Németh Szilárd, Hubert József
Vita a Sorstalanságról

„A legfurcsább az a dologban, hogy a forgatókönyvet Kertész Imre írta. Mintha elfelejtette volna, miről szól a regénye.” Az alábbi szavakkal oktatta ki az egyik országos napilap a Nobel-díjas magyar írót a Sorstalanság című film bemutatása után. Magyarország legjelentősebb holokausztfilmjét számos kritika és vád érte, elsősorban a jobboldali sajtó részéről.

Jelenet a filmből Fotó: Intercom

Érzékeny témája ellenére a kritikusok korántsem bántak kesztyűs kézzel a Nobel-díjas regény filmváltozatával. Az író mellett az Oscar-díjra jelölt Koltai Lajos is a támadások kereszttüzébe került. Olyannyira, hogy egyes publicisztikákban még az épelméjűségét is megkérdőjelezték. „A rendező fejében a semmi házibulija zajlik, lazán, otthonosan tombolnak benne a meg nem gondolt gondolatok, ezek az ős-diszkópatkányok.” Finomabb vádak szerint Koltai 2,7 milliárd forintból újraforgatta a Schindler listáját. Ennek fényében nem meglepő, hogy a Volt egyszer egy vadnyugattal világhírnevet szerzett, BAFTA-díjas, többször Oscar- és Golden Globe-díjra jelölt Ennio Morricone zenéjét sem kímélte a jobboldali kritika. „Mintha a zeneszerző a hétköznapi ténykedések kávészüneteiben rakosgatta volna össze a hanganyagot” - írja egy tárgyilagos napilap. 
A másik fő kifogás a filmmel szemben a hazai viszonylatban tetemesnek mondható költsége volt. Számos esztétát teljesen új oldaláról ismerhettünk meg: az irgalmas szamaritánus a felszínre tört. „Mennyi kórházi ágyat lehetett volna megmenteni ennyi pénzből?”, „Hány kilométer autópálya épülhetett volna ebből az összegből?”, és hosszan folytathatnánk a sort az igen komoly, szociális jellegű felvetések mentén. 
Sajnálatos módon egyes újságoknál ez a kérdés a napi politikai sárdobálás szintjére süllyedt, ennek köszönhetően az emberek egy része már az alkotás bemutatása előtt negatív érzéseket táplált a mű iránt. Már a film bemutatása előtt is közpénzek elherdálásáról beszéltek; egyesek azt a látszatot keltették, hogy az egész filmet a „mi pénzünkből” forgatták. Holott a valóságban a film elkészítéséhez többek között az izraeli állami tévé és az ottani filmalap egymillió euróval járult hozzá, nem is beszélve a piacvezető magyar televízióról, rádióról, internetes portálról, olajipari cégről stb. A sorozatos vádak végül egy minden részletre kiterjedő vizsgálatot eredményeztek, de a költségvetésben nem találtak semmi kivetnivalót az átvilágítók.
Sokak szerint a holokauszt témájához méltatlan a film, ugyanakkor a terem felé haladva az előző vetítésről távozó nézők döbbent csendben, könnyes tekintettel hagyják el a vetítőtermet. A vetítésre váró közönség már sejtheti, hogy Koltai Lajos filmje nem erőtlen alkotás, és nem is egy szokványos holokausztfilm. Igaz, már az első percekben nyilvánvalóvá válik, hogy a Sorstalanság nem tökéletes, néhol kifogásolható a színészek teljesítménye, és a hollywoodi filmeken felnőtt magyar közönség is lassan hangolódik rá a film sajátos, művészi jellegére. Ám a kissé döcögős kezdet után az események új lendületet kapnak, az alkotás pörgősebbé, összességében jobban élvezhetővé válik. Ehhez nagyban hozzájárulnak a hazai viszonylatban kiemelkedő színvonalú színészi alakítások. A sok jó színészi játék közül mindenképpen ki kell emelni Nagy Marcellt (Köves Gyurka), Dimény Áront (Citrom Bandi) és a vásznon csak néhány percet töltő, de szerepét tökéletesen megformáló Haumann Pétert (Lajos bácsi). 
Kertész Imre szerint a mű legnagyobb erénye maga a történet, és az, ahogy a rendező a regény cselekményét a vászonra vitte. Mindazonáltal a film legerősebb oldala a gyönyörű képi világa, illetve az eleinte szokatlan, ám rendkívül hatásos rövid snittek. A Sorstalanság forgatókönyve európai szinten is megállja a helyét, több esetben is szó szerint követi a Nobel-díjas regényben leírtakat. Ugyanez igaz a cselekményre, amelyet a műfaj sajátosságaihoz alkalmazkodva több érzelemmel töltöttek meg az alkotók.
Míg Kertész Imre regénye előbb nyerte el a hivatalos irodalmi közvélemény elismerését, és csak utána fedezte fel a nagyközönség, a filmmel - úgy tűnik - épp fordított a helyzet. A bemutató utáni hétvégén rekordszámú közönség, 64 300 néző tekintette meg a Sorstalanságot, a kritikusok fanyalgása ellenére.