Kovács Klára
Trabantból Opelbe

Tisztelettel és nagyrabecsüléssel beszéltek Bokros Lajosról, és a nevével fémjelzett stabilizációs programról a volt és a jelenlegi pénzügyminiszterek a csomag tízéves évfordulóján megrendezett ünnepségen, kiemelve ennek máig ható pozitívumait. A pénzügyi szakemberek ugyanakkor lesújtóan emlékeztek meg az Orbán-, illetve a Medgyessy-kormány „antireform”-intézkedéseiről, amelyek miatt - mint mondták - az elmúlt három évben elveszítettük azokat az előnyöket, amelyekért súlyos árat fizettünk 1995-97 táján. Azt azonban hangsúlyozták, hogy ma összehasonlíthatatlanul jobb, erősebb gazdaságunk van, mint tíz évvel ezelőtt, hátra viszont még mindig nem dőlhetünk.

Bokros Lajos volt és Draskovics Tibor jelenlegi pénzügyminiszter. Ünnepelnek Fotó: Vörös Szilárd

Ki ne emlékezne Bokros Lajosra, a bajuszos expénzügyminiszterre, akinek neve összefonódott a 95-ös pénzügyi stabilizációs csomaggal. A rendszerváltást követő - utólag legalábbis - zűrzavaros években szinte sokkhatásként érte a társadalom többségét a csomag némely intézkedése, melyek mélyen érintették a családok költségvetését. Bevezették a tandíjat, eltörölték az ingyenes fogászati ellátást, a középosztálytól és ennél módosabbaktól megvonták a családi pótlékot, stb. A keretes írásunkban található grafikonok jól mutatják, milyen drámaian esett vissza a fogyasztás, hogyan csökkentek a reálbérek, s nőtt az infláció. Többségünk ezekre emlékszik, ám a szakemberek a csomag pozitív, hosszú távon is eredményes oldalait hangsúlyozzák: a csúszó árfolyam és a vámpótlék bevezetését, a forint leértékelését, tehát olyan vívmányokat, amelyek a térség legjobban fejlődő gazdaságává tették a magyar gazdaságot. Felgyorsították a GDP-növekedést, s szinte soha nem látott alacsony szintre csökkentették az államadósságot. Ezek az eredmények a mai gazdaságirányítók szemében is példaértékűek. 
„Ez már nem az a Magyarország” - mondta a napokban tízéves Bokros-csomag értékelésekor Draskovics Tibor pénzügyminiszter. Surányi György egykori jegybankelnök hasonlóképpen értékelt: „A magyar gazdaság mérhetetlenül jobb, előnyösebb, kedvezőbb helyzetben van, mint 1995-ben volt. Ma nem ugyanarról a gazdaságról, nem ugyanarról az országról beszélünk. Lényegesen versenyképesebb, lényegesen jobb, erősebb, fejlettebb a gazdaságunk.” Draskovics Tibor hozzáfűzte: „tíz évvel ezelőtt még az volt a kérdés, leszakadunk-e végleg, vagy meg tudunk kapaszkodni a centrum szélén, ma pedig az, hogy fel tudunk-e zárkózni az EU-hoz, hogy ki tudunk-e emelkedni a közösség államai közül. 1995 tavaszán még arról gondolkodtunk, hogy megtarthatjuk-e a Trabantunkat, ma pedig azt fontolgatjuk, hogy a néhány éves Opel Astrából át tudunk-e ülni egy ennél még jobb autóba. Ez merőben más helyzet.” 
Nem lehet azonban nyugodtan hátradőlni - hívták fel a figyelmet a szakemberek -, hiszen komoly visszalépések történtek az előző kormányok regnálásai alatt. A Hungarian Business Leaders Forum által szervezett ünnepségen a volt pénzügyminiszterek és jegybankelnökök többsége hevesen bírálta az Orbán- és a Medgyessy-kormány populista, voluntarista intézkedéseit, ahogy ők fogalmaztak: „antireform-csomagjait”. Kupa Mihály, Békesi László, Surányi György, Bod Péter Ákos, László Csaba, Draskovics Tibor egybehangzóan „hátralépésnek” és súlyos hibának tartják azokat az intézkedéseket, melyek elherdálták a Bokros-csomag előnyeit, azokat az eredményeket, melyekért pedig súlyos árat fizetett a társadalom. 

