasszikus halász- és kereskedőváros - aki szerencsés, itt is talál szállást, és nézheti a tengert, ahogy alatta a sziklafalat csapdossa, miközben egy kis teraszon sült tengeri halat vacsorázik. A másik Várna, ami egy igazi nagyváros, ennek minden előnyével és hátrányával - már a görög kereskedővárosok korától jegyzik, és eme emlékek meg is találhatók a városban. A kettő között a Napos Part és az Aranyhomok, talán a legismertebb homokos szakaszok tele szállókkal és nyaralóhelyekkel. A homokot a modern kornak megfelelően, minden éjjel ápolják, és így reggelente újra szép és használható. Családdal talán érdemesebb Burgaszt és környékét választani, de ez is ízlés kérdése. Aki egyáltalán nem akar külföldivel találkozni vagy külföldre menni, de szereti a vizet, az idén jobb, ha a Balatont választja, biztos nem lesz zsúfoltság.