Szlazsánszky Ferenc
Nem jutottak dűlőre

Kávé? - mosolyog rám Orbán Viktor kérdőn a fehér asztal mellett az ezüst termosz tartalmát firtatva. Kávé - mondom neki az igazságnak megfelelően, friss és finom. Állami - feleli még mindig mosolyogva, aztán a tea felé lép.
A következő három órában zajló meghallgatás családja állami forrásból történt esetleges gyarapodásával kapcsolatban hasonlóan udvarias hangnemben zajlott. Saját bizottsági szereplését illetően a Fidesz elnöke azt mondta: „Jól elboldogultam.” 

Mayer Aranka, egykori cégtárs és Orbán Viktor, egykori miniszterelnök Fotó: Vörös Szilárd

Valódi vagy hamisítvány az a három dokumentum, melyet az Élet és Irodalom közölt? - kérdezte az egyik szocialista bizottsági tag. A volt miniszterelnök azt felelte, ilyen dokumentumokat nem látott. Igaz-e a cikkben megjelent jegyzőkönyvek tartalma? Mivel nincs róluk tudomása, nem tud válaszolni a kérdésre - válaszolta Orbán.
Másfél órával később azt kérdezték tőle: Hazudott az Élet és Irodalom?
Válasz: „Olyan mondatokat közölt, amiket én nem mondtam.”
A bizottság tagjai átsiklottak az ellentmondás felett. 
Orbán Viktor azt mondta, úgy hiszi, az Élet és Irodalmat helyreigazításra kötelező bírósági ítélet nem cáfolja a cikksorozat érdemi állításait. Ezek lényege, hogy Orbán miniszterelnök korábban aktívan részt vett a felesége résztulajdonában álló cég üzleti ügyeiben, így például állami támogatások megpályázásával kapcsolatos kérdések megvitatásában.
Arra a kérdésre, hogy ezek fényében miért nem perli személyesen és a lényegre vonatkozóan az Élet és Irodalmat, a volt miniszterelnök visszakérdezett: „Ha Önről azt írnák, hogy lopott a boltban, perelne?” „Igen” - felelte Szabó Zoltán szocialista képviselő. „Nem vagyunk egyformák” - kontrázott Orbán, majd képtelen vádaknak nevezte a lap állításait, és kijelentette: amíg nincs nagy kényszerítő erő, lehetőség szerint kerüli a pereskedést. 
Szabó Zoltán viszont bejelentette: büntető feljelentést tesz ismeretlen tettes ellen közokirat-hamisítás miatt, hogy kiderülhessen, valóban hamisítványokról van-e szó. 
Mit értett azon a mondatán, hogy „ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet”? 
A szőlőre kért, vissza nem térítendő állami támogatásra vonatkozó idézet szintén a jegyzőkönyvből származik, ráadásul Orbán egy tévéműsorban azt állította, „mondhatott” ilyen mondatot a feleségének. (De nem taggyűlésen.) A bizottság előtt a Fidesz elnöke nem emlékezett rá pontosan, mit is mondott az említett tévéműsorban, mert azóta sem látta az interjú teljes leiratát, de „reméli, hogy mondott ilyet”. A lényeget illetően kifejtette: elvi álláspontról van szó, miszerint a miniszterelnök felesége annyit sem engedhet meg magának, mint az átlagember.
Hogyan futtatta végig a „ne nyerjünk annyit”,-elvet az államigazgatásban? - jött a következő kérdés. A lényeg, hogy az elv érvényesüljön - mondta Orbán, majd kijelentette: a gyakorlatban semmit nem tett ennek érdekében. 
A szintén az Élet és Irodalomban közölt, a Tokaj Kereskedőház megszerzésével kapcsolatban a cégtársakat önmérsékletre intő kijelentésre: „forgácsokat le lehet választani az ésszerű vagyongazdálkodás keretében” a volt miniszterelnök azt közölte: „Tőlem el nem hangzott mondatokat nem cáfolok.”
Az ÉS írásai kapcsán tehát nem jutottak dűlőre. 
A Tokaj-hegyalja Kft.-vel kapcsolatban Orbán azt mondta: sem ő, sem felesége, sem a további tulajdonostársak nem üzleti vállalkozásként folytatták tevékenységüket, hanem azért, amiért az ember „fát is ültet”. A szőlőtelepítés az első perctől fogva veszteséget termelt, Orbánék pedig minden megtakarított pénzüket a folyamatos veszteség enyhítésére használták fel. Hasonlóképpen a veszteségek ellensúlyozására fordították az államtól kapott vissza nem térítendő támogatásokat is - tudhattuk meg az egykori kormányfőtől. 
Ezzel szemben Mayer Aranka, az egyik társtulajdonos azt mondta, férje, Szász Attila kifejezetten nagy üzletnek tartotta a földvásárlást és a szőlőtelepítést, mindent annak rendelt alá. 
Orbán Viktor Martonyi János korábbi külügyminiszter megkérdezését javasolta azzal kapcsolatban, hogy a szintén cégtárs Kékessy Dezső párizsi nagykövetként miként járhatott haza havonta, kéthavonta Magyarországra, hogy részt vegyen a taggyűléseken. (A nagykövetek csak külügyminiszteri engedéllyel hagyhatják el állomáshelyüket, az ilyen gyakori hazautazás pedig kirívó.) Mayer Aranka ugyanis elmondta, a kft. 1997-es megalakulása óta Kékessy szinte minden taggyűlésen jelen volt. 
Orbán Viktor kijelentette, családja anyagi gyarapodása semmilyen összefüggésben nem áll azzal a ténnyel, hogy miniszterelnöksége idején a Kékessy érdekeltségébe tartozó cégek százmilliós nagyságrendű állami támogatásokat kaptak. Továbbá semmilyen gazdasági jellegű kérdésről soha nem beszélt Kékessyvel. Így azt sem tudta megmondani, mit érthetett azon a mondatán Kékessy, hogy a cég székházának megvételéhez „paravánvásárlás kell”, méghozzá külföldi vevő bevonásával. 
A bizottsági tagok - a Mayer Aranka által a helyszínen is elmondottakra tekintettel - továbbra is valósnak tekintik az Élet és Irodalom dokumentumait, ezért megkérdezték: mi indokolhatja, hogy a baráti társaság beszélgetéseiről Duda Attila jegyzőkönyveket készített, melyek egy része kifejezetten kellemetlen a volt miniszterelnökre nézve. Orbán a bíróság jogerős ítéletére hivatkozva elmondta, nem voltak olyan taggyűlések, melyeken részt vett volna, így azokról jegyzőkönyvek sem készülhettek. Ő maga sem érti, miért kellett volna jegyzőkönyvezni a nem létező taggyűlést, ez - mint fogalmazott - őrültség lenne. 
Orbán Viktor felhívta a figyelmet, hogy a Tokaj-hegyalja Kft. már 1997-ben is kapott állami támogatást, az Orbán-kormány alatt elnyert pénzeket pedig Medgyessy Péter miniszterelnöksége idején folyósították számukra. Összegekről nem beszélt.
A bizottság további dokumentumok tanulmányozását követően dönt arról, szükség lesz-e Orbán Viktor újabb meghallgatására.