A hamis gyémántok ugyanúgy fénylenek

Az elmúlt évtizedekben kifejlesztették a „gyémántgyártás” technikáját. Az eljárás viszonylag egyszerű. A szenet olyan nagynyomású kamrákba helyezik, amelyekben savoldat van. Az utóbbi a nyersanyag tisztítására szolgál. Így készülnek „Apolló kövei”. Ezek a sárga műgyémántok alapanyagul szolgálnak az ipar számára, a köveken azonban még van mit csiszolni. A gyémántgyártás már nem új dolog, az ötvenes években még egy iparág is települt rá. Azóta évente nyolcvan tonna gyenge minőségű műgyémántot állítanak elő, amiket mindenféle szerszámokban - mint például fúrókban - használnak fel.

Azonban az újfajta, jó minőségű gyémántok új területek felé nyitják meg a kapukat. A legérdekesebb felvetés a mikrochipben lévő szilíciumot helyettesítő gyémánt ötlete. A szilíciummal az a baj, hogy 95 Celsius-fokon fölmondja a szolgálatot, míg a gyémánt egészen 500 Celsiusig bírja. A szakértők szerint az új alapanyagra egyre nagyobb szükség van. A mérnökök nagy csodákat tudnának művelni a gyémánt alapú mikrochipekkel. Ehhez azonban nagyon tiszta és olcsón előállítható műgyémánt kell. A labda tehát fel van adva, és a verseny már el is kezdődött. Adódtak új riválisok, és a chipgyártó cégek már elkészítették az első prototípusokat.
Az egyetlen hiba csak az, hogy az igazán kitisztított mesterséges gyémántok és a valódi bányászott gyémántok között még az ékszerészek sem tudnak különbséget tenni. (Newsweek)