Mondovics Napsugár
Buli vagy befektetés?

A jövő generációk egyik legfőbb célja az anyagi biztonság megteremtése, a „presztízsfogyasztás” realizálása. Az uralkodó nézet szerint ennek eléréséhez nem a megtakarításokon keresztül - nálunk amúgy sem túl divatos fogalom - vezet az út, hanem sokkal inkább a munka - szorgalom - kreativitás hármasán át. Ez eddig akár szép is lehetne, ha már a diákévek alatt nem jönne be a kísértés, hogy csak a mának éljünk. S ha ez nem megy önerőből, akkor a bank segít rajtunk. Nagy kérdés, hogy a diákhitel négy éve bevezetett lehetősége az anyagilag felelős, jövőt építő gondolkodást erősíti-e meg a fiatalokban, vagy éppenséggel az állandó túlköltekezést, a végletesen eladósodó fogyasztói magatartást segíti elő. Sajnos a diákhitelt a reklámok a nonstop bulizást megkönnyítő pénzforrásként tüntetik ma fel - ez az életvitel pedig a legritkábban szűnik meg attól, hogy valaki elvégzi az egyetemet. A hitelintézetek számára tehát kifejezetten kedvezőek a kilátások. 

Egy kedvcsinálónak szánt plakát a sok közül 

A mai fiataloknak mindennél fontosabbá válik a pénz, a meggazdagodás, az anyagi biztonság - summázza az Öngondoskodás Alapítvány utóbbi két évben készült felmérése, melyet az ország elit gimnáziumaiban és divatos egyetemi, főiskolai szakok diákjai körében végeztek. Az alapítványt a Budapesti Értéktőzsde hívta életre 2003-ban, s céljai közt a megtakarításon alapuló öngondoskodás favorizálása szerepel. A legnagyobb pénz- és tőkepiaci szereplők által támogatott kampány célja, hogy növekedjenek a lakossági megtakarítások. Ugyanis megtakarítási és befektetési kultúránk a legelmaradottabb egész Európában.
A 14-24 éves korosztály körében uralkodó vélemény, hogy az anyagi jóléthez nem a spóroláson, megtakarításon keresztül vezet az út. Ezt elvárni tőlük irreális is lenne, hiszen az utóbbi években meglódult hitelfelvételi kedv, a presztízsfogyasztás térnyerése a költekezés és nem a megtakarítások példáját állítja eléjük.
A Gazdaságkutató Intézet közelmúltban napvilágot látott kimutatása is alátámasztja, hogy az elmúlt 5 évben négyszeresére nőtt az adóssággal bíró magyar emberek száma. Ezen időszak egy specifikusan bevezetett intézménye a diákhitel, mely a maga 80 mrd forintos hitelkihelyezésével kicsinyke részt hasít ki a hazai hitelpiacon, mégis jelentősen befolyásolhatja a jövőben a hitelfelvételi hajlandóságot, generálhatja az életre szóló kölcsönkérő kedvet. A diákhitel vonzerejét növeli, hogy bármelyik hallgató felveheti, valamint - a hallgatói viszony megszűnte után - minimális összegű részletekben törlesztendő, a visszafizetése akár a nyugdíjkorhatárig elhúzható, s azután elévül. A diákhitel ugyan hibapontnak számít a lakáshitel elbírálásánál, ennek ellenére elképzelhető, hogy a rendkívül modern és liberális konstrukció a fiatal generációt további, más típusú hitelek felvételére szoktatja. Ennek megállapítására még nem készült felmérés - nyilatkozta Mezei Márk, a kuratóriummal együttműködő PR-munkatárs, de mint mondta, érdekes kérdés, mennyire nevezhető „kapudrognak” a diákhitel.
