Hazafi Zsolt
Egy sütemény ára

Molnár Csaba 36 éves fiatalember. Három diplomája van. Két nyelven beszél, és kétgyermekes családapa. A rendőrség egyik büszkesége volt. Ő csalta lépre Bécsben Kulcsár Attila álbrókert, a K&H-ügy kulcsfiguráját. A nyomozást is ő kezdte el. Az ügyészség pár hónap múlva megvádolta, miszerint egy szír pénzváltótól ajándékot fogadott el, és cserébe törvénytelen szívességet nyújtott. Magyarán: megvesztegették. Bíróságra került az ügy, plusz egy másik ügyben is meggyanúsították, az ítéletig úgynevezett rendelkezési állományban várta igaza kiderülését. Tehát „lekerült” a Kulcsár-ügyről. A héten a „süti-gate” vádjai alól a bíróság első fokon felmentette, méghozzá bűncselekmény hiányában. Azonban az ifjú rendőr továbbra sem mehet vissza nyomozni.

Döntésre várva. „Az alaptalan vádak mindenkit megviselnének”

Ez maga a pitiánerség - néztünk össze egy tehetséges fiatal kollégával a bírósági tárgyaláson, mikor a döntés indoklásakor a bíró hosszasan és akkurátusan ecsetelte, hogy az arab pénzváltótól kapott ceruzatartó mennyit is ér a felkért igazságügyi szakértő szerint. Ötszáz, avagy ötezer forintot. E két verzió közül a bíróság az előbbit fogadta el. A magyarázattal nem fárasztjuk az olvasót, mert kénytelenek lennénk az arab kereskedők lelkivilágába mélyedni, ahogy egyébként a bíróság is tette. A különlegesen „értékes” ceruzatartó mellett a bírósági tárgyaláson még szóba került egy kétszáz forintos bizsu karkötő és némi keleti sütemény, amit már azóta lényegének megfelelően elfogyasztottak. Szóval ezek voltak a vesztegetésül szolgáló ajándékcsomagban. 
2003-ban még úgy tűnt, hogy Molnár Csaba személyében a rendőrségnek az egykori „életvédelmis” Doszpot Péter távozása után újra lesz egy sztárnyomozója. Erre jó kommunikációs képessége, fiatalsága, újságírók közötti népszerűsége és a Kulcsár-ügyben elért gyors sikerei is feljogosították. Nem ez történt. 
A Magyar Nemzet december elején súlyos állításokat fogalmazott meg vele kapcsolatban: „Az arab alvilági körökkel állítólag meglévő, az elfogadhatónál és a normálisnál sokkal mélyebb kapcsolat megkérdőjelezi az alezredes elfogulatlanságát többek között a K&H Equities Rt.-nél történt sikkasztás és pénzmosás kapcsán indult nyomozásban.” 
Váratlanul az is kiderült, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal egy jelentést készített Molnárról, melyben egy titkos telefonlehallgatásról is szó esik. Az ügyészség pár hónap múlva vesztegetéssel, államtitoksértéssel és hivatali visszaéléssel vádolta meg az alezredest. 
A vád szerint a vesztegetés eszköze a már említett ajándékcsomag volt, amelyért cserébe Molnár tájékoztatta az arab pénzváltót arról, hogy a pénzmosásellenes törvény értelmében bejelentés érkezett a rendőrségre velük kapcsolatban, illetve az ajándék célja az volt, hogy egy bank ne bontsa fel a szerződését az említett pénzváltó cégével. 
A vádhatóság a bizonyítékok sorában utalt egy titkosszolgálati lehallgatásra is, amelyet államtitok lévén a sajtónak nem részleteztek. 
A bíróság egyetlen pontban sem adott igazat az ügyészségnek. Akkor mi is történt? Molnár Csaba munkaköri kötelezettségéből fakadóan előadásokat tartott bankszakembereknek, pénzváltóknak és üzletembereknek a pénzmosás elleni törvény gyakorlati alkalmazásáról, az említett pénzügyi szereplők kötelezettségeiről. Egy ilyen előadás végeztével ment oda hozzá szakmai kérdésekkel D. Zoltán. Később ez a férfi mutatta be Molnárnak az állatorvosból lett pénzváltó főnököt, Bassam T.-t, aki felajánlotta segítségét a rendőr munkájához. A kapcsolat mélysége odáig jutott, hogy Molnár egy bank üzletágvezetőjével közösen részt vett az említett pénzváltókkal egy barbeque-partin. (Erre a momentumra a Molnárral szemben ellenséges orgánumok úgy utaltak, hogy az alezredes közeli barátságba került és együtt szórakozott a pénzváltókkal.) 

