Hetek - IX. évfolyam, 9. szám, 2005. március 04

A Felvonulás téren megsokasodtak a traktorok, a gazdák - úgy tűnik - hosszú távra rendezkedtek be: arra is elszántak, hogy ha nem születik megállapodás, akár március 15-ét is a fővárosban „ünneplik”. A tárgyalások időszakosan folytatódnak a gazdák és a szaktárca között. A szakmai alapon történő egyeztetést politikai színezetű nyomásgyakorlás és felhangok lassítják: jobboldali és szélsőjobboldali hangokról van szó, amelyek a közelgő választások miatt felerősödhetnek. Vidéki agrárdolgozók félpályás útlezárásokkal tiltakoztak az ország több megyéjében, a Felvonulás téren táborozó társaik a Kossuth térre készülnek traktoraikkal.

Némi engedmény a tárgyalásokat követően: egy év visszafizetési haladékot kaptak azok az agrárvállalkozók, akik igénybe vették az Európa-terv agrárhitel-lehetőségét. Összesen mintegy 230 milliárd forint, az uniós csatlakozáshoz kapcsolható fejlesztési hitelről van szó, amelyből az idén 30 milliárd forintot kellett volna visszafizetniük. Ez az eredmény azonban nem sokat változtatott a gazdák közérzetén, akiknek egy csoportja a múlt héten kormányellenes jelszavak kiabálása közben megpróbált bejutni az agrártárca épületébe, Németh Imre és Gyurcsány Ferenc lemondását követelve. A miniszterelnök távozásának kérése azért is meglepő, hiszen Gyurcsány alig négy hónapja kormányoz, az agrárium jelenlegi állapotáért nem tehető felelőssé.
A tüntetők között rendre jobboldali és szélsőjobboldali arcok is megjelentek. Meglátogatta a gazdákat a MIÉP elnöke, és feltűntek közöttük a Magyar Jövő Csoport aktivistái is. A hungarizmus nyílt hirdetésével feltűnt Bácsfi Diána és társai a gazdademonstráción tagokat toboroztak, szórólapot osztogattak. A gazdák közül többen jelezték, hogy „vidékre továbbviszik a szórólapokat, továbbviszik az eszmét”.
Bagi Béla, a demonstrációs bizottság elnöke is hallott a történetről, és kijelentette: akármit is mondott Bácsfi, a magyar gazda mentalitásától idegen az általa képviselt eszme. A MIÉP vezetője, aki nemcsak a Kossuth, hanem a Felvonulás téren is megjelent, vegyes fogadtatásban részesült. „Bejött a sátorba, erre én kimentem, mert csak megbecsteleníti mindazt, amiért harcolunk” - mondta lapunknak egy Tolna megyei gazda. A Kossuth téri tüntetésen egyébként Árpád-sávos zászlók és a Honfoglalás 2000 transzparensei is fellelhetők voltak.
„A gazdák vagy elhatárolódnak a tüntetéstől, és akkor tárgyalunk, vagy tüntetnek, de amíg ezek a politikai akciók folynak, tárgyalás nincs” - mondhatta némileg joggal Hiller István az elmúlt hétvégén.
„Kormányközeli” szakemberek úgy látják, hogy szakmai kérdésekben már régen megállapodhattak volna a felek, ha a gazdák részéről is meglett volna az akarat. A demonstrációs bizottság szerintük azért nem akar megállapodást, mert úgy ítélik meg, hogy az idő nekik dolgozik: az a fontos számukra, hogy hol és kivel tárgyalnak, nem pedig az, hogy miről. Azonban a kormány számára sem pusztán szakmai ez a megmozdulás. A tét, hogy a baloldal hagyja-e belekényszeríteni magát a vidék ellenségének szerepébe, vagy képes józan érvekkel alátámasztott megoldást találni - mondta egy elemző. Sőt többen azt állítják, a demonstrációt felhasználó politikai erők célja az, hogy az elutasított követelések politikai következményei a Gyurcsány-kormányt terheljék, és ezzel javuljanak a jobboldal választási esélyei.
„Az eddigi kormányok egyikének sem volt egy ciklusokon túlmutató koncepciója a mezőgazdaságra vonatkozóan. Gyakorlatilag szociálpolitikaként kezelték a kérdést, százmilliárdokat osztottak szét komolyabb szakmai célok és preferenciák nélkül” - mondja egy dél-alföldi, gyümölcstermesztéssel foglalkozó gazda. Súlyos hibának tartja, hogy a kárpótlások során a földbirtokok jó része elaprózódott: jelenleg 1,5 hektár az egy főre jutó átlag földterület, miközben a szántóföldi növények esetében 50 hektár fölött kezdi megérni a termelés, 2-3 hektáron pedig már csak jelentős befektetéssel lehet jövedelmező - mondjuk kertészeti - gazdaságot kialakítani. „A politikusoknak már az elején meg kellett volna őszintén mondaniuk, hogy ez így nem fog menni, de sajnos erről nálunk képtelenség őszintén beszélni, mert rögtön rásütik az emberre, hogy hazaáruló” - véli a gazda. (Mások hozzáteszik, hogy az EU korábban csatlakozott tagállamaiban a mezőgazdaságból élők aránya jóval kisebb, mint nálunk. Amíg mondjuk Németországban vagy Hollandiában a teljes lakosság 1-2 százaléka termelő, addig Magyarországon ez mintegy 8 százalék.) Úgy látja ugyanakkor, hogy a gazdáknak is van felelősségük abban, hogy ilyen helyzetbe jutottak: többségük személyes ellentétek vagy a rossz tapasztalatokból fakadó zsigeri félelmek miatt nem hajlandó az EU-ban egyébként jól működő szövetkezetek létrehozására. (Dániában például a sertéstenyésztők egyetlen szövetkezetbe tömörültek, és saját feldolgozóüzemmel rendelkeznek.)

