Hazafi Zsolt
Mégse Pápáról jöttél, Feri?

- Két kongresszust is tartottak a hét végén: az MSZP-é volt a veszteseké, a Fideszé a győzteseké.
- Az MSZP ebben a fordulóban valóban veszített. A 2002-es választások óta a mostani választás tekinthető a harmadik menetnek. Az elsőnek az európai parlamenti választásokat tartom, amelyen szintén a Fidesz nyert, és Kovács Lászlónak, majd Medgyessy Péternek mennie kellett. A második fordulónak a tavaly decemberi népszavazás számít a kettős állampolgárság kérdéséről, amit viszont a Fidesz vesztett el, és amelynek - jellemző módon - nem lett semmi következménye. Bár biztos vagyok abban, hogy a Fideszben annyi „rögzült”: Orbán Viktor sem tévedhetetlen. A mostani „meccs” hosszú távú következményei még nem láthatók. 

Lengyel László. „A mérhetetlen hatalomvágyat kristálytisztán mutatja, ahogyan a Fidesz a parlamenti háborút keverte.” Fotó: Vörös Szilárd

- Az MSZP-nek van reális esélye a fordításra?
- A vereség hatására Gyurcsány átvette az MSZP vezetését, de a párt alapproblémái megmaradtak. A fordításhoz rengeteg dolognak kellene egyszerre megváltoznia. 
- Mi a szocialisták alapproblémája?
- A kettős népszavazáson elért győzelem, illetve a miniszterelnök-váltás kezdeti sikereinek hatására kizárólag csak saját magukkal törődtek, nem készültek a 2006-os választásokra, és nem foglalkoztak az ellenfelükkel, az amúgy rettentően erős Fidesszel. Ment belül a ki kit győz le küzdelem, milyen lesz az őrségváltás a legfelső vezetéstől a legalsóig. Polgárháborút vívtak. 
A szocialista pártban megalapítása óta „kódolt” a feszültség. Egyrészt az MSZP-ben Pozsgay óta erős pozícióval rendelkeznek a szocialista nacionalisták, a „szocnacik”, ahogy egymás közt hívják őket. Számukra a tavalyi nyár vége és az ősz a győzelem időszaka volt, mivel azt hitték, eljött az idejük azzal, hogy „a pápai gyerek” Gyurcsány Ferencet megválasztották, és „elküldték” a gyanús budapesti liberális baloldaliakat - Medgyessyt és Kovácsot. A javarészt vidéki vezetők egyébként már régóta elégedetlenek a szabaddemokratákkal és a koalícióval. Emlékezzünk, Gyurcsány Ferenc is vidéki feltörekvőt játszott, egy baloldali Orbán Viktort személyesített meg, számos nemzeti, hazafias szimbólumot használva. 
A euroszocialistáknak, az MSZP másik oldalának a liberálisokkal való szövetség létkérdés, hiszen inkább Budapesten és néhány nagyvárosban erősek. 
- Ők kisebbségben vannak az MSZP-n belül, és kizárólag úgy tudják a belső egyensúlyt megőrizni, ha a szabaddemokratákkal közösen kormányoznak. 
A miniszterelnök, aki korábban a pápai népfit játszotta, az év elején - talán a gazdasági helyzetet vagy a közvélemény-kutatási trendeket látva - liberális irányba váltott. Világossá válhatott számára, hogy Orbán Viktorral nem nemzeti mezőben fog „verekedni”, hanem gazdasági kérdésekben. 
Ugyanazok a törzsfőnökök, akik eddig őt a pajzsukon hordozták, egyszer csak azt mondták: „Hát mégse Pápáról jöttél, Ferikém?!” Majd új „szimbólumot” találtak Szili Katalin személyében, aki típusosan keresztény-szocialista, nemzeti, erősen szociális beállítottságú és persze antiliberális.
Itt valóságos társadalmi probléma van, amit a „szocnacik” kissé korszerűtlenül, meglehetős demagógiával, de egyfolytában hajtogatnak. Budapest értékelése valóban gondot okoz Magyarországon, túl nagy az ország gazdasági erejét tekintve, és az is igaz, hogy az elmaradott térségekben a liberális piacgazdaság nem tudja kiegyenlíteni a különbségeket. Teljesen más az élet a fővárosban, mint vidéken. Olykor Európa vagy Balkán a különbség. 
- Az őszinte beszéd nem oldaná ezt a konfliktust, hiszen az MSZP-nek a győzelemhez mind a vidéki, mind a fővárosi polgárok szavazatát be kell gyűjteni?
- Sajnos a Gyurcsány-Hiller páros a képmutatást választotta állandóan azt hangoztatva: mi is nagyon szeretjük Katit, miközben titkon a pokolba kívánták, és ezzel bevitték magukat ebbe a zsákutcába. Rövid távon a „szocnaci” tábor vesztett, de hosszabb távon ez a konfliktus nincs megoldva. 
Bár a kudarcból világossá válhatott mindenki számára, hogy nem lehet a jobboldallal összefogni, még az MDF-et is lemészárolja a Fidesz, nemhogy a nemzeti érzelmű, vidéki szocialistákat. Ez a felismerés valószínűleg békét hoz az MSZP-ben, de csak átmenetileg. 

