Peremiczky Szilvia
Kedvcsináló operakalauz

Nem könnyű operarajongónak lenni. Azt előbb-utóbb megszokja az ember, hogy múzeumba való különlegességként tekintsenek rá, és azt is, hogy rendszeresen kell szembesülnie olyan véleményekkel, hogy az opera válságban van (haldoklik, halott, el is temették), vagy olyan rendezők működésével, akiket az operában rendszerint csak két dolog zavar: a zene és az éneklés. Ténykedésüket és egyes énekesek produkcióit nézve-hallva még a legmegátalkodottabb opera-fan is hajlamos a katasztrófa-szcenárióknak hitelt adni, de ez a műfaj már sok mindenen keresztülment, és ezeket a produkciókat is túl fogja élni. Mindig lesznek olyan emberek, akiket ha más nem is, de a zene szépsége magával ragad.

Winkler Gábor: Barangolás az operák világában (Tudomány Kiadó 2004. (1. kötet), 2005. (2. kötet))

Ha ez egyszer megtörténik, akkor az új rajongó szeretné megismerni az operák történetét, keletkezési körülményeit, többet szeretne tudni a zenei stílusról. Magyar nyelven is elérhető néhány, az alaprepertoárt ismertető, kiváló operakalauz, csakhogy egyre gyakrabban kerülnek előadásra különféle operaritkaságok. Mascagni Parasztbecsületét minden kezdő operabarát ismeri, de a középhaladók közül is csak kevesen tudják, hogy a maestro nem egyoperás szerző volt, többek között egy hangulatos vígoperát is írt Fritz barátunk címmel. A Bohémélet című operánál sem csak Puccinira lehet asszociálni, hanem a Bajazzók szerzőjének, Leoncavallónak az operájára is. Othello történetét Verdi mellett Rossini is operaszínpadra álmodta, Rómeó és Júlia szerelmét Bellini, Gounod, Zandonai, Manon Lescaut alakjáról pedig Puccini mellett Auber és Massenet is írt egy-egy operát, és az utóbbi szerencsétlensége, hogy Puccini is megzenésítette Prévost abbé regényét.
A magyar nyelven megjelent könyvek közül Winkler Gábor háromkötetesre tervezett és néhány hete a második kötettel jelentkező kiadványa, a Barangolás az operák világában igyekszik a legátfogóbb képet nyújtani. Csak az első kötet 153 opera ismertetését tartalmazza, és ez három kötettel számolva több száz operát jelent. A könyv egyetlen hiányossága, hogy sajnos teljesen mellőzi a barokk kor (Händel, Purcell) operáit, és mivel a cezúrát a szerző 1950-nél húzta meg, így Britten operái közül nem ismertet olyan alapműveket, mint A csavar fordul egyet, a Billy Budd, a Szentivánéji álom. Igaz, nehéz megfelelő választási szempontokat találni - Peter Gammond magyarul is olvasható, Opera című könyve kevesebb műről ír, viszont az angol nemzeti büszkeség jegyében Gilbert Sullivan összes operettjét bemutatja. Winkler Gábor arra törekedett, hogy az operaszerzés aranykorának, a hosszú 19. századnak operairodalmát a lehető legrészletesebben bemutassa.
A legrészletesebben, mert nem elégedett meg a történet részletes elmesélésével. A szerző életrajza mellett megtaláljuk összes operáját, a legfontosabb adatokat (bemutatás éve, magyarországi bemutató, esetleges irodalmi előzmények, hozzávetőleges időtartam, szereplők, hangfajok), majd „Érdekességek” címszó alatt egyéb fontos információkat olvashatunk a keletkezés körülményeiről, az opera és az alapjául szolgáló irodalmi mű közti különbségekről, az esetleges többi feldolgozásról, az átdolgozásokról. Ezek korántsem mellékes információk: Bizet Carmenjének például két változata van: az egyikben prózai dialógusok szerepelnek, a másikban recitativók; Verdi Don Carlosának van egy francia és egy olasz változata illetve a kettő kombinációja, míg Aroldo című operáját később Stiffelio címmel teljesen átdolgozta. A könyvet igazi, reprezentatív kiadvánnyá teszi a gazdag képanyag, amely elsősorban magyar előadások fotóira, plakátjaira, díszlet- és jelmezterveire támaszkodik, így mindenki, akit érdekel az elmúlt száz-kétszáz év színháztörténete, valódi kincsesbányára lel. 
Az operabarátok többségének igazi csemege az egyes operák ismertetése után megtalálható válogatott diszkográfia. Hiszen azon kezdő operarajongók, akik szeretnének összeállítani egy, az alaprepertoárt felölelő CD-gyűjteményt, gondban vannak, ha vásárláskor több felvétel között kell választaniuk, és akkor még nem beszéltünk a nagy nyugati lemezszalonok hatalmas kínálatáról. Haladó operabarátok számára pedig az okoz gondot, hogy egy-egy ritkaság elérhető-e CD-n, vagy más hanghordozón. Peter Gammond már említett könyve tartalmaz egy rövid válogatást, de az élő felvételeket szinte teljesen figyelmen kívül hagyja - igaz, könyve még a CD-korszak kezdetén íródott, amikor a régi LP-ket még nem kezdték el az új, digitális technikával CD-re írni. Az igazi operarajongók többségének ezek a kuriózumok gyakran többet érnek a stúdiófelvételeknél, amelyek értelemszerűen nem képesek közvetíteni az „itt és most” hangulatát, és bizonyos ritkaságok csak ilyen felvételeken érhetők el. Természetesen minden hasonló válogatás szubjektív, Winkler Gábor maga is felvállalja, hogy saját ízlése fontos szerepet játszott az összeállításban, és észrevehető, hogy mely énekeseket kedveli. Egy előadást, felvételt nehéz, szinte lehetetlen objektíven megítélni, de a válogatásban minden etalonnak számító felvétel szerepel, és melléjük emel be néhány érdekességet. A szerző újítása, hogy néhány szóval véleményezi is a felvételt, és jelzi, hogy kiknek ajánlja: azoknak, akik az alaprepertoárt kívánják maguknak összeállítani, vagy a gyűjtőknek, akik egy-egy operából akár tucatnyi felvételt is megvásárolnak, és akiket már az előadások közötti különbségek is érdekelnek. Vagyis Winkler Gábornak sikerült a laikus, és a szakértő számára is forgatható könyvet írnia, miközben a szakmai színvonalból egy jottányit sem engedett. Maga Winkler Gábor egyébként orvos, nem szakmabeli, de a könyvből is kitűnik, hogy zenei és általános műveltsége, tudása kimagasló. 
Fodor Géza zeneesztéta Koltai Tamás interjúkötetében (Az opera-per) 1990-ben így nyilatkozott: Werner Herzog Fitzcarraldo című filmjében „az életből kiveszett nagyság metaforája az opera”. Winkler Gábor operakalauza amellett, hogy bármely operarajongónak képes újat nyújtani, ennek a kijelentésnek az igazságát is alátámasztja.