Csingár Edit
A nemdohányzás ártalmai

A tüdőrák nemcsak a dohányosok számára reális veszély, hanem a passzív dohányosoknak is. A passzív dohányzás, azaz az akaratlanul belélegzett cigarettafüst ugyanis épp olyanformán káros a passzív dohányosok egészségére nézve, mint az aktív dohányzás a füstkibocsátók számára: egyebek között fáradékonyság, romló közérzet, krónikus légúti megbetegedések, keringési problémák, különféle daganatos megbetegedések okozója. A hatás felerősödik a gyermekek fejlődő szervezete esetében. A hazai népesség legalább kétharmada kénytelen egészségét nap mint nap rongálni, már csak azért is, mert a nem dohányzók védelméről szóló törvénynek Magyarországon semmi foganatja nincs. A nem dohányzók világnapja alkalmából essék szó ezúttal a csendes többség helyzetéről, a „nemdohányzás” súlyos ártalmairól is.

Kati főiskolás, szinte naponta kell olyan felül- vagy aluljáróban közlekednie, ahol honfitársainak dohányzása miatt a ruhája, haja, nem utolsó sorban a tüdeje és a szervezete is beissza a füstöt. Otthon az édesapja is rendszeresen dohányzik. Kati emiatt azon kevesek közé tartozik, aki gyerekkorában elhatározta: soha nem gyújt rá. Mindennek ellenére, ha tartósan dohányfüstben tartózkodik továbbra is, akkor tüdőkapacitása és tüdejének az állapota rövidesen elérheti azt az állapotot, mintha dohányosként napi tíz szál cigarettát szívna el. 

A füst elszáll, a méreg megmarad

A dohányipari szervezetek különös előszeretettel segítik a dohányzással kapcsolatos, legnagyobb tévhit megerősödését. Pedig - a közkeletű hiedelemmel ellentétben - a cigarettázás nemcsak annak az egészségét károsítja súlyosan, aki dohányzik, hanem azét is, aki a cigaretta másik végénél szívja a füstöt. A dohányipar ma már részt vesz a dohányzás káros hatásairól szóló felvilágosításban, amiből nagy kára nincsen, miután az aktív dohányosokat sajnos a halálveszély sem képes elrettenteni a szenvedélyüktől. Ha viszont a többséget érintő passzív dohányzás igen káros hatásaival szembeni fellépés hatékonnyá válna, az komoly jövedelemkiesést okozna a dohánycégeknek. Ezért egyik legfontosabb harcterületük a passzív dohányzás „tematizálásának” megakadályozása, illetve veszélyeinek elbagatellizálása.
Melyek is ezek a veszélyek? Egy dohányfüstös helyiségben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése szerint a füst 85 százaléka úgynevezett másodlagos dohányfüst, mely a cigaretta égő végéből származik. Ez az, amit a nem dohányzók is belélegeznek. Egyetlen cigaretta elégése során hozzávetőlegesen két liter füst keletkezik, ennek azonban csak körülbelül egynyolcadát (250-300 millilitert) szívja be a szervezetébe a dohányos, amit aztán ki is fúj. A füst nagyobb része azonnal a légtérbe kerül, ahol a tiszta levegővel keveredve felhígul. 
A keletkező füst azonban nemcsak égés- és bomlástermékekből áll, hanem olyan anyagokból is, melyek változatlanul kerülnek át a dohányból a füstbe (például a nikotin, ami súlyos idegméreg, rovarirtásra is használják). A cigarettafüst egyik összetevője a hidrogén-cianid, melyről a Tiszába került aranymosás-származékként is halhattunk, vagy a benzol és a formaldehid, melyek az illatosítószerek kapcsán kaptak figyelmet nemrég az unió egész területén, mint rákkeltő anyagok. De itt említhetnénk a nitrózamint is, amely szintén rákkeltő, különösen a csecsemőkre nézve lehet halálos hatású. Ráadásul számos mérgező anyag jóval nagyobb koncentrációban fordul elő a másodlagos dohányfüstben, mint abban, amit a dohányos a cigaretta szívásakor közvetlenül beszív. Ilyen a kátrány, ami rákkeltő, vagy a kén-dioxid és a nitrogén-dioxid, amelyek a szmog és a savas esők fő komponensei.

