Széchey Noémi
Válságcsúcs

A hét végén - lapzártánk után - sorra kerülő EU-csúcson az unió állam- és kormányfőinek dönteniük kell arról, hogyan vezessék ki a közösséget abból a válsághelyzetből, amibe az alkotmánytervezet francia és holland elutasítása sodorta a közösséget. A válasz megtalálása azonban annál nehezebbnek ígérkezik, hogy a két hete kiszabadult „szellem”, úgy tűnik, további országokat bátorít fel arra, hogy szembefordulva az európai politikai elit által erőltetett integrációs törekvésekkel, „jegeljék” az alkotmánytervezet ratifikációs folyamatát.

Egy spanyol királyi testőr figyeli a litván elnök érkezését. Alapítók kontra újoncok Fotó: Reuters

„Az európai vezetők lassan napirendre térnek az alkotmány halála felett, és tovább folytatják a harcot a pénzügyek terén” - írja elemzésében a The Economist. Az alkotmánynak a francia és holland „nem” okozta halálos sebe nyomán először Nagy-Britannia jelentette be, hogy felfüggeszti az alkotmánytervezettel kapcsolatos népszavazást előkészítő törvény kidolgozását, majd Csehország, Dánia, Írország és Portugália is jelezték, hogy fontolóra veszik a népszavazás elhalasztását, de senki nem vállalta fel a „halotti bizonyítvány” kiállításának feladatát. Annál is inkább, hogy több európai vezetőnek is a tagadás volt az első reakciója. A franciák és a németek - akárcsak az uniós intézmények vezetői - ragaszkodtak ahhoz, hogy az alkotmány még igenis életben van, és a ratifikációs folyamat a tervek szerint haladhat tovább. „Euroföderalista” politikusok abban bíznak, hogy a július 10-ére kiírt luxemburgi népszavazás még életre keltheti a tervezetet.

Ezt remélni azonban teljesen megalapozatlan magatartás, már csak azért is, mert jogi szempontból mind a 25 tagállamnak ratifikálnia kell a szerződést annak életbe lépéséhez, ehhez azonban Franciaországnak és Hollandiának újra kellene szavaznia. A masszív elutasítás után azonban a nullával egyenlő annak az esélye, hogy egy újabb fordulóban megfordítható legyen az eredmény, annál is inkább, mert egyrészt a többi tagállam nem mutat készséget a szöveg újratárgyalására, másrészt pedig egyre valószínűbb, hogy - ahol még megtartják, ott - a további népszavazások során további elutasító döntés születik majd. Az idő előrehaladtával így egyre több vezető látszik beletörődni abba, hogy az alkotmány jelenlegi formájában menthetetlen, és fel kell adniuk a ratifikáció lezárására eredetileg kiírt 2006. október végi határidőt. Áthidaló megoldás lehet, hogy gondolkodási időt kérve „bizonytalan időre” felfüggesztik a ratifikációs folyamatot. Így várhatóan a hét végi csúcs feladata lesz, hogy az alkotmánytervezetet - várhatóan hosszabb időre - hivatalosan is „nyugalomba helyezzék”.

A Time magazin szerint a politikusok törhetik a fejüket

Az EU vezetői számára emiatt azonban még fontosabbá vált, hogy bizonyítsák, az alkotmánnyal együtt nem vérzett el az Európai Unió is, a Huszonötök továbbra is működőképesek maradtak. Ezért legfőbb céljuk, hogy a 2007-2013-as büdzsévitát sikerre vigyék a hét végén, ezt azonban megakadályozhatja a Nagy-Britanniának járó uniós visszatérítéssel kapcsolatos véleménykülönbség. Tony Blair brit miniszterelnökre nagy nyomást gyakorolt e témában a héten tett európai körútján több európai vezető, hogy engedjen (legalább részben) a 21 éve alkalmazott kedvezményből, London azonban csak abban az esetben hajlandó erről tárgyalni, ha az egy átfogó költségvetési - ezen belül is az uniós büdzsé mintegy felét kitevő közösségi agrártámogatás - reformjának a részét képezi. Erre azonban Jacques Chirac francia elnök nem hajlandó, azon az alapon, hogy 2002. októberében uniós szinten fogadták el a közösségi agrárpolitika jelenlegi formában történő megtartását a következő költségvetési időszakban is, tehát egészen 2013-ig. A két fél hajthatatlansága miatt azonban kérdéses, hogy sikerül-e kompromisszumos megoldást találni.