Lukács András
Tigrisveszély

Ki nem szeretné tudni, hogy mit hoz a jövő, milyen lesz a világ 10-20 év múlva? Vajon megmarad-e az Egyesült Államok dominanciája, szuperhatalom lesz-e az Európai Unió? Nos, a CIA-nek alárendelt Nemzeti Hírszerzési Tanács által készített tanulmányt olvasva az ember inkább nem szeretné tudni, hogy milyen lesz a világ 15 év múlva. 2020-ra ugyanis lehet, hogy a Közel-Keleten egy új kalifátus alakul majd, a világot behálózzák a terrorista sejtek, a világ második számú katonai hatalma pedig Kína lesz - az is megtörténhet azonban, hogy a második számú szuperhatalom az Európai Unió lesz. 
Az Európai Unió fejlődését nem könnyű megjósolni: leszakadó régióvá válhat ugyanis a szó szerint is öreg kontinens a következő évtizedekben. Megerősödésének útjában egy, a szemünk láttára kibontakozó demográfiai válság áll: az európai politikai-gazdasági szövetség, amelynek elsődleges szándéka az Egyesült Államok helyét átvenni a világpolitikában, a népességcsökkenés miatt néhány évtized múlva fogatlan oroszlánná válhat. Európa országainak jelentős többségében ugyanis egyre csökken az aktív lakosság létszáma. Oroszország lakossága például évente 750 ezer emberrel csökken, Németország lakossága a következő negyven évben a jelenlegi 82,5 milliónak az ötödével is csökkenhet - ilyen lakosságcsökkenésre nem volt példa a harmincéves háború óta. Az elöregedés által sújtott Európával szemben a következő évtizedekben egyre nagyobb szerephez jut majd Kína, India, esetleg Brazília. 

India és Kína már az egekben jár. A Sencsou III. kínai űrhajó makettje Fotó: Reuters