Rákveszély 

Howard Temin virológus minden újságírónak, aki a Nobel-díjáról szeretett volna valami felvilágosítást kapni, azt mondta: „Kérem, ne kérdezzenek a kutatásaimról, és azok jelentőségéről! Az teljesen specializált terület, és ha elkezdek róla beszélni, fél percen belül már nem is hallgatnak rám. De tegyenek egy jótettet a rákkutatás és a rákbetegek érdekében: írják meg, hogy abba kell hagyni a dohányzást, ez az egyetlen fontos dolog, amit a rák ellen tenni lehet!” 
Magyarországon az elmúlt években rohamosan nőtt a rákos és daganatos megbetegedések száma, amelyben az orvosok szerint egyértelműen a dohányzás játssza a fő szerepet. Több évtized alatt mostanra ért be a tömeges méretű, aktív és passzív dohányzás gyümölcse - állítja dr. Vadász Imre tüdőgyógyász is. Ugyanígy az allergiára való hajlam megnövekedésében is döntő szerepe van az aktív és passzív dohányzásnak egyaránt. Egy neves tumorbiológus, dr. Klein György szerint az ember számára rákkeltő anyagok között a dohányzás a felhőkarcoló. Ezzel összehasonlítva minden más rákkeltő tényező eltörpül, ezért amíg a dohányzással szemben nem veszik fel a harcot, nem fognak a rák gyógyítása terén eredményt elérni. 
Bár már több kutatás (British Medical Journal, WHO Nemzetközi Rákkutatási Szervezete, Biromedicina Első Magyar Rákkutatási Rt.) is bebizonyította a passzív dohányzás káros hatásait, az ellenkampánynak és a médiának köszönhetően az emberek magatartásában eddig nem mutatkozik felelősségteljes fellépés. 
Pedig zárt térben a passzív dohányzás 50 százalékos dohányzásnak felel meg - mintha fele annyi cigarettát szívnánk el, mint a füstölő -, annak minden velejárójával együtt. Éppen ezért a passzív dohányzás hatására is kialakulhat a tüdő vagy légúti szervek rákos megbetegedése, allergiás-irritációs tünetek a szem, az orr nyálkahártyájánál, légzőszervi megbetegedések, asztmás megbetegedések és rohamok, fejfájás, szívkoszorúér megbetegedések. 

Mindez azonban könnyen lehet, hogy csak a jéghegy csúcsa, mivel a passzív dohányzás hatásaira irányuló vizsgálatokat a dohányipar előszeretettel hamisítja meg, illetve a legveszélyesebbnek ítélt kutatások kategóriájában tartja számon, melyekkel szemben mindent megtesz, hogy ne kapjanak nyilvánosságot, vagy kézzel fogható változás ne szülessen meg e téren (Sir John Crofton - David Simpson - Dr. Szilágyi Tibor: Dohányzás: a világveszély. 2004. február). Az például már kezd nyilvánosságot kapni, hogy a passzív dohányzás révén is kialakul enyhébb mértékű nikotinfüggőség. 
A dohányzók társaságában, zárt helyiségben tartózkodó nem dohányzók vérében nyolcórás együtt tartózkodás után a szénmonoxid-hemoglobin szintjét olyan magasnak találták, mintha öt szál cigarettát szívtak volna el, a vizelet és nyál nikotinkoncentrációja pedig enyhébb dohányosokéval azonos szinten volt. 

Jogok és egyéb tévhitek

A dohányfüstből kéretlenül részesedő nem dohányzókat ma már hazánkban is jogszabály védi - legalábbis papíron. A gyakorlatban azonban a dohányosok és a nem dohányzók jogai nehezen egyeztethetők össze. Mindenesetre azt minden jogvédő leszögezi, hogy az egészséghez való jog alapvetőbb és előbbre való, mint a dohányzáshoz való jog. 
Az nagyon örvendetes tény, hogy különböző civil és hivatalos szervezetek hazánkban is őrt állnak a levegő általános minőségéért, komoly harcok folynak a légszennyezettség visszaszorításáért. A dohányfüst azonban tízezerszer nagyobb szennyezőanyag-tartalommal rendelkezik, mint a legszennyezettebb városi levegő. Dr. Vámos Adrienn, a fővárosi ÁNTSZ közegészségügyi főosztályának tisztifőorvosa szerint a kén-dioxid, nitrogén-dioxid, szén-monoxid, benzol határértékeire, de a szálló és ülepedő por mértékére is létezik szabályozás, ám a dohányfüst esetében nem létezik ilyen, magyarul: korlátlanul jelen lehet a levegőben. A dohányfüstöt általában érzékszervi módon állapítják meg az illetékesek, hogy mennyire van jelen az adott térben. Indokoltabb esetekben, ha a nem dohányzók jogaik védelméért harcba szállnak, műszeres mérést is elvégeznek. Ám a probléma oka nemcsak a dohányfüst létének bizonyítása, hanem az, hogy a füsttel teli, javarészt zárt alul- és felüljárók, várakozótermek közterületnek, mondhatni a senki földjének minősülnek. 
Európai szinten ma már nem teheti meg egy dohányos, amit magyarországi társai, hogy a nem dohányzók arcába fújja a füstöt a buszmegállóban, vagy egyéb közterületen. A legtöbb uniós tagállamban törvény tiltja a közterületeken való dohányzást, ehhez képest hazánkban még azt is nehéz elérni, hogy a járművezető ne nyitott vezetőfülkében ülve szívja el a napi nikotinmennyiségét, vagy egy társasház lakói ne a lépcsőházban gyújtsanak rá, melynek köszönhetően a többi lakó a nappalijában érezheti a dohányfüstöt órákon keresztül. A hazai felsőoktatásban nem új keletű jelenség, hogy a tanár előadás közben zsinórban rágyújt, cseppet sem zavartatva magát a nem dohányzó hallgatók jogai miatt. Tizennyolc éven aluliak ma bárhol vásárolhatnak cigarettát, és a vendéglőkben, s egyéb közterületeken rendre szívja a füstöt a hallgatag többség.