Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Topol-M: kivédhető?

Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter bejelentette, hogy országa olyan rakéták kidolgozását tervezi, amelyeknek semmilyen védelmi rendszer sem lesz képes ellenállni. Putyin elnök egy évvel ezelőtt még azt állította, Oroszország egyedülállóan új stratégiai fegyvereket tud majd előállítani, tavaly novemberben pedig már arról beszélt, hogy olyan új nukleáris rakétarendszer kidolgozása van folyamatban, amellyel egyetlen ország sem tudja majd felvenni a versenyt.


Vlagyimir Putyin bízik a rakétákban Fotó: Reuters

A védelmi miniszter szerint az új rakéták alapját a Topol-M interkontinentális ballisztikus rakéták mobil verziója, illetve a „Bulava” nevű tengeri rakétarendszer képeznék. „Ezeknek a rakétáknak egyetlen védelmi rendszer sem tud majd ellenállni” - jelentette ki a miniszter. A Topol-M rakéták hatósugara több mint 9600 kilométer távolságra is elér, és mobil változatuk telepítését a tervek szerint még ebben az évben megkezdenék. Ivanov szerint a fegyverek védelmi célt szolgálnának, és nem kívánnak velük egyetlen országot sem megfenyegetni, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy „Oroszország területe tíz időzónán át húzódik, számos szomszédunk van, és ezek közül nem mindegyik olyan kiszámítható, mint az európai államok.”
„Oroszország továbbra is fontos nukleáris nagyhatalom marad” - szögezte le a miniszter. Azonban azt is hozzátette, hogy országa csupán annyi rakétát gyárt majd le, amennyire bármely nemzetközi helyzetben az ország védelme érdekében szüksége lesz. Oroszország annak idején ellenezte, amikor Washington 2002-ben kilépett az 1972-es antiballisztikusrakéta-megállapodásból azért, hogy saját nemzeti rakétavédelmi rendszerét kiépíthesse. Moszkva szerint a harmincéves amerikai-orosz egyezmény a nemzetközi biztonság kulcsfontosságú eleme volt. Putyin elnök azonban később enyhébb kritikával illette Washington lépését, mondván, ez egy olyan „hiba” volt, amely hátráltatja a globális biztonság megteremtését, de nem veszélyezteti Oroszországot. Az egyezmény tiltotta a rakétavédelmi rendszerek kiépítését, feltételezve, hogy a megtorlástól való félelem így mindegyik nemzetet visszatartja majd az első csapás megindításától. A Bush-kormány állásfoglalása szerint az amerikai rakétavédelmi rendszer olyan országoktól érkező fenyegetés elhárítására szolgál, mint Észak-Korea, és nem lenne képes elhárítani egy olyan masszív nukleáris csapást, amelyet Oroszország képes beindítani.