Papp Levente
Davos: sok a púder

A napokban a világ 2000 leggazdagabb és legbefolyásosabb személyisége gyűlt össze a svájci Davosban, hogy értekezzenek a világ problémáiról. Miniszterelnökök, milliárdosok, sőt filmsztárok nagy szavakban beszéltek a világ gondjairól, de a szépen csengő szólamokon kívül konkrét segítségre, felajánlásra, adományozásra, vagy olyan lépés meghozatalára nem került sor, amely bármiféle segítséget jelentene a rászorultaknak. A brazíliai Porto Allegrében egy úgynevezett ellen-Davos gyűlést tartottak a baloldali gondolkodók, bírálva a svájci fórumot, az arrogáns kapitalista, elnyomó rendszert és ennek nyerteseit.

A brazíliai Gaida-folyó partján, az „ellen-Davos” konferencia szomszédságában játszó fiúk. Ki gondol a szegénységre? Fotó: Reuters

Bill Gates, John Tainig tőzsdeguru, és a filmsztárként ünnepelt Bill Clinton, az USA exelnöke mellett olyan hírességek, mint Bono és Richard Gere is Davosban hakniztak. A világ szupergazdagai a svájci üdülővárosban tartott gyűlésükön arra a következtetésre jutottak, hogy a világ első számú problémája a szegénység. A résztvevők szavaztak arról, hogy az előttünk álló évben melyek lesznek a legfőbb problémák világviszonylatban. A szegénység elleni harc után az úgynevezett „igazságos globalizáció” megvalósítása került a második helyre. Azt, hogy ez mit jelent pontosan, csak találgatni lehet. A világ harmadik fő problémája a túlzott üvegházgáz-kibocsátás által okozott globális felmelegedés. A résztvevők szavazatai alapján a negyedik fő megoldandó probléma a közel-keleti béke megteremtése. Amerika „helyreállítása” a tizedik helyre került, ugyanis a davosi szavazók 24 százaléka úgy gondolta, hogy az USA politikája okozza a világnak a legnagyobb gondot. Természetesen szóba került a konferencián Irak helyzete, és Irán is mint a háború lehetséges következő célállomása. Meglepő módon a nemzetközi terrorizmus nem került olyan reflektorfénybe, mint az USA háborús politikája. Olyan szélsőséges vélemény is elhangzott Mahmud Mandaminak, a New York-i Columbia Egyetem tanárának szájából, hogy az iszlám terrorizmus terjedéséért az USA a fő felelős. Az Egyesült Államok egyébként nem képviseltette magát hivatalosan Davos-ban, ellenben az ellenzéki demokraták Richard Holbrookkal az élen meglehetősen kiaknázták a Bush-ellenes hangulatot. A résztvevők elfogultságát jelzi, hogy a terrorizmus fel sem került a problémák listájára. Az iszlám országokat csupán a nők elnyomott helyzetéért rótta meg több felszólaló.
A hírességek igyekeztek jó színben feltűnni. Tony Blair nyitóbeszédében és Bill Clinton későbbi felszólalásában az afrikai kontinens mérhetetlen nyomorára, elmaradottságára és tragikus állapotára igyekeztek felhívni a figyelmet. Richard Gere és Sharon Stone hollywoodi filmcsillagok az AIDS elleni küzdelmet sürgették. Bill Clinton beszédében elmondta, hogy akár „kétmillió afrikai AIDS-beteg halálát lehetne megakadályozni ebben az évben”. Szóba került viszont a globális kormányzás feltételrendszere, és elhangzottak olyan populista válaszok, mint a „tolerancia, együttérzés, átláthatóság, becsület, tisztaság, sokszínűség…”. Konkrét tettekből már kevesebb volt. „Emberek halnak meg, míg mi itt beszélünk” mondta Sharon Stone, és a konferencia show-elemeként felajánlott 10 ezer dollárt a tanzániai malária megfékezésére. Stone felajánlása után - egyedüli adományozási akcióként - egymillió dollár gyűlt össze erre a célra. Más felajánlás a résztvevők részéről nem történt, lehet, hogy csak azért, mert már jól kiadakozták magukat a cunami áldozatai számára. Bill Gates például nagyobb összeget adományozott Indonézia számára, mint a gazdag OPEC-tagállamok együttvéve. 
Az igazi szenzációt mégis az jelentette, ahogy a globalizmus fő képviselői az antiglobalisták követeléseit eltulajdonították. A davosi fórummal párhuzamosan a brazíliai Porto Allegrében egy úgynevezett ellen-Davost tartottak a baloldali antiglobalisták. Az V. Szociális Világfórumon részt vevők többek között a déli félteke országainak adósságelengedését, a kereskedelmi tranzakciók megadóztatását, a teljes foglalkoztatottságot és szociális védelmet, valamint a hatékonyabb környezetvédelmet követelték a globalizmus nyerteseitől. Jacques Chirac francia elnök beszédében hasonló témából merítve a spekulációs tőke, a fegyverkereskedelem megadóztatásának javaslatával állt elő, valamint a környezetszennyező nagyipar és az üvegházgázokat kibocsátó fejlett országok szankcionálására tett javaslatot. Ezzel szinte értelmetlenné is tette a dél-amerikai Porto Allegrében összesereglett antiglobalizációs gyűlést, hiszen ezt ők sem tudták volna szebben megfogalmazni. A konferencia véget ért, és a befolyásos emberek hazamentek, és azóta folytatják a könyörtelen terjeszkedést, a környezet rombolását, a szegények eladósítását, de nem kell aggódni, mert jövőre újra lesz Davos, ahová eljöhetnek és „megoldhatják” a világ problémáit.