Helytartó kerestetik

- Mindenesetre meglepően gyorsan igyekszik az MSZP túllépni az államfő-választási kudarcon. Gyurcsány Ferenc összefoglalva azt mondta, hogy a fiaskó már történelem, a felelősség megoszlik, én átveszem a párt irányítását, és a kormányzással továbblépünk, sőt győzünk. Reális a miniszterelnök helyzetértékelése? 
- Ha elkezd kutakodni a felelősök után, akkor további belháború következne. Hadd tegyem hozzá, ehhez hasonlóképpen tett Orbán Viktor a december 5-ei választási fiaskó után. A volt miniszterelnök évértékelő beszédében meg se említette a kudarcukat, miközben korábban hónapokig ez a fő témájuk volt. 
Ettől függetlenül Gyurcsány ismeretében azt gondolom, hogy ezt a fiaskót ugyan nem a nyilvánosság előtt, de meg fogja torolni, és megpróbálja újra összerakni a pártot. Más kérdés az, hogy ellentétben Orbán Viktorral, aki a párt fölötti diktatúráját azzal tudja megoldani, hogy ő csinálta a Fideszt, addig Gyurcsány új embernek számít egy régi pártban. Orbán mindenkit ismer, nem probléma neki, hogy azt mondja, Nagykanizsán ez lesz, Mátészalkán pedig az. Gyurcsánynak viszont kockázatos az MSZP-hez hozzányúlni kívülről jött miniszterelnökként, még akkor is, ha felhatalmazása van erre. Óvatosabban kell eljárnia, koalíciókat kell teremtenie. Kíváncsian várom, ki lesz az embere, a helytartó, mert ő személyesen nem vezetheti a pártot a kormányzás feladatai miatt. Hiszen elkopna, ha Balmazújvárosban ő pofozkodna a helyi pártszervekkel. Jelen pillanatban senki sem látható, aki erre alkalmas lenne. 
A baloldalon veszélyt hordoz magában az is, hogy a képviselőjelöltek 90 százalékát már kiválasztották, miközben a modernizációra készülő, a pártban hatalomátvételt végrehajtó Gyurcsány Ferencnek ebbe nem volt beleszólása. A jelöltek nem az ő emberei lesznek, hanem a helyi elitek választása, jó esetben a tagság és a helyi közösség valódi támogatottságát élvező jelöltek, rosszabbik esetben vidéki „mutyibrigád” vagy kiskirályok kiválasztottjai. Fontos dilemma, hogy ebben a folyamatban az országos politika szempontjai is megjelentek-e. Például Zuschlag János lehet, hogy kiváló jelölt a helyiek szemében, de azért az egész szocialista pártnak az érdekeit is figyelembe kell venni. Ebben a vitában ki fogja „levenni” az ostobán viccelő Zuschlagot - ilyenek az igazi kérdések. 
- Térjünk vissza az államfőválasztásra! Két verzió forog közkézen. Az egyik, a hivatalosabb álláspont szerint a Szili Katalin mögött lévő vidéki pártvezetők nagy hanggal nekivezették a pártot a „falnak”. A másik vélemény úgy fogalmazható meg: árulás történt, a koalíciós partner nem állt ki az MSZP mellett, és puccsgyanús az is, hogy két-három szocialista átszavazhatott. 
- Ebben a kérdésben a koalíció minden lehetséges hibát elkövetett az elmúlt háromnegyed évben. Bármelyik verzió is igaz, az aggasztó a jövőjükre nézve. Ami magát a koalíciót illeti, azzal amúgy is bajok vannak, hiszen a Gyurcsány-kormány alatt nem alakult ki a közös működés intézményes rendszere. Nem mondom, hogy legyen megint egy koalíciós egyeztető tanács, mint 1994-1998 között, de az például megdöbbentő, hogy a Száz lépés programban nincs benne az SZDSZ vezérkara. Ha valamiben, akkor ebben Kuncze Gábor pártelnöknek kitüntetően fontos feladata lenne. De nincs koalíciós egyezség a Nemzeti Fejlesztési Tervben sem, mint ahogy egy sor stratégiai kérdésben sincs pártközi konszenzus. Ráadásul 2006-ot, a választásokat mintha elfelejtették volna, hiszen mindkét párt majdnem teljesen elkészült a jelöltállítással. Nem gondolkoznak közös jelöltekben, pedig ésszerű lenne. 

