Lukács András
A Naprendszer elfoglalása

Különleges Függetlenség Napi tűzijátékkal kedveskedett a NASA július negyedikén hajnalban: ekkor csapódott be ugyanis a Deep Impact űrszonda a Tempel-1 nevű üstökösbe. A mosógép méretű, 372 kilogrammos űrszonda becsapódását a küldetést megvalósító szakembereket is meglepő, látványos robbanás követte, annak ellenére, hogy az üstökös számára az ütközés olyan volt, mintha egy szúnyog ütközne egy Boeing 747-es repülőgéppel. 

Az üstökös a becsapódás pillanatában. Életre kelt a vízió Fotó: Reuters

A Deep Impact idén januárban indult el a 431 millió kilométeres útjára azzal a céllal, hogy amennyire csak lehet, feltérképezze a Tempel-1 nevű üstököst: fotókat készítsen a felszínéről, és meghatározza az üstökös összetételét. A szonda nevéből könnyű következtetni a küldetés másik fő céljára is, a Deep Impact elnevezés ugyanis nem titkoltan az 1998-ban bemutatott azonos című filmre utal. Ennek története szerint egy üstökös a Föld irányába tart; az ütközést elkerülendő a NASA egy űrhajót küld a felrobbantására. 
A filmtől eltérően az űrszonda jelen esetben nem vitt magával robbanóanyagot, ennek ellenére a becsapódást követő robbanás ereje és látványa meglepte a kutatókat. Az üstökösből a becsültnél nagyobb mennyiségű por és gáz szabadult fel, aminek következtében a Tempel-1-et egy átláthatatlan felhő veszi körül. Ennek következtében jelen pillanatban nem sok mindent látni az üstökösből. Az ütközést megelőző 13 percben azonban a szonda látványos képeket készített, amelyeken durvább és simább felületek is láthatóak, „csupa olyasmi, amit szeretni fognak a geológusok” - nyilatkozta Don Yeomans, a Deep Impact csapat kutatója. Yeomans szerint az elkövetkező időszakban derülhet ki, hogy egy mindössze mosógép nagyságú objektum hogyan okozhatott ekkora robbanást. Bár a becsapódás látványos volt, nem okozott különösebb kárt az üstökösben, az előzetes számítások szerint mindössze tíz méterrel módosította a pályáját. 
A Deep Impact sikere szervesen kapcsolódik abba a sikersorozatba, amit a NASA és a vele együttműködő szervezetek elkönyvelhettek az utóbbi években. A szonda ugyanis 431 millió kilométeres utat tett meg a Tempel-1 eléréséig, ezt követően pedig három navigációs fázisban úgy módosította az útvonalát, hogy pontosan az üstökösmagba csapódott be. 
Ehhez hasonló teljesítmény volt a NASA Mars-projektje, amelynek során a szondák szintén több száz millió kilométeres utat tettek meg a vörös bolygóig, ahol sikeres landolás után „munkába álltak”, és azóta is dolgoznak. (Az Opportunity nevű marsjáró alig egy hónapja ásta ki magát a homokból.) Óriási feladatot hajtott végre a Huygens űrszonda is, amely több mint hét évnyi utazás és négy milliárd kilométer megtétele után idén januárban lépett be a Szaturnusz legnagyobb holdjának, a Titánnak a légkörébe. 
A szonda már 160 kilométeres magasságban elkezdte a légkör összetételének vizsgálatát, ezzel párhuzamosan fantasztikus képeket küldött a metánban fagyott bolygóról, a talajt érést követően pedig több mint egy órán keresztül továbbította az adatokat a Cassininek - a Szaturnusz körül keringő űrszondának, amelyről pár héttel korábban levált -, mindaddig, amíg az el nem tűnt a Titán horizontjáról. 
A NASA expedícióit hamarosan európai kutatások is követik: tavaly februárban indították útnak az Európai Űrügynökség (ESA) űrszondáját, a Rosettát, amely siker esetén kilenc év múlva landol egy üstökösön, ahol az amerikai szondától eltérően nem ütközéssel, hanem „helyszíni vizsgálatokkal” elemzi az égitest kérgének és magjának összetételét.