Szlazsánszky Ferenc
Miért nem?

- Az unió két alapító tagja, Franciaország és Hollandia lakossága is egyértelmű nemet mondott az unió alkotmányára. Milyen okokkal magyarázná az eredményt? 
- Az egyik ok a francia és a holland kormány népszerűtlensége, ebből azonban az Európai Bizottság számára nincs levonható tanulság. A Bizottság ugyanis egyetlen kormányt sem tud megszerettetni az adott ország választóival. 

Kovács László. „A népszavazás nem minden” Fotók: MTI

Az unióval kapcsolatos vélemények kedvezőtlenebbre fordulásának másik oka a tavalyi bővítés. Az új tagállamok felvételéről 1997-ben illetve 2000-ben született döntés, amikor szárnyalt Nyugat-Európa gazdasága. Ám 2004-re, amikor a bővítési folyamat célba ért, már többéves stagnálás jellemezte a régi tizenöt tagállam gazdaságát, mindenekelőtt a németet. Komoly gazdasági gondokkal küszködő országok nyilván nehezebben nyúlnak a zsebükbe, hogy támogassák az új országok felzárkózását. Ráadásul a most csatlakozott országok fejlettségi színvonala jelentősen elmarad az unió fejlettségi átlagától, ezért felzárkóztatásukhoz jóval több pénz kellene, mint a korábbi bővítések esetében. 
- Korábban is tudható volt, hogy tíz új tagállam felvétele sok pénzbe fog kerülni. 
- Nem is az volt váratlan, hogy sok pénzbe kerül, hanem az, hogy nem lesz miből finanszírozni, mert időközben lelassult a gazdasági növekedés. További probléma, hogy mindez egybeesett a globális verseny kiéleződésével és a nemzetközi terrorizmus felerősödésével. 
- Elhibázott volt a bővítés? 
- Nem volt az, hiszen jelentősen hozzájárult Európa stabilitásának megerősödéséhez, és megnövelte az unió világgazdasági és világpolitikai súlyát. 
- Akkor miért vált ki ellenérzést? Rossz a kommunikáció, nem értették meg az emberek, hogy ez mennyire jó lesz nekik, vagy éppen hogy értik, és úgy látják, hogy a bővítés a piacszerzésről szól, az elit biznisze, és nem az ő érdekük?
- Biztos, hogy nem volt elég hatékony a kommunikáció, ha az emberek úgy érzik, nincs közük ahhoz, ami Brüsszelben - érzésük szerint a fejük felett és gyakran éppenséggel ellenükre - történik. A bővítéssel összefüggésben persze érthető, hogy az emberek Franciaországban, Hollandiában és másutt is féltik a munkahelyüket, a szociális vívmányokat, a szociális ellátórendszert. De erre nem az alkotmány elutasítása a megfelelő válasz. A helyes válasz az Európai Bizottság ez év elején elfogadott ötéves stratégiájának megvalósítása, azaz a jólét, a szolidaritás és a biztonság erősítése. Elengedhetetlen az úgynevezett lisszaboni program végrehajtása, azaz a gazdasági növekedés gyorsítása, a munkahelyteremtés és a versenyképesség erősítése. Ez teremti meg ugyanis az említett stratégiai célok elérésének anyagi-pénzügyi feltételeit. Nemcsak Franciaországban és Hollandiában, de másutt is sokan érzik úgy, hogy az Európai Unió működése nem átlátható, tehát nem eléggé demokratikus, ráadásul nem is igazán hatékony. Erre sem az alkotmány elutasítása a válasz, hiszen az éppen azt a célt szolgálja, hogy az unió átláthatóbban, demokratikusabban és hatékonyabban működjön. 
- Meg tudja erősíteni, hogy a két nem nagy zavart okozott Brüsszelben? Angliában ebből kifolyólag nem is lesz népszavazás. 
