A 2004-es év kétség nélkül a katasztrófák éve volt, s ezzel párhuzamosan feléledt egy etikai kérdéseket is érintő jelenség, az úgynevezett katasztrófaturizmus is. A pusztító erejű szökőár vagy a novemberi kelet-európai orkán mély nyomokat hagyott az érintett térségek hétköznapjaiban, életkörülményeiben és a gazdaságában is. A délkelet-ázsiai országokba a tragédia óta érkező turisták látványa ambivalens érzéseket vált ki az emberekből: vannak, akik etikátlannak tartják a katasztrófaturizmust, mások viszont úgy vélik, ezzel is segítenek a térségen.
A szökőár drámai eseményeit követő néhány nappal már megjelentek a direkt a katasztrófa nyomaira kíváncsi turisták hadai. Önfeledten fényképezkedtek a romba dőlt házak, épületek, az utcán fekvő áldozatok „társaságában”, fürödtek azokon a tengerszakaszokon, ahol néhány napja még tombolt az ár. „A katasztrófaturizmus az emberi kíváncsiságon, az ismeretlen megtekintésén és a veszéllyel való dacoláson alapul” - írja a Globalpress. A károsultakon való segítség másodlagos szerepet tölt be, ha egyáltalán van ilyen - teszi hozzá a lap. Ez az etikailag kifogásolható jelenség azért is indult nagy fejlődésnek az elmúlt időkben, mivel az utóbbi évtizedben jelentősen megszaporodtak a különböző természeti csapások. A katasztrófaturizmusra szakosodott utazási irodák szervezett útjai ezekhez az eseményekhez kötődő, jórészt alkalmi utak. Ilyen esemény lehet egy vulkánkitörés, földrengés, árvíz, tornádó, erdőtűz, de látványosság lehet egy terrorcselekmény helyszíne is.
Ám nem kell körbeutazni a Földet a katasztrófaturizmus „tettenéréséhez”. Északi szomszédunkban, Szlovákiában a súlyos károkat okozó, orkán erejű szél gyakorlatilag megsemmisítette a Magas-Tátra erdőállományát. A térségben a fontos idegenforgalmi szezonnak számító téli időszak éppen ezért valószínűleg nem úgy alakul, mint ahogy azt tervezték, és várhatóan a következő években sem javul majd a helyzet. Ennek ellenére mégis szép számmal érkeznek turisták a Magas-Tátrába, főként azok, akik éppen a pusztításra és annak a következményeire kíváncsiak. Így van ez a délkelet-ázsiai térségben is. A katasztrófa következményeire (is) kíváncsi tömegek gyakran nagy pénzösszegeket hagynak a helyszínen, amely egyébként segítség lehet a helyreállításban. Számos utazási iroda szorgalmazza a turizmus mihamarabbi újjáéledését a cunami által sújtott dél-ázsiai országokban. A körzetben működő búvárközpontokkal együtt azt hangsúlyozzák, hogy csak bizonyos partszakaszok sérültek, és arról igyekeznek meggyőzni az utazókat, hogy van miért újra felkeresni Thaiföldet vagy a Maldív-szigeteket. Illetékesek beismerték, hogy nehéz döntés volt a szökőár árnyékában újrakezdeni búvárközpontjuk, utazási irodáik tevékenységét, viszont szükséges volt, hogy az élet újra beinduljon.
Ezzel a technikával más térségben is igyekeznek élni. A híradások fényében Irak nem tűnik megfelelő idegenforgalmi célpontnak, ám a valóság megcáfolja ezt a teóriát. A BBC értesülései szerint az elhúzódó háború és a gyakori terrorcselekmények ellenére jelentős számú turista érkezik a közel-keleti országba. Sokak vállalják a kockázatot annak érdekében, hogy megtekinthessék a páratlan kultúrtörténeti emlékhelyeket. Az Iraki Turisztikai Bizottság elnöke, Ahmed al-Dzsaburi meglehetősen derűlátó Irak turizmusát illetően. Az iraki utazási irodák derűlátóak, lázasan készülnek a szebb napokra. Eddig országszerte tizennégy turistaközpontot üzemeltetnek Baszrától Moszulig. Az irakiak 2005-ben nagy fejlesztéseket terveznek Bagdadban és térségében, melynek célja egy új turisztikai úti cél létrehozása.