Munkatársunktól
Parázs vita az EU-költségvetés miatt

Ahogy közeledik a június 16-ai európai csúcstalálkozó, úgy csúcsosodik ki Európa-szerte a feszültség. A BBC a százéves háborúhoz vagy a waterlooi csatához hasonlítja azt a torzsalkodást, amely az unió vezető államai között robbant ki az EU új költségvetésének előkészítése során. A gazdagabb államok sokallják a befizetnivalót, a szegényebbek pedig keveslik a támogatásra szánt összeget. Egy dologban megegyeznek a felek, még-pedig abban, hogy jelen formájában igazságtalan az EU költségvetése. 

Tony Blair brit kormányfő és Jacques Chirac francia elnök. Kiújult brit-francia ellentét Fotó: Reuters

A francia és a holland népszavazási fiaskó után az Európai Unió külügyminiszterei a napokban Luxemburgban gyűltek össze, hogy megtárgyalják az unió 2007 és 2013 közötti időszakára vonatkozó költségvetését. „Az EU költségvetése igazságtalan a szegényebb európai országokkal szemben, mert a gazdagabb országok sokkal többet kapnak a fejlesztési alapokból, és igazságtalan a világ többi szegény országával szemben is” - támadta a brüsszeli elosztási mechanizmust Straw, brit külügyminiszter. Erre válaszul Peter Mandelson EU-biztos felszólította a brit kormányt, hogy hagyjon fel a Margaret Thatcher által meghonosított tárgyalási stílussal az unióban. 
A franciák harcba szálltak azért, hogy eltöröljék a thatcheri kedvezményt, miszerint Nagy-Britannia évi 3,16 milliárd fontot visszakap az általa befizetett összegből. A kompenzációt még Margaret Thatcher lobbizta ki 1984-ben, mivel a britek alig részesedtek a CAP által szétosztott mezőgazdasági támogatásokból. Az angol álláspont szerint Nagy-Britanniának szüksége van a pénzre, mert ők kapják a fejenkénti legalacsonyabb támogatást. Gordon Brown brit pénzügyminiszter a kompenzációt még mindig teljesen jogosnak tartja. Chirac úgy fogalmazott, hogy Nagy-Britannia az európai szolidaritás és az egyenlőbb teherelosztás érdekében tehetne most már egy erőfeszítést. A britek szerint azonban elfogadhatatlan a közös agrártámogatási rendszer (CAP). Szerintük felháborító, hogy a francia termelők évente hétmilliárd font támogatást kapnak a központi költségvetéstől, ezzel szemben az újonnan csatlakozott államok alig jutnak segítséghez. Tony Blair miniszterelnök álláspontja szerint igazságtalan, hogy a támogatások negyven százalékát egy olyan mezőgazdaság kapja, amely az EU lakosságának csupán 5 százalékát foglalkoztatja. A francia gazdák uniós támogatása még 2013-ban is várhatóan kilenc milliárd euró körüli lesz. Tony Blair élesen válaszolt a franciák felvetésére: „Nagy-Britannia már eddig is gesztust tett, mivel az utóbbi tíz év során - még a Nagy-Britanniának fizetett visszatérítés után is - az Egyesült Királyság két és félszer többet fizetett be az Európai Unióba, mint amennyit Franciaország fizet” - mondta Tony Blair. Aláhúzta, hogy „ha Nagy-Britannia nem kapna visszatérítést, akkor a franciáknál 15-ször többet fizetne be” - idézte a brit kormányfőt a BBC.
Tony Blair nyilatkozata szerint „diplomatikus, de kemény” lesz annak az álláspontnak a képviseletében, hogy brit kompenzációról csak az agrártámogatások felszámolása esetén hajlandó tárgyalni. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke a franciák mellé állt: „Nagy-Britannia sokkal gazdagabb mint húsz éve. Viszont tíz szegényebb új tagország van. Nem volna tisztességes, ha a briteknél több terhet kellene viselniük.” A franciák egyenesen az EU felé való szolidaritás hiányával vádolják a szigetország kormányát. Más EU-bürokraták is felsorakoztak a francia álláspont mellé és egyfajta új „thatcherizmusról” beszélnek. 
A franciák és a britek vitája mellett más tagállamokban is több ponton is éles konfliktusba torkollhat a költségvetési vita. A tagországok nagy része elégedetlen amiatt, hogy évről évre többet kell befizetniük a közös uniós kasszába, s ez a probléma mára jelentős belpolitikai kérdéssé vált számos országban. Hollandiában és Németországban például a közvélemény óriási nyomást gyakorol a kormányokra, hogy faragják le az uniós költségekhez való hozzájárulás mértékét. Emellett az új tagországok sem elégedettek, hiszen ők ugyanolyan bőséges pénzügyi támogatást várnak el, mint a korábban csatlakozó Spanyolország, Portugália, Írország vagy Görögország kapott. A kiélesedett vitában a németek igyekszenek a mérleg nyelvét képezni, és lehetőség szerint kimaradni a marakodásból. Joschka Fischer szerint mindenkinek mozdulnia kell, és ha megvan a kompromisszumkészség, akkor rajtuk nem fog múlni. Schröder kancellár hozzátette, hogy a britek nélkül nem lehet EU-költségvetést véglegesíteni. 
A francia-brit ellentétet a brit sajtó előszeretettel hasonlítja a történelmi háborúkhoz, ahol általában az angolok kerekedtek felül, gondoljunk csak Waterloora. Eközben a kis EU-tagállamok - köztük hazánk is -, szájtátva nézik a „nagyok” marakodását a koncon, és várják, vajon mi valósul meg a sok szándék közül. 
A brit-francia konfliktus úgy tűnik maradt a régi, de a Waterloo óta tartó folyamatos rivalizálás már nem vérre megy, sőt szövetség is válhat belőle, ha a történelem úgy hozza, mint például a második világháborúban. A szegény tagállamok számára viszont marad az igazságtalan költségvetés, amit a nagyok lobbiharcai formálnak. A nettó befizető országok (Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Ausztria, Hollandia és Svédország) célja, hogy az új költségvetésben a kiadások 156 milliárd euróval alatta maradjanak a bizottság által eredetileg elképzelt összegnek. A csökkentés fő oka az, hogy nem igazán húz jól az európai gazdaság motorja. A fejlett államokat tömörítő eurózóna gazdasági helyzetére vonatkozó bizalmi indexek egyre gyengülnek. Az új tagállamok gazdasága pedig labilis, ráadásul a gazdasági növekedés folyamatosan lassuló tendenciát mutat. A Le Figaro egyik cikkében Magyarországról azt írta, hogy a magas állami kiadásokkal és a megemelkedett fizetésekkel elvesztette versenyképességét és valószínűleg 2010-ben sem tudja bevezeti az eurót. Az mindenesetre jó hír, hogy az Európai Bizottság lecsökkentette azt az összeget, amelyet Magyarországnak 2005-ben be kell fizetnie az unió központi költségvetésébe. Az eredetileg kiszabott 1003 millió euró helyett csupán 896 millió euróval kell hozzájárulnunk a brüsszeli kasszához.