Daru vagy gólya

- A politikai közéletben elfogadott és nem sértő politikusi magatartásokat állatok tulajdonságához is hasonlítani. Ön korábban Horn Gyulát rókához, Orbán Viktort tigrishez, Csurka István vaddisznóhoz hasonlította, Gyurcsány Ferencet hogyan jellemezné?
- Valamilyen gázlómadárhoz, amely a mocsárban lépeget, és néha hirtelen áttérve a lépegetésből repülésbe fog, fölszáll és esetlen mozdulatokat tesz a szárnyával, aztán újra visszaszáll. 
Gyurcsány gázol a politikai mocsárban, lassan, tapogatózva és bizonytalanul, de néha fölszárnyal, olyan mintha változásokat hozna. Hónapokon keresztül az elmúlt időszakban úgy tűnt, nem képes a dolgokat uralni. És a mostani kongresszuson fölszállt, pillanatok alatt rendet teremtett. A békákat kikapkodta, és egy perc alatt a dolgokat megoldotta, de kérdés, meddig szárnyal. 
- Van-e annyi Gyurcsányban, hogy fordítson a baloldal helyzetén?
- Erre lehetőséget teremthet, hogy megállította a pártja összeomlását. Most ugyan rendet tett az MSZP-ben, de közben vissza kell rohannia kormányozni, aminek hatékonyságát lerontotta, hogy a pártjában rendetlenség volt. Ebben közrejátszik, hogy teljesen egyszemélyes műsort mutat be, nincsenek emberei. Ennyiben Orbán alteregója, mert ő is ugyanezt teszi, csak annyi a különbség, hogy a Fidesz - politikai szempontból - sikeres. Szóval, az MSZP-nek Gyurcsány nélkül nincs esélye, de hogy vele van-e, azt nem tudom. 
- Mit ért az alatt, hogy nincsenek emberei, hiszen ott van az MSZP elnöksége és a sokat tapasztalt pártpolitikusok?
- Sajnos az a nemzedék, akiket felhozott Kovács László - akik egyébként nem voltak rosszak -, „leharcolták” magukat. Vannak derék, szorgalmas kormányzati férfiúk és kedves, okos politikus hölgyek, de nincs most olyan közöttük, aki a magyar társadalmat képes lenne megszólítani. Együttesen sem. A fiatal generáció tagjai szintén nem váltak be. 
- Miért?
- Mert ehhez teljesítmény kell. Mert akikre „kovácsi nemzedékként” gondolok, azoknak azért legalább vannak eredményeik, majd mindegyikük egyéni kerületben megverte az ellenfelét - Lamperth Mónikától Szili Katalinig, Lendvai Ildikótól Kiss Péterig. Mindegyik lát/látott el komoly feladatot, Szili Katalin házelnökként inkább jól, mint rosszul végzi a feladatát, Kiss Péter derekasan kormányoz, és lehetne folytatni.
A fiataloknak viszont sem érdemi politikai, sem minisztériumi gyakorlatuk nincs. Sajnos nemcsak a szocialistáknak, de a többi pártnak sincs komoly, tehetséges és szép reményű szakpolitikusa. A fiatalabbak azonkívül, hogy ifjú farkasokként részt vesznek a véres háborúkban, és ordibálnak a parlamentben, nem produkálnak szakmai teljesítményt, nem értenek a gazdasághoz vagy a joghoz, a környezetvédelemhez vagy az önkormányzatokhoz.
Egyébként is rendkívül aggasztó, hogy - legalábbis szerintem - nincsenek hiteles személyiségek ma a politikában. Hol van Békesi és Bokros? Hol van Surányi és Bárándy? Az említett személyek a zűrzavaros politikai életben jelentettek szakmai, nemzetközileg is mérhető színvonalat. Orbán Viktor minap az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara ülésén - nagyon helyesen - reformokra tett ígéretet, de ugyanígy a baloldal is változásokat hirdet. Kérdésem, lehet-e reformerek nélkül reformokat végrehajtani? Sehol nem látok reformereket. Csak olyanokat látok, akik a pártjukban frissiben kitalált üres blablát ismételgetik. 
Amikor elkezd valaki beszélni a tévében, hogy ő ezt és ezt megcsinálja, az első kérdésem mindig: kicsoda ő? Ellenben mikor látom a már megőszült Bokros Lajost, aki még mindig szenvedéllyel beszél, neki elhiszem, amit mond. Lehet, hogy nem értek mindenben egyet vele, de tudom, föltette az életét erre, ezért küzd, ő ezt megtanulta, ő egy valóságos valaki. A kilencvenes években Magyarországon voltak még olyan személyiségek, akik a nemzetközi közvélemény előtt is el tudták fogadtatni saját eszméiket és elveiket. Ma nem ismerek nagyon ilyent. Magyarország egy provincia. És az államfőválasztás bemutatta ennek a magyar belvilágnak minden szörnyűségét. Bár az is külön elemzést érdemelne, hogy Kelet-Európában miért általános jelenség ez a helyzet, hiszen a csehektől kezdve a lengyelekig mindenhonnan hasonló állapotokról számolnak be. 

