Az Eb legnagyobb meglepetése a kiváló színvonal

Ezen a héten Vitray Tamás, a nemrégiben megalakult Nemzeti Sportbizottság elnöke értékelte lapunk számára a kontinenstorna történéseit. A Telesport főszerkesztője, aki egykoron maga is számtalan világversenyről tudósított, a következőket mondta el az eddig látottakról:

Vitray Tamás: „A mérkőzések színvonala elérte a BL-meccsekét, pedig ott kvázi világválogatottak csapnak össze” Fotó: Somorjai L.

Az Európa-bajnokság eddigi eredményein és a nagy múltú csapatok búcsúzásán igazán nem lepődtem meg - nem mintha ennyire bölcs és előrelátó lennék, de hát az után, hogy Szenegál elverte a címvédő Franciaországot a világbajnokság nyitómérkőzésén, már semmin sem lehet csodálkozni. A futball is globalizálódik: az edzés- és játékfeltételek mára mindenhol közel azonossá váltak, a mezőny kiegyenlítődött. A válogatottak tehetséges játékosai a patinás európai kluboknál fejlődhetnek, ami szintén óriási lehetőség, gondoljunk csak a kiváló cseh válogatottra. Nekik nincs egyetlen a szó eredeti értelmében vett zsenijük sem (tegyük hozzá: én még az angolok kiválóságát, Rooney-t sem nevezném annak), viszont van számos, magas színvonalon teljesítő játékosuk. A magyar labdarúgás számára is talán az jelenthetné a felzárkózás esélyét, ha több játékosunk szerepelne valóban neves csapatoknál. Ehhez azonban a mieinknél nem is a tehetség, inkább az ambíció hiányzik: sokan kezdik nagy elszántsággal a pályájukat, de amikor a kitűzött cél érdekében komoly erőfeszítéseket kellene tenniük, akkor elkedvetlenednek…
Visszatérve az Európa-bajnokságra, az egész tornán a legnagyobb meglepetést számomra a kiváló színvonal jelentette. Nem hittem volna, de jó közelítéssel mégis ez történt: a mérkőzések színvonala elérte a BL-meccsekét, pedig ott kvázi világválogatottak csapnak össze. Mára az Európa-bajnokságok „fiók-világbajnoksággá” fejlődtek, és az eddigiek közül is ez a mostani talán a legjobb. A négy közé bejutott csapatok közül egyébként a már említett csehek játsszák szerintem a legkorszerűbb, legjobb futballt, ennek ellenére a végeredményt illetően minden elképzelhető.
Ugyanakkor érdekes kérdés, hogy vajon a nagy sztárok, mint Beckham, Zidane vagy Henry miért nem tudtak maximális teljesítményt nyújtani ezen a tornán. Úgy vélem, egyrészt azért, mert nagyon erős bajnokságokban játszanak, és ez az idény sokat kivett belőlük. Másrész pedig - és ez talán jelentősebb ok - a sportból tömegszórakoztatássá és üzletté vált labdarúgás első számú sztárjainak az egyre kíméletlenebb bulvársajtó miatt szemernyi magánéletük sem lehet, egész életük rivaldafényben telik - ezt pszichikailag borzasztóan nehéz elhordozni. Beckhamnek például fizikálisan nem voltak gondjai, meglepően sokat dolgozott a pályán, ennek ellenére rettentő hibákat követett el, amit csak mentális problémákra tudok visszavezetni.
Az Európa-bajnokság kapcsán csupán egyetlen dolog miatt bosszankodom: nem tudom megérteni, hogy a játékvezetők miért részesítik előnyben a nagyobb csapatokat. Persze tudom, hogy ez kiváló diplomáciai fogás a szakmai előmenetel tekintetében, de Collinának vajon miért nincs erre szüksége? (S. I.)