Radikalizálódás tapasztalható Irán kül- és belpolitikájában egyaránt. Miközben ugyanis megrekedni látszanak Irán és az Európai Unió között a közel-keleti ország atomprogramjával kapcsolatos tárgyalások, a konzervatív erők újra igyekeznek kiszorítani a reformpártiakat az ország belpolitikai életéből.
Irán mindenképpen folytatni akarja a programot, mert a teheráni érvelés szerint szüksége van az atomenergiára, viszont - legalábbis bevallottan - nem törekszik atomfegyver birtoklására. Jogunk van egy békés atomprogramra - harsogta a több tízezres tüntető tömeg szerdán is a teheráni külképviseletek előtt.
A héten újra találkozott az Európai Unió képviseletében tárgyaló angol, francia és német külügyminiszter, valamint Javier Solana európai uniós külügyi főbiztos az iráni tárgyalófelekkel, hogy a közel-keleti ország atomprogramjáról szóló tárgyalássorozatot megpróbálják megmenteni a kudarcba fulladástól. A tárgyalások annál is nehezebbnek ígérkeztek, mivel az iráni fél az elmúlt héten bejelentette: korábbi ígéretével ellentétben megkezdi urániumdúsító programját.
Hamid Reza Aszefi, az iráni külügyminisztérium szóvivője kijelentette: az európai tárgyalófélnek ez az utolsó esélye, hogy számára elfogadható javaslatot tegyen le az asztalra, különben végleg megrekednek a tárgyalások. Ali Aga Mohammadi, az iráni biztonsági tanács szóvivője korábban azzal fenyegetett, hogy ha a javaslat előkészítésére irányuló
brüsszeli találkozó kedden nem vezet eredményre, az iráni tárgyalófelek Genfbe sem utaznak el.
Jack Straw brit külügyminiszter bár bízik a találkozó sikerében, mégis arra számít, hogy nagyon „kemények” lesznek a tárgyalások. Ugyanis az Európai Unió is ragaszkodik a korábbi megállapodások betartásához, és amennyiben a szerdai tárgyalások eredménytelenek maradnak, az Európai Unió az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé terjesztheti az ügyet - amit Washington már régóta sürget, annak ellenére, hogy korábban támogatását fejezte ki a diplomáciai megoldás érdekében tett európai erőfeszítések iránt.
A tárgyalások már a hetedik fordulóját képezik annak a tárgyalássorozatnak, amelyet tavaly novemberben kezdeményezett a három európai ország Iránnal annak érdekében, hogy diplomáciai úton próbálják meg rávenni atomprogramja megszüntetésére. Ezért cserébe Nagy-Britannia, Franciaország és Németország politikai és gazdasági
segítséget, valamint műszaki támogatást ígért Iránnak, továbbá azt, hogy támogatja az ország felvételét a jelentősebb nemzetközi szervezetekbe.
A londoni székhelyű, neves nemzetközi stratégiatudományi intézet igazgatója, Gary Samore szerint a tárgyalások eleve kudarcra voltak ítélve, mert Irán túlságosan ragaszkodik az immár húsz éve - mindeddig titokban - folytatott atomprogramjához.
A szakértő nem vitatta, hogy Iránnak nem polgári, hanem katonai célok miatt van szüksége az atomenergiára, azonban nemcsak védelmi szempontból, hanem azért is, hogy ezzel nyilvánvalóvá tegye az ország dominanciáját a közel-keleti térségben. Samore ugyanakkor azt is elképzelhetőnek tartja, hogy Irán fenntartja a diplomáciai tárgyalások látszatát annak érdekében, hogy ezzel elkerülje az ENSZ Biztonsági Tanácsát, míg a háttérben csendben, de fokozatosan megszerzi a számára szükséges nyersanyagokat és eszközöket. Amennyiben azonban Irán ténylegesen atomfegyverhez jut, az tovább gerjesztheti a fegyverkezési folyamatot a térségben, más országokat is arra ösztönözve, hogy hajtsák végre a maguk atomprogramját, míg a kisebb, magukat emiatt veszélyben érző országok pedig az Egyesült Államokhoz fordulhatnak védelemért. Ezzel azonban végleg felborulhat a közel-keleti egyensúly.
Az iráni álláspont keményedését azonban a jövő hónapban esedékes elnökválasztások is indokolhatják. Annál is inkább, mivel vasárnap az iráni választásokat felügyelő radikális Őrök Tanácsa szinte valamennyi reformpárti elnökjelöltet kizárta a választásokból, így az 1014 jelöltből mindössze hatan indulhatnak elnökjelöltként (lásd keretes írásunkat). A reformpártiak ezt követően azzal fenyegetőztek, hogy bojkottálni fogják a választásokat, amennyiben a testület nem vonja vissza határozatát. (Hasonló folyamatok zajlottak le a tavaly februári parlamenti választásokat megelőzően, amikor a keményvonalas testület mintegy kétezer
reformpárti képviselőjelöltet tiltott el a választásokon való indulástól.) A testület döntése azonban véglegesnek tűnik, hiszen Khatami jelenlegi reformpárti elnök távozásával újra
lehetőség nyílik az iszlám konzervatívok számára, hogy állásaikat a közel-keleti országban megerősítsék.