A lehetőség megszületésekor cikkek hosszú sora taglalta a „felvegyük vagy ne vegyük” dilemmáját az „eddig is megvoltunk valahogy”, illetve az „életre szóló eladósodás” szemszögéből is. Az azóta eltelt három évben főként a törlesztőrészletek és kamatok változásáról, az igénylők növekvő táboráról szól a fáma. Holott a kezdetekkor felvetett kérdések ma is vitára érdemesek - ha nem is a média útján, akkor a családi kerekasztalnál vagy az osztályfőnöki órákon. Utóbbin annál is inkább, mert a direkt marketingben nagyon jó Diákhitel Központ (DK) tavaly április óta postázza a középiskolai igazgatóknak „Osztályfőnöki Hírlevelét”. Családilag pedig azért érdemes megvitatni, mert a pénzzel kapcsolatos bánásmódot is a famíliában látott-hallott példa alakíthatja elsődlegesen. Őri András, a DK kommunikációs igazgatója szerint az érintettek több mint fele nem saját maga dönt hitelfelvétel-ügyben, és nem is a barátaira hallgat, hanem szülei tanácsát kéri ki. A felmenők most 45-50 éves generációjára pedig még mindig inkább az óvatosság jellemző a hitelekkel kapcsolatban, míg a fiatalabb szülők már maguk is hajlamosabbak a hitelfelvételre.
Az esélyegyenlőség égisze alatt megalkotott diákhitel rendkívül könnyen elérhető, hiszen fedezet, jövedelemigazolás, kezes, közüzemi számlák stb. nélkül igényelhető nemcsak a bankokban, de a postán is. Az első hitelt jelenti egy érettségizett fiatal számára, hiszen a szintén ennek a korosztálynak ajánlott junior hitelekkel szemben bőven ráér azt visszafizetni. A DK kimutatása szerint az új igénylők 55%-a elsős, akik az első beiratkozás után már szeptembertől élnek a lehetőséggel. Az ügyfelek kétharmada a 25 ezer forintos hitelmaximumot igényli, további egynegyede az ez alatti 21 ezres összeget. A Gallup 2002-ben végzett felméréséből is kiderül, hogy a diákhitelt nemcsak a rászorulók veszik fel, hanem jelentős arányban olyanok is, akik csupán nem akarnak lemaradni róla. Ezzel összefügg, hogy a diákhitel kommunikációja egyes bankoknál nemcsak a szerényebb jövedelmű réteget célozza meg reklámjaival, hanem azokat is, akiknek éppen nincs pénzük mozijegyre. (Ennek a korosztálynak kialakított más hiteltermékek is az esti bulira még hiányzó kedvenc CD finanszírozásával hirdetik magukat.) Nagy kérdés, hogy az alig 18 évesen hitelre szoktatott generáció mennyire lesz fogékony a „bármire költhető” hitelek felvételére, és menynyiben lesz így vásárlóközönsége a most felbukkanó adósságrendező hiteleknek. Mert a „már egy nyamvadt mozijegyre sincs pénzem” kampány után szembe jönnek velünk a „Nem zavarja, hogy sokfelé tartozik?” és a „Nem nyomasztják az adósságai?” valamivel életszerűbb hangú plakátjai, melyek a sokfelé tartozás egyirányúsítására ösztönöznek egy adott intézet felé. 
A bankoknak és más piaci szereplőknek óriási üzlet, hogy a hedonista presztízsfogyasztást minél korábban a fejekbe verjék. Ezt kivédendő, a már említett Öngondoskodás Alapítvány a honlapján követendő példaként hozza fel az amerikai „go to hell money” elterjedt gyakorlatát, amikor az egyetemisták legalább félévnyi megélhetésre valót félretesznek a jövedelmükből. Diákhitelre lefordítva ez annyit jelent, hogy a hallgató félreteszi a kölcsönök egy részét a diploma utáni nehezebb időkre gondolva. Az így összerakott pénzből akár egy évig simán elélhet, utazgathat is, és ráér keresgélni a számára megfelelő állást. Ez a szemlélet az „addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér” bölcsességéhez hasonlóan az eladósodó, kölcsönkéregető életmóddal szemben a valódi anyagi függetlenség felé vezet.