Egy agrárszakértő szerint az EU vidékfejlesztéssel kapcsolatos filozófiájának irányából közelítve jobban meg lehet érteni, mi is a baj a magyar mezőgazdasággal. „Az unió első számú célja a támogatási rendszerrel a vidékfejlesztés: ha segítjük az ott élők jövedelemhez jutási lehetőségét, akkor ők rendezetten tartják környezetüket, illetve másodlagos vállalkozásaikkal akár munkahelyeket is teremthetnek, vagyis beindul egyfajta pénzmozgás” - magyarázza. A magyar gazdák csak az uniós támogatás 25 százalékát kapják egyelőre, bár az állami költségvetés ezt további 30 százalékkal kipótolhatja - ez az összeg azonban még mindig ötször magasabb, mint amit korábban kaptak. A szakértő szerint a támogatási rendszer - ha jól működik - a kisebb területeken gazdálkodók javára is válik. Akkor mi a probléma? Azon túl, hogy az EU szigorú adminisztrációs rendszerét „nem magyar embernek találták ki”, éppen az, hogy a hazai kifizetési rendszer nem működik.
Ráadásul két éve egyértelmű jelek mutatnak arra, hogy ezen a területen komoly gondok lesznek. A csatlakozási szerződés aláírásakor a szaktárca vállalta ugyan, hogy kiépíti az EU tagállamai által használt és a pénzek folyósításának alapfeltételeként elvárt kifizetési rendszert, ám miután ez akadozott, áttértek a terület alapú rendszer kiépítésére. Itt viszont nem sikerült meghatározni, hogy mekkora azoknak a megművelt mezőgazdasági területeknek a nagysága, amelyekre a támogatás kifizethető lenne. „Ezek után már nem is lehetett csodálkozni azon, hogy az október 1-jére ígért EU-támogatások, amelyeket a magyar költségvetésnek kellett volna megelőlegeznie, nem kerültek kifizetésre. Persze ennek végső határideje április 1., de minden tagállamban tartják a december 1-jei dátumot, nehogy a gazdák a többi országhoz képest versenyhátrányba kerüljenek” - mondta interjúalanyunk, hozzátéve, hogy nyilván nem véletlen, hogy az EU-támogatások hazai kiegészítéséhez szükséges 91 milliárd forint nem szerepelt az FVM tavalyi költségvetésében. A kifizető rendszer hibái azért is jelentenek problémát, mert a támogatásokat a hazai költségvetés előlegezi meg, és ha ezt nem az előírásoknak megfelelően teszik, az EU nem fogja megtéríteni a kifizetett összeget. „Görögországban most jutottak el oda, hogy a gazdáknak kiutalt támogatások háromnegyedét visszafizeti az EU. Nálunk, attól tartok, ez az arány jóval kisebb lesz” - fogalmazott a szakértő.

Szerinte az elmúlt két év kudarcai azt jelzik, hogy a menedzsment vagy alkalmatlan a feladata ellátására, vagy pedig szándékosan rontja a gazdák tömegeinek esélyeit. „Látni kell, hogy a minisztériumot jelentősen befolyásoló, a kereskedőket, feldolgozókat, integrátorokat és a nagyüzemek egyes vezetőit képviselő magyar agrárlobbi nem érdekelt a szigorúan ellenőrzött uniós agrárkifizetési rendszer bevezetésében. A korábbi - évi mintegy 150-200 milliárd forintnyi - támogatások kedvezményezettjei nem a gazdák, hanem a kereskedők, a feldolgozók és az úgynevezett integrátorok voltak. Amennyiben a termelők közvetlenül pénzhez jutnának, az agrárlobbi elesik az eddig könnyen megszerzett támogatási pénzektől. Ha viszont a „kicsiket” hagyják tönkremenni, a mozgásterük még nagyobb lesz - érvelt a szakértő.