- Brüsszelt, az Európai Bizottságot természetesen megrázta a két elutasítás, bár nem mondanám, hogy meglepetésként ért bennünket, hiszen a közvélemény-kutatások ezt jó előre jelezték. Ami a brit népszavazást illeti, a brit kormány valóban gondolkodik ennek célszerűségén. Megjegyzem, a népszavazás bármennyire is a közvetlen demokrácia legjobb kifejezője, nem minden kérdés eldöntésére alkalmas. Ilyen módon csak egyszerűen átlátható és megválaszolható kérdések dönthetők el. Az unió alkotmánya egy több száz oldalas, bonyolult, jogi-politikai szöveg. Az emberek túlnyomó többsége nem is olvasta, így aztán el sem várható, hogy értelmezzék, és egy „akarja, nem akarja” típusú szavazáson döntsenek róla. 
- Elképzelhető, hogy a tizenöt korábbi tagállam most összezár, „visszabontja” a kibővült uniót? 
- Nem hiszem, hogy komoly politikusok ezen gondolkodnának, ez ugyanis lehetetlenség. Én egyébként 1994 és 1998 között mint akkori, majd 2002 után mint újbóli magyar külügyminiszter, de közben úgy is, mint a Magyar Szocialista Párt elnöke, az unió vezető politikusainak ismétlődően elmondtam, hogy célszerűbb lenne a felvételét kérő tizenkét országot kisebb csoportokra osztani, és több szakaszban, a felkészültségüknek megfelelően felvenni. 
- Emlékszik rá, hogy kik utasították el ezt az ötletet?
- Pontosan emlékszem. Mint ahogy arra is, hogy négyszemközti megbeszéléseken milyen sokan értettek egyet velem. Végül azonban az EU meghatározó országainak állam- illetve kormányfői a politikailag kétségkívül egyszerűbb, de az integráció szempontjából sokkal bonyolultabb megoldást, az egy időben történő nagyarányú bővítést támogatták.
- Akár egyetlen tagország elutasító döntése is elég ahhoz, hogy ne legyen alkotmánya az uniónak. A mindennapi életünkre milyen hatással lenne ez?
- Eddig tizenkét ország nyilvánított véleményt, ebből tíz „igent”, kettő „nemet” mondott. Folytatni kell a ratifikációt, minden országnak meg kell adni a jogot, hogy véleményt nyilvánítson, legyen az akár támogató, akár elutasító. Ha a tagállamok kevesebb mint egyötöde utasítja csak el az alkotmányt, akkor az Európai Tanács elé kerül a dolog, és az dönt a továbbiakról. Nem kizárt egy-egy országban a népszavazás megismétlése sem, volt már rá példa. Úgy gondolom, hiba lenne a két „nem” után temetni az európai alkotmányt. 
- Mi történik, ha több mint öt országban születik elutasító döntés? 
- Az egyik lehetőség az alkotmány újratárgyalása, de ezt nagyon nehézkesnek érzem. A másik lehetőség, hogy bizonyos, az integráció elmélyítése szempontjából elengedhetetlen lépésekről külön döntés születik. A harmadik út: úgy átalakítani az alkotmányt, hogy a leglényegesebb, ugyanakkor könnyen érthető részeket egy politikai dokumentumban foglaljuk össze, és erről rendeznek országonként népszavazást. 
A bonyolult, komoly szakmai hozzáértést igénylő jogi részeket pedig egy másik dokumentumban, a tagállamok parlamentjei hagynák jóvá.
- Milyen gyakorlati hátrányt jelent az alkotmány hiánya? 
- Rövid távon semmiféle hátrányt nem okoz, hiszen az elmúlt ötven évben sem volt alkotmány, ennek ellenére az európai integráció a hat alapító országtól eljutott a huszonöt országot átfogó Európai Unióig, amely megkerülhetetlen tényezője a világgazdaságnak és a világpolitikának. Hosszabb távon azonban a továbblépéshez elengedhetetlenek azok a szervezeti változások, amelyeket az alkotmány tartalmaz. Erre a problémára tehát megoldást kell találni.