Az előző MSZP-SZDSZ kormány utolsó évében, miközben sorra zajlottak a maffialeszámolások, fényes nappal a forgalmas utcán öltek meg ismert vállalkozót, a híradó arról számolt be, hogy a rendőrség kommandósok bevetésével rajtaütött az építkezéseken dolgozó illegális munkásokon. Rövid idő múlva a baloldal elvesztette a választásokat. A Gyurcsány-kormány most 100 lépésben készül megtenni ugyanezt az utat.
Miközben a kábítószerfogyasztás minden korábbi méretet túlhalad, alig hallani arról, hogy a rendőrség sikereket tudna elérni a kereskedőláncok felderítésében. A kormány talán arra gondol, hogy mégiscsak könnyebb elkapni azokat, akik dolgozni merészelnek, mint a kábítószerkereskedelemből élő maffiózókat.
Miközben a költségvetési hiány - a kabinet politikája következtében - óriásira nő, a kormány úgy érzi, itt az ideje bebörtönözni azokat, akik munkát, és így megélhetést adnak azoknak, akik e nélkül csak segélyekből tudnának tengődni. Illúzió ugyanis, hogy a szabályok szigorításának az lesz az eredménye, hogy az eddig feketén alkalmazott munkásokat legálisan fogják alkalmazni. A rendelkezések következménye az lesz, hogy azokat, akiket most bejelentés nélkül - így olcsón - alkalmaznak a vállalkozók, a jövőben nem fogják alkalmazni. Tévedés ugyanis, hogy az építőiparban, a vendéglátásban és az idegenforgalomban azért alkalmaznak feketén dolgozókat, mert „trükközni” akarnak. Azért van ezeken a területeken sok feketemunkás, mert hála a magyar adó-, és járulékrendszernek egy dolgozó legális alkalmazása olyan elképesztő terhekkel jár, hogy egy átlagos idegenforgalmi, vendéglátóipari vagy építési vállalkozó képtelen azt finanszírozni. Mi lesz ezeknek az intézkedéseknek az eredménye? A jelenleg is rendkívül nehezen megélő vállalkozók jelentős része kénytelen lesz bezárni cégét. Az a több tízezer ember, aki jelenleg feketén ugyan, de munkához jut, mehet sorba állni segélyért vagy koldulni az utcára. Kinek jó ez?
A jelenlegi kormányban több milliárdos is van, ha valaki, ők igazán tudhatnák, hogy a magyar gazdagok nem a trükkös vendéglátósok, építőipari vállalkozók vagy idegenforgalomban munkahelyeket teremtők közül kerülnek ki.
Minden jel arra mutat, hogy a kormány érzékelve a gazdasági teljesítmény gyengeségét, a jól induló gyurcsányi kommunikációs offenzíva kifulladását, valamilyen jó ötletet keresett, amivel javítani tudja pozícióját. A kormány pechére, valószínűleg valamelyik jól fizetett „szakértőnek” eszébe jutott, hogy másfél éve az akkor szintén bajban lévő német szociáldemokraták a gazdaság „kifehérítésének” programjával kezdtek politikai offenzívát. Most tegyük zárójelbe azt az egyébként nem elhanyagolható körülményt, hogy Schröderéknek sem jött be ez a politika. Az ötlet legalább olyan jó, mint a Szaharában alkalmazni az eszkimóknál jól bevált jégkunyhó-építési technológiát. Mielőtt a kormány meghirdette a 100 lépés stratégiáját, nem volt mód arra, hogy szembesüljenek azzal, milyen különbség van Németország és Magyarország között? Nem tűnt fel, hogy a németek mekkora jólét megteremtése után kezdtek neki ezeknek az intézkedéseknek?
Az sem tűnt fel senkinek, hogy Németországban mennyivel többet nyújt az állam az egészségügyben, a szociális ellátásban vagy a nyugdíjak területén? Néhány éve családommal Németországban jártunk. Egy, a kislányomat ért apróbb baleset miatt be kellett mennünk egy kórházba. Az eset után megállapítottuk, ha már kórházba kell menni, akkor inkább itt, mint otthon. Az ottani kórház mind körülményeiben, mind az orvosok, ápolók hozzánk való viszonyában olyan volt mint egy űrbázis, szemben a Magyarországon található állapotokkal, melyek inkább háborús szükségkórházhoz hasonlítanak. A kórházlátogatás mindkét országban az időutazás élményét nyújtja, Németországban a jövőbe, itthon a múltba lépünk száz évet.
A német nyugdíjasok egyik legnagyobb gondja, hogy milyen színűre cseréljék
autójukat, a magyar nyugdíjasok tömegének a mindennapi étel megszerzése is gondot okoz. Mindkét ember egy életen keresztül dolgozott. Nem azon kellene fáradozni a kormánynak, hogy a brutális terheket okozó elvonások fejében valamilyen elfogadható szolgáltatás álljon? Nem az lenne a kormányzás feladata, hogy emberhez méltó körülményeket teremtsen az egészségügyben? Ne feledjük, a kormánypártok egészségügyi reformot ígértek.
Nem azon kellene dolgozni, hogy járható utak legyenek az országban? Ne feledjük, nyolcszáz kilométer autópályáról szólt az ígéret. Nem azon kellene gondolkodni, hogyan épülhet több lakás, ahelyett, hogy hogyan kapjuk el azokat, akik építkeznek?
A büntetőjog akkor tudja betölteni funkcióját, ha olyan magatartásokat büntet, amelyeket a társadalom morális értékítélete is elítél. Minél több olyan magatartást üldöz az állam, amit az emberek nem tartanak erkölcsileg elítélendőnek, annál inkább elidegeníti az embereket a jog tiszteletétől. Mindezt egy olyan országban, ahol a törvény szerint egy-egy párt maximum 386 millió forintot költhet el a választásokon, és „papíron” nem is költ többet, miközben mindenki tudja, hogy a valóságban legalább nyolc-tíz milliárdot költenek el. Nem kellene inkább a pártpénzek kifehérítésével kezdeni?