Ahol abbahagyták?

- Térjünk át a Fideszre! Ön meglehetősen negatívan írt minap a Népszabadságban a legnagyobb ellenzéki pártról, azt állítva, hogy győzelmük esetén ott folytatják majd, ahol 2002-ben abbahagyták, sőt könyörtelenebbek lesznek. Mire alapozza ezt a borúlátó véleményét?
- Pár nappal az államfőválasztás után ezt nem is kellene magyarázni. Az igazi jellemüket, a mérhetetlen hatalomvágyat kristálytisztán mutatja, ahogyan a Fidesz a parlamenti háborút keverte, és ahogy és amilyen hangnemben például Áder János megszólalt. Nemcsak én állítom, hogy ha a Fidesz visszatér, kőkemény lesz, hanem Tölgyessy Péter is, aki ott ül közöttük, és nyilván beszélget velük. A „fiúk” ugyanis a 2002-es választási vereségből nem azt a következtetés vonták le, hogy túlzottan kemények voltak, hanem azt, hogy túl sok kompromisszumot kötöttek. Ha újra győznek, akkor a „sajtóegyensúly-billentésre” óriási erőt fognak mozgósítani, a vállalkozói szférában elzárnak majd minden pénzcsapot, amit úgy gondolnak, hogy a másik oldal támogatását biztosítja, és nem fognak az eszközökben válogatni. A 2002-es vereség magyarázata során ezen intézkedések vélt jogosságát már a választóikkal elfogadtatták, tehát arra nem is számítok, hogy a polgári oldalon felszólalnak ezen intézkedések ellen. Tudomásul kell venni: kettéosztották az országot barátokra és az ellenségekre. Nincs már bizonytalanság, nem lesznek engedmények. 
- Ez nem a budapesti liberális értelmiség túlzott - a jobboldaliak szerint „beteges” - Fidesz-fóbiája és Orbán Viktorral szembeni előítélete?
- Budapesten még szelíd a Fidesz, itt más hangon beszélnek, mint vidéken. A fővárosban liberális a hangulat, itt nem fordulhat elő, hogy a Fidesz-vezetők a magamfajtákat kizárják a közéletből. Nem is akarják, de nem is tudnák ezt megtenni, de vidéken életre-halálra történnek a dolgok. Ott, ha egy vállalkozó nem alkalmazkodik a városvezetés „színéhez”, nem kap megrendelést. Listáznak. Sajnos ez a jelenség már a baloldalon is dívik. Szerencsére Budapest nagyváros, több lehetőséggel, ilyen szempontból ezért élhetőbb. 
- Hadd mondjak ellent Önnek. Pokorni Zoltán a Magyar ATV vasárnapi műsorában meglepő őszinteséggel taglalta, tisztában vannak azzal, mi foglalkoztatja velük kapcsolatban az embereket, hogy a Fidesz ott folytatja-e, ahol abbahagyta 2002-ben. Pokorni egyértelműen nemeket mondott, nem ott folytatják, nem lesznek például gőgösek, tanultak a hibákból, és így tovább. Barátságosnak és reálisnak tűnt. 
- Eközben Áder János pedig tolvajbandázik. Ez a zavaró. Az egyik száj vakondozik és kupecséggel vádol, a másik békét hirdet és önkritikus. Az emberek és egy párt belső mentalitása is válsághelyzetekben ismerhető meg. Az államfőválasztást tekinthetjük vészhelyzetnek, amit Orbánék elegánsan is megoldhattak volna, és akkor is ugyanezt az eredményt kapják. Nem volt ugyanis esélye Szili Katalinnak. Ha a Fidesz nem alkalmazza az ismert és durva taktikai elemeket, a vakondokok képletes kifüstölését, akkor nem pontozásos, mint most, hanem kiütéses győzelmet arat. A kialakult helyzetben a baloldali érzelmű emberek felmenthetik az MSZP-t, a Fidesz méregkeverő praktikáira fogva a kudarcot, az átlagválasztó, a bizonytalanok szemében pedig gyanússá tehetik a pártot.