A becslések szerint 2020-ra Kína lakossága 1 milliárd 400 millióra, Indiáé pedig 1 milliárd 300 millióra növekszik majd. Ennek megfelelően az előttünk álló évtizedek meghatározó főszereplőiként kell gondolnunk Kínára és Indiára. 2020-ra például Kína Oroszországot is maga mögé fogja utasítani a hadászati kiadások területén, és csak az Egyesült Államok fog több pénzt szánni védelmi kiadásokra. Ennek megfelelően a jövőben Kína nagy hangsúlyt fektet majd a modern fegyverek - repülőgépek, speciális tengeralattjárók, ballisztikus rakéták - vásárlására és kifejlesztésére. A tanulmány szerint azonban Kína befolyásának növekedése nem biztos, hogy töretlen lesz. A világhatalommá válás érdekében a kínai kormánynak mindent meg kell tennie a következő években, hogy fenntartsa a gazdasági növekedést, amely jelenleg évi 9 százalékos; ellenkező esetben a régió biztonsága meggyengül, ami politikai instabilitással, az alvilág befolyásának növekedésével jár majd. 
A tanulmány szerint Kína mellett India lehet a következő ázsiai „nagytigris”, India lakossága ugyanis megközelíti Kínáét, gazdasági növekedése pedig évi 6 százalékos. India jelenlegi állapota igencsak ellentmondásos: a világon a hatodik legnagyobb széndioxid-kibocsátó ország, ennek ellenére 100 milliók élnek stabil áramellátás nélkül; az ország 250 egyetemén tavaly több mint 3 millió diák tanult, ennek ellenére a felnőttek 39 százaléka nem tud írni és olvasni. India szerepe ezeknek az ellentmondásoknak ellenére egyre jobban felértékelődik: 1999-ben a GDP 1,3 százalékát termelték meg informatikai cégek, tavalyra ez az érték elérte a 3 százalékot. India és Kína növekvő befolyását jól jellemzi, hogy mindkét ország saját rakéta- és űrprogrammal rendelkezik. Indira Gandhi, India leghosszabban hatalmon lévő egykori miniszterelnöke szerint az indiai űrprogram nemcsak tudományos szempontból fontos, hanem létfontosságú az ország fejlődése szempontjából is. India 6 műholdból álló távirányítású szatellitrendszere a legnagyobb ilyen berendezés, de nem lehet panasz India saját fejlesztésű rakétáira sem. India 1974-ben, az első kísérleti nukleáris robbantás után kezdett neki saját rakétaprogramjának. A nukleáris kísérleteket követően ugyanis az Egyesült Államok és más európai országok szankciókat vezettek be Indiával szemben annak megakadályozására, hogy az ország olyan rakétahordozókkal rendelkezzen, amelyekkel célba juttathat egy atombombát. India ezt követően újra feltalált olyan technológiákat, amelyeket a szankciók következtében nem vásárolhatott meg. Bár az első műhold-fellövésre készített rakéta 5 perccel a fellövés után a Bengáli-öbölbe csapódott, 1994 és 2003 között 7 műholdat állítottak pályára a Polar nevű hordozórakéta segítségével. Az Indiai Űrkutatási Szervezet 2003-ban olyan műholdat helyeztek működésbe, amely 5 méteres felbontású képeket készít a Föld felszínéről. India szárnyalásának határa tehát a csillagos ég, első lépésben a Hold, amelyet 2007-ben ér majd el az indiai holdszonda, az Asztroszat. India mellett Kína is egekben jár már, 2003-ban ugyanis embert küldött az űrbe. Ez annak ellenére figyelemre méltó eredmény, hogy ezzel az amerikai és szovjet űrhajózás ötvenes-hatvanas évekbeli szintjét érte csak el. 
India gazdaságának növekedésével egyes délkelet-ázsiai országok valószínűleg megerősítik majd vele a kapcsolataikat annak érdekében, hogy geopolitikai ellensúlyt képezzenek Kínával szemben. India befolyása ennek megfelelően folyamatosan növekedhet, és annak ellenére, hogy gazdasági növekedése nem érte el Kína ütemét, 2020-ra gazdasági ereje meghaladhatja Kínáét. Ennek az egyik oka az, hogy Kína egy-gyermekes modelljének következtében kevesebb lesz az aktív lakos, mint Indiában. (2020-ra mintegy 400 millióra lesz tehető a 65 év felettiek száma Kínában). India további előnye Kínával szemben, hogy stabil demokratikus politikai rendszerrel rendelkezik, amelynek következtében a gazdasági környezet kiszámíthatóbb, és kevésbé érzékeny a politikai válságokra. 
Mindkét ország számára nagy veszélyt jelent az egyre jobban kibontakozó AIDS-járvány: egy új ENSZ-felmérés szerint Indiában él jelenleg legtöbb AIDS-es beteg. Kína és India előretörésének útját állhatja a fosszilis energiák hiánya: ahhoz ugyanis, hogy a gazdasági növekedés ütemét tartani vagy fokozni tudják, Kínának például másfélszer annyi energiára - olajra és gázra - van szüksége, mint napjainkban. Ez az arány India esetében kétszeresre tehető. A tanulmány szerzői szerint mellesleg 2020-ban is az olaj fog dominálni az energiaellátásban, a teljes energiaigény 40 százalékát fogják olajból, 25 százalékát gázból, 20 százalékát szénből előállítani, a megújuló energiaforrások részesedése az energiatermelésben továbbra is alacsony marad. Az energiaigény azonban nemcsak Kínában és Indiában, hanem világszerte növekedni fog, mintegy 50 százalékkal, szemben az 1980 és 2000 közötti 34 százalékkal.
A tanulmány készítői szerint az elkövetkező 15 évben, szerencsés elhelyezkedésének és politikai berendezkedésének köszönhetően, Brazília is „nyeregbe kerülhet”, ehhez azonban orvosolnia kell a milliókat sújtó szegénységet. Brazília mellett Indonézia is lendületbe jöhet az elkövetkező években, ehhez azonban 6-7 százalékos gazdasági növekedésre van szükség. Csak az erős gazdasági növekedés mellett lehet munkahelyet teremteni a 2020-ra 250 milliósra növekvő lakosság széles munkanélküli és alulképzett rétegei számára.
A tanulmány készítői szerint nehezen prognosztizálható az Európai Unió helyzete a kibontakozó új világban. Az egységes piac, az egységes valuta, a magasan képzett munkaerő, a stabil demokratikus politikai berendezkedés mind az EU előretörése mellett szólnak. A gazdasági mutatókat nézve Európa helyzete igen kedvező: a 10 új ország csatlakozását követően a lakosság létszáma 458 millió, ami több, mint Oroszországé és az Egyesült Államoké együttvéve. Az EU által összességében megtermelt GDP több, mint 12 000 milliárd dollár, amely meghaladja az Egyesült Államok össztermékét - közel 11 000 milliárd dollár -, a kínai GDP mintegy kétszerese, az orosz GDP-nek pedig körülbelül tízszerese. A CIA által felkért szakértők mellesleg nem túl fényes jövőt jósolnak Oroszországnak, aminek elsődleges oka a politikai instabilitás, illetve a lakosság csökkenő létszáma. A tanulmány szerzői szerint a lakosság fogyása akadályozhatja leginkább az Európai Unió szuperhatalommá válását. Ez a szociális, oktatási és adórendszer megváltoztatásával, illetve új - valószínűsíthetően muszlim - lakosság befogadásával kerülhető el. A tanulmány szerint az Európai Unió olyan kedvező geopolitikai helyzetben van, amely erősítheti politikai és gazdasági szerepét az Egyesült Államokkal szemben: megerősítheti együttműködését a „gyengélkedő” Oroszországgal, illetve szövetségre léphet Kínával, valamint muszlim országokkal.
A tanulmány szerzői úgy látják, hogy egyre jellemzőbb az embereknek a különböző vallások iránti elkötelezettsége, és a vallási identitás szerepe a következő 15 évben nőni fog: Kínában például egyre nagyobb teret hódít a kereszténység, illetve a buddhizmus, Latin-Amerikában pedig a korábban szinte kizárólagosan katolikus lakosság egyre nagyobb része tér át az evangéliumi hitre. A vallási térkép átrendeződésének köszönhetően 2020-ra valószínűleg Kínában és Nigériában él majd a legtöbb keresztény. A szerzők szerint a vallások iránti nyitottság elkerüli Európát, illetve csak a betelepülő muszlim csoportokon keresztül jelenik meg egyre erőteljesebben. A becslések szerint ugyanis, míg jelenleg 15 millió muszlim él az Európai Unióban, 2020 körül ez a szám meghaladhatja a 30 milliót is. A tanulmány szerint az iszlám terjedése akár egy új kalifátus megalakításához is vezethet. Ennek kialakulásában fontos szerephez jutnak a terrorista szervezetek, amelyeknek száma és befolyása tovább nő majd az elkövetkező évtizedekben. A CIA-tanulmány szerint az iszlám terrorizmus tovább globalizálódik, és általános jellegzetessége lesz a decentralizáltság, vagyis világszerte sok lazán kapcsolódó terrorista sejt fog majd működni, amelyek az információcserét és a kapcsolattartást egyre inkább az interneten fogják megoldani. A terrorista mozgalmak egyes helyeken várhatóan összefognak majd helyi szeparatista mozgalmakkal.