Molnár Csaba és felesége az ítélethirdetés után Fotók: Vörös Szilárd

Mind Molnár, mind az alezredes rendőri vezetői a kapcsolatot utólag is helyesnek tartották, hiszen ezen keresztül információhoz is jutottak a szektorról. (A Kulcsár-ügy egyik érintettjét, egy ugyancsak arab származású pénzváltót Bassam információinak köszönhetően kapták el.) 
A bíróság megállapítása szerint Bassam T. hazalátogatott Szíriába, majd visszaérkezve Magyarországra D. Zoltánon keresztül jelezte, hogy találkozna Molnárral, mert egy szuvenírt hozott neki. Mivel a kérés éppen augusztus 20-án történt, a főnyomozó azt válaszolta, hogy találkozzanak hivatali időben, vagy ha odamennek, ahol ő az autóját mosatja, akkor össze tudnak futni. 
Az M3-as autópálya bevezető szakaszánál található Agip kútnál találkoztak az érintettek, ahol a szír pénzváltó átadta a már részletezett, jelentősnek nem nevezhető ajándékcsomagot. A tanúvallomásokból az is kiderült, hogy a felek eközben beszélgettek a pénzváltópiacról, illetve Bassam elmondta, hogy az egyik bank meg akarja vele szüntetni a szerződését, amit diszkriminációnak tart. (A Kulcsár-ügy miatt a pénzintézetek egy része a bankbotrányra és a további lehetséges presztízsveszteségekre hivatkozással ezen üzletágaikat felszámolták.) 
Az ügyészség „cserekereskedelmet” sejt az „ügylet” mögött. A bíróság ellenben semmi jelét nem találta, hogy Molnár közbenjárt volna Bassam T. érdekében a szerződést bontó banknál. Sőt, a bank vezetőinek tanúvallomása szerint az alezredessel folytatott beszélgetéseiken sem nyíltan, sem burkoltan fel sem merült ilyen. A pénzintézet egyszerűen felszámolta az üzletágát. 
Az államtitoksértéssel kapcsolatban a bíróság ugyancsak arra megállapításra jutott, hogy Molnár nem követett el semmilyen bűncselekményt. Egyébként, még ha mondott is volna bármit a szír férfinak arról, hogy bejelentés érkezett vele kapcsolatban, akkor sem követett volna el államtitoksértést. A bíró szerint azonban annak sincs semmi jele, hogy Molnár tájékoztatta volna az egyik bank bejelentéséről az arab férfit. Ráadásul a bejelentés alapján bekért további dokumentációk alapján a bejelentés ténye az érintett számára is „magától” világossá válhat. 
A történet egy másik szála a lehallgatási sztori. Egy másik ügy nyomozása közben ugyanis az arab férfit és a társát lehallgatták. Mivel a lehallgatás tartalma államtitok, így senki sem beszélhet a konkrétumokról. A bíróság egyébként kizárta a bizonyítékok sorából a lehallgatási jegyzőkönyveket, mivel - a hosszú és alapos magyarázat szerint - a lehallgatási anyagok a Molnár Csaba elleni ügyben eljárásjogi okokból nem felhasználhatók, hiszen nem ehhez a nyomozáshoz kérték az engedélyt a titkosszolgálatok. A lehallgatásokból pedig nem lehet „betankolni”.
A bíróság azonban megtette azt a szívességet a közvélemény számára, hogy nem hagyott kételyeket a lehallgatás kérdésében. Mint a tanácsvezető bíró elmondta: a rendelkezésre álló adatok alapján az abban foglaltak nem alkalmasak Molnár bűnösségének bizonyítására. És ilyen tartalmú megállapítására jutottak a rendőrségi vezetők is, hiszen Molnár felettesei is látták a jegyzőkönyveket, és ugyanerre a végeredményre jutottak - emelte ki a bíró, amivel államtitoksértés nélkül kimondta: a jegyzőkönyvek nem tartalmaznak terhelő bizonyítékot.
A bíróság egyébként rendelkezett az eljárás során elkobzott ajándékokról: Molnár Csaba visszakaphatja az ajándéktárgyakat, a kétszáz forint értékű karkötőt és egy három-négyszáz forint értékű ceruzatartót. Az ügyészség fellebbez.