Major Nóra
Szivárgó közösségi pénzek

Magunk mögött hagyva az európai uniós források lehívásának első évét, érdemes számot vetni az elmúlt hónapok tapasztalatairól. Szakértők szerint Magyarország meglepően jól szerepelt a csatlakozás első évében. A külföldi lapok arról cikkeztek, hogy „Magyarország volt az egyik legaktívabb pályázó” a legutóbb csatlakozó országok között. Az öt operatív program (GVOP, AVOP, KIOP, HEFOP, ROP) keretében meghirdetett összegekre valóban több mint 16 ezer pályázat érkezett, és ez a szám meghaladja minden előzetes elképzelésünket. Arról viszont, hogy végül mennyi pénz landolt a sikeresen pályázó vállalkozók zsebében, már kevésbé szól hangosan a fáma… Összességében elmondható, hogy a magyar vállalkozók az ország saját terveihez és a többi csatlakozóhoz képest jól teljesítettek. Az elmúlt év azonban inkább tanulóévnek nevezhető, hiszen az elismerések mellett számos buktatóval is járt.

Harc az EU-pénzekért. Oroszlánszív kell! Fotó: Reuters

„A 2004-2006-os időszakra Magyarország számára összesen mintegy 675 milliárd forintnyi pályázati lehetőség áll rendelkezésre. Végleges kasszát vonni most, hét hónapnyi „uniós lét” után még meglehetősen elhamarkodott lépés volna, ám az uniós pénzek felhasználásáról közzétett statisztikák láttán korántsem dőlhetünk hátra a karosszékben” - nyilatkozta lapunknak Kompaktor Emília, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) közgazdasági igazgatója. A Nemzeti Fejlesztési Hivatal kimutatásai szerint ugyanis a kétéves keret egyharmadára (225 milliárd) született kötelezettségvállalás, amelynek csupán 28 százalékára (63 milliárd) kötöttek eddig szerződést. Végül, a leszerződött állománynak mintegy 8,6 százalékát (5,42 milliárd) fizették ki. Ez a 2005. januári egyenlegünk.

Újra iskolapadban a vállalkozók

A vállalkozások kettős kihívás elé néztek, ha arra adták a fejüket, hogy uniós pénzekre pályázzanak. Egyrészt a pályázatok a korábbiaktól lényegesen eltérő tartalmi, formai követelményrendszert támasztottak velük szemben, másrészt az új intézményrendszer jelentősen átalakította a „közlekedési szabályokat” is. Az átállás a tervezettnél lassabb ütemben zajlott, és ez mind az elhúzódó döntési folyamatban, mind az elutasított pályázatok magas arányában tükröződik. Mindezek ellenére „a magyar vállalkozók képesek jó és eredményes pályázatokat készíteni” - összegezte tapasztalatait Kompaktor Emília. Ezt bizonyítja, hogy az 1989-2004 között elnyerhető uniós pályázatoknak (PHARE, illetve előcsatlakozási alapok) több mint 90 százalékát sikerült igénybe vennünk. 
Fontos azonban megjegyezni, hogy nem elég a nagy lelkesedés, a pályázatírást meg kell tanulni! Ezt a hibás beadványok nagy száma is bizonyítja. A jelenlegi menetben az operatív programokra benyújtott pályázatok mintegy 30-40 százaléka nem felelt meg a formai követelményeknek, 10-20 százalékukat pedig valamely tartalmi kizáró ok miatt utasították el. A 2004 januárjában meghirdetett GVOP- programok áprilisi értékelése során a pályázatok 65 százaléka nem ment át az első szűrőn, csupán 10 százalékukat lehetett elfogadni. „Az elutasított pályázatok magas száma azonban még mindig nem minősíti a pályázatkészítők felkészültségét vagy felkészületlenségét” - tette hozzá az igazgatónő. A pályázatkészítést általában sok apró formai hiba kíséri. Ilyenek például az adatlapok hiányos kitöltése, dátumok elírása, illetve a kért dokumentumok kihagyása, hiányos csatolása. (Bővebben lásd erről keretes írásunkat!) Mégsem kell „Dunának mennie” annak, akit egyszer elutasítanak: az elutasított pályázó bármikor újrapályázhat - szól a főszabály.
Az MKIK hosszabb távú céljainak egyike a pályázatíró cégek egységes, professzionális hálózatba tömörítése, illetve a minősített tanácsadók katalogizált névjegyzékének összeállítása. „A minősítő rendszerrel olyan regisztert kívánunk adni a vállalkozások kezébe, amelyikből nyugodtan választhatnak. A regiszterbe felvett tanácsadó cégek megbízhatóak, és minőségi szolgáltatásokat nyújtanak elfogadható díjazás ellenében” - nyilatkozták az illetékesek.

A hiba az Önök készülékében van!

Az elmúlt háromnegyed év valóban a tanulás időszaka volt, de nemcsak a pályázók, hanem a kormányzat és a hatóságok számára is. Sok kritika érte a másik oldalon ülő pályázatelbírálókat, akik a nem várt nagy dömping miatt nem tudták tartani a határidőket. Noha a problémákat már némileg orvosolták, az agrárszektort célzó AVOP-pályázatok esetében - többek között - emiatt fordulhatott elő, hogy még nem került sor a leszerződött összegek kifizetésére. 
Hasonlóan súlyos kifogások érték az ISPA-támogatások szétosztását az Állami Számvevőszék egyik legutóbbi jelentésében. Az ISPA-összegekről, vagyis az előcsatlakozási szakaszban lévő országok strukturális felzárkózását segítő pénzekről, „dilettáns módon döntöttek”. Többletköltséget és sok hónapos csúszást okozott, hogy a környezetvédelmi beruházások (például hulladéklerakók telepítése) előtt nem egyeztettek az érintettekkel, nem kérdezték meg a helyi lakosságot. Az utólagos népszavazások miatt újabb, nem tervezett kiadások merültek fel. Más esetekben pedig azért lépték túl a megadott költségkereteket, mert nem számoltak előre a várható inflációval és árfolyamváltozásokkal. A nyilvántartások alacsony színvonala, párosulva az ISPA-projektek intézményeinek sorozatos változásaival, sok esetben 2-3 évet késtek a beruházások. (A 2000-ben jóváhagyott projektek 2003-ra tervezett befejezése például csak 2006-2008-ra várható!)
Egy most készülő uniós tanulmány szerint a kelet-európai országok mezőgazdaságát támogató SAPARD-programnak sem sikerült beváltania a hozzá fűzött reményeket. A SAPARD-program arra hivatott, hogy támogassa a tagjelöltek csatlakozási felkészülését a kiemelt területeken, és felkészítse őket a nagyobb uniós pénzalapok fogadására. A számvevőszéki és az európai parlamenti jelentés megállapítása szerint azonban az új tagországok a kijelölt keretösszegnek csupán a felét tudták lekötni. Hazánk ráadásul - a programmal lefedett térségek közül is - a legrosszabb teljesítményt nyújtotta. A 2004-ben kifizethető 290,5 milliárd forintos agrártámogatási keretből mindössze 65,8 milliárdot fizettek ki. (Ezen belül a SAPARD 40 milliárdjából 14,8-at tudtak kiutalni.) A magyar gazdák körében akkora a csalódás, az elégedetlenség, hogy a közeljövőben országos demonstrációt is terveznek emiatt.