Morvay Péter
Bátor döntés a szabadságért

Mintegy nyolcmillió választó, hatvan százalék körüli részvétel, kilenc öngyilkos terrortámadás. Az irakiak bebizonyították: nem hátrálnak meg az erőszak előtt, és nem is közömbösek saját jövőjük iránt. A Time magazin elemzésében azt írta, hogy „Most kezd igazán érdekessé válni mindaz, ami Irakban történik.” Az elkövetkező hónapok adhatnak választ azokra a kérdésekre, hogy milyen esélye van a választás után, hogy Irak egységes, demokratikus országgá váljon? Mivel hatással lehet egy ilyen változás a környező államokra? Maradt-e lehetősége az al-Kaidának arra, hogy megállítsa a reformokat Irakban?

Kurd szavazók öröme a választás után. Eltáncolhatnak akár a függetlenségig is Fotó: Reuters

Az iraki nép bátorsága megnyitotta a béke felé vezető utat - ezzel az optimista mondattal kezdte a hétvégi választásról szóló értékelését a londoni The Times. Valóban, a szavazás előtt szinte csak az amerikai vezetés volt biztos abban, hogy az utóbbi ötven évet különféle diktátorok elnyomása alatt élt iraki lakosság él a választási lehetőséggel, különösen az után, hogy a terrorista ellenállás vezetői a szavazás napjára az eddigieknél is kegyetlenebb vérfürdőt helyeztek kilátásba.
A reakciókból úgy tűnik, hogy a magas, mintegy hatvan százalékos részvételi arány, és a tömeges merényletek elmaradása még az amerikai elnök politikai ellenfeleit is meggyőzte. A francia Le Figaro azt írta, hogy George W. Bush elnök „nagy nyertesként” került ki a választásokból, míg a szintén háborúellenes német Süddeutsche Zeitung szerint „a felkelőknek nem sikerült elérniük céljukat, a szavazás meghiúsítását” Más nyugat-európai lapok is a terroristák kudarcaként értékelték az iraki választásokat. „Irak szavazott - az öngyilkos merénylők vereséget szenvedtek” - írta az olasz La Repubblica, míg a baloldali holland napilap, a Volksrant címlapján egyszerűen az állt: „Zarkavi vesztett”.
Az irakiak nagy része a szavazóurnák zárása után ünnepelni kezdett. Az örömre elsősorban a Szaddám Huszein diktatúrája idején kétszeresen is elnyomott kurdoknak, és az Irakban többségben lévő síita iszlám irányzat híveinek van okuk. Emlékezetes, hogy Szaddám vegyi fegyvereket is bevetett az északi kurd falvak elleni büntetőakciók során. A síiták sérelme pedig elsősorban az volt, hogy a politikai elit a diktátor idején szinte kizárólag a kisebbségben lévő szunnitákból állt.

A szavazók ujját festékkel jelölték meg, de ez sem riasztotta el az irakiakat Fotó: Reuters

Most fordult a kocka. A szunnita tartományokban szinte teljes bojkott jellemezte a szavazást, igaz, ezeken a területeken működnek a legnagyobb terroristacsoportok is, amelyek az elmúlt hónapokban dzsihádot, szent háborút hirdettek a „szégyenletes amerikai játéknak” minősített választásokkal szemben. A terroristák a legaljasabb eszközöktől sem riadtak vissza, hogy az embereket megbüntessék azért, mert saját belátásuk szerint akarják a jövőjüket alakítani. Az iraki belügyminiszter szerint az egyik szavazóhelyiséghez egy fogyatékos kisfiút küldtek öngyilkos merénylőnek. 
A kurd és síita régiókban azonban az emberek láthatóan félelem nélkül, felszabadultan járultak tömegesen az urnákhoz, így az új iraki vezetés várhatóan e két csoport képviselőiből kerül majd ki. A magas részvétel részben annak is köszönhető, hogy az iráni születésű Ali asz-Szisztani síita nagyajatollah vallási kötelességgé tette hívei számára a voksolást. Ugyanakkor sokan óvnak attól, hogy az új kormány revansot igyekezzen venni az iszlám világban amúgy nagy többségben lévő szunnitákon. Ha azonban az alkotmányozás során a mérsékelt szunniták is szerepet kapnak, akkor elképzelhető, hogy Irak egységes, demokratikus országként a Bush elnök által megálmodott új Közel-Kelet első fecskéje lesz. Ez a kilátás az arab világ számos pontján máris élénk nyugtalanságot váltott ki. Egyiptomban Mubarak elnök éppen most a hétvégén jelentette ki, hogy ötödször is megpályázza - egyedüli jelöltként - az elnöki címet. Így érthető, hogy a kairói al-Akbar című kormánylap szerint „az Egyesült Államoknak fel kellene végre hagynia a régi mániájával, amit demokráciának nevez”.