„Anticsomagok”

Bokros Lajos határozott véleményt fogalmazott meg az Orbán-kormány intézkedéseiről. Mint kifejtette: „a polgári kormány jó állapotban vette át az országot, és kezdetben jól sáfárkodott az örökséggel. Az első két évben egyensúlyőrző politikát folytattak, de 2000-től, a kétéves költségvetés elfogadása után elkezdődött a túlköltekezés”. „Azonban mégsem ezt tartom a kormány történelmi hibájának - fűzte hozzá - hanem azt, hogy számos »antireformot« vezetett be. Visszaadta alanyi jogon a családi pótlékot, a magasabb jövedelműeket támogató szja-törvényt vezetett be, elindította a lakástámogatási rendszert, amely főként a jobb anyagi helyzetben levőket segítette. Megszüntette a jelképesnek mondható tandíjat, felduzzasztotta a hivatalnoki réteget, jelentősen megemelte a minimálbért, amely csődbe kergette az utolsó textil- és cipőüzemeket. Ezzel törvényszerűen nőtt a vidéki, főként a nők körében jellemző munkanélküliség. Ezenkívül megpróbálta visszafordítani a nyugdíjreformot.” 
Bokros véleménye szerint a Medgyessy-kormánynak mindezek után gyökeres fordulatot kellett volna hoznia a gazdaságpolitikában. De ehelyett végrehajtotta a választási év kirívóan felelőtlen ígérgetéseit, és ezek nyomán közel a GDP tíz százalékára ugrott az államháztartás hiánya. „Ez volt az a pont - mondta -, ahol a külföldi elemzők hazánkat »banánköztársaságnak« titulálták. Medgyessy Péter kabinetje volt az első demokratikus kormány, amelyik a hivatali ideje első felében sem fordított gondot a költségvetés és a folyó fizetési mérleg egyensúlyára. Ehelyett inkább beváltotta a választási ígéreteit. Államháztartási reform nélkül jelentősen emelte a béreket, több területen folytatta az antireformok sorát, például adómentessé tette a minimálbért. Mindezek nyomán az elmúlt három évben Magyarország elvesztette azt az előnyét, amit a kilencvenes években megvalósított szerkezeti reformok során elért.” Bokros Lajos úgy véli, ma már senki sem tekint úgy hazánkra, mint élenjáró országra. Az EU okkal vagy ok nélkül, de ismételten a szégyenpadra ültet minket, hiszen rendre nem tartjuk be még a saját ígéreteinket sem. A gazdasági növekedésünk lassabb, mint bármely más új tagállamé, és lassabb annál, mint amekkora lehetne. A költségvetési újraelosztás terjedelme tekintetében pedig világbajnokok vagyunk. Az évek során folyamatosan veszítünk a versenyképességünkből. Bokros Lajos a most regnáló, ötödik demokratikus kormányhoz egymondatos üzenetet intézett: „Még nem késő a változtatás”.
Varga Mihály, az Orbán-kormány egyik pénzügyminisztere nem osztotta teljes mértékben az előbb megfogalmazottakat. Mint mondta, több mítosz is körüllengi a Bokros-csomagot. „Az egyik mítosz az, hogy minden jó és hasznos volt, ami akkor történt, és minden rossz és káros, ami azután történt.” Kérdésünkre kifejtette: „az Orbán-kormányt ért bírálatok jelentős része nem állja meg a helyét. Ha a mostani kormány csak annyi hibát követett volna el, mint az Orbán-kormány, akkor a gazdaság sokkal jobb helyzetben lenne, mint most van. Ma ugyanis nincsen gazdaságpolitika, nincsen világos lépéssorozat, nincs olyan irányelv, amelyhez a vállalkozók igazodni tudnának, ellentétben az előző kormánnyal.” 
Ugyanakkor elismerte, három olyan intézkedés volt, ami helyes és szükséges, a mai pénzügyi és gazdasági egyensúly elérése érdekében fontos volt. Ilyen például az importvám, a csúszó árfolyamrendszer bevezetése, illetve a forint leértékelése. A csomag ezen pontjai ma is vállalhatóak. A másik része azonban, a szociális megvonásokra vonatkozóak teljesen feleslegesek voltak, és egyben alkotmányjogi ámokfutást is jelentettek. Emlékezetes, hogy az Alkotmánybíróság több pontot is megsemmisített. A szociális intézkedések rossz döntések voltak, és bevételi szempontból sem voltak indokoltak. A tandíjból évi 2 milliárd folyt be az államkasszába, ami nevetséges összeg. Ezekkel a társadalmat a szükséges gazdaságpolitikai lépések ellen hergelték. Némelyek ugyan „I love Lajos” feliratú pólókban jártak, de a társadalom többsége kritikus volt. Amikor Bokros Lajos kiment a József nádor térre a tüntető diákokhoz, és azt mondta nekik, hogy „a tandíjnál úgyis többet költenek cigire”, ez egy olyan rossz politikusi megnyilvánulás volt, amelynek nemcsak az akkori, hanem a későbbi reformok során is negatív következményei lettek. Számomra tanulság az - mondta Varga -, hogy az ilyen kaliberű változások előkészítése során nélkülözhetetlen a társadalommal való párbeszéd és a többség támogatásának elnyerése.