Tóth Zsuzsanna
A tavasz esszenciája

Századunk nagy divatforradalmárának, az 1887-ben született Jean Patou-nak egyre felfelé ívelő pályafutása Normandiából indult el, de az 1914-es év már Párizsban találta őt, ahonnan divatcégét egy hosszú, máig tartó diadalútra bocsátotta ki. A humoráról is híres, a háborúban a Dardanelláknál harcoló Patou hamar felismerte, hogy kora asszonyai-lányai már nem a régi nemzedék széltől is óvott, a napfény elől csipkés ernyő alá bújó teremtései, hanem olyan változásokra vágyó hölgyek, akik szíves örömest megválnak a kényelmetlen fűzőktől, a merev ruháktól és a tornyos frizuráktól, s akik valami másra vágynak. 

1920-ban megreformálta az öltözködési divatot: az áramvonalas, egyszerű formákat kedvelte, melyek, mint az üres vászon, remek felületet nyújtottak a tarka, geometrikus mintáknak. Kelméit az általa választott színekből szövette. Ő volt az első, aki tervezői monogramot alkalmazott kreációin. Coco Chanelhez élethosszig tartó barátságos versengés fűzte; kettesben találták ki a húszas évek divatjának hosszú, karcsú vonalait. 

A divat előfutáraként ő vezette be a dzsörzéanyagot, amelyből sportos, egyszerű ruhákat tervezett, melyek egyre nagyobb szerepet kaptak az akkori modern nők ruhatárában. Gyakorlatilag Patou nevéhez fűződik az első kardigán, az első teniszszoknya, a kötött fürdőruha, valamint a sportöltözék. Wimbledon híres teniszbajnoknője, Suzanna Lenglen az ő tenisznadrágjában aratta győzelmét. Továbbá ő öltöztette Josephine Bakert, az énekes színésznőt, de az általa megálmodott fényűző ruhákat viselte a magas arisztokrácia - a spanyol Ina királynő, Maria Pavlova nagyhercegnő, Emeline de Broglie hercegnő - és a némafilmek nagy sztárjainak igényes köre is. Új színeket felvonultató ruhakölteményeit magas, karcsú amerikai modelleken mutatta be, ezzel is egy kis tengerentúli ízt és mintát hozva az európai öltözködéskultúrába. Patou már nem érte meg a második világháború kitörését. 1936-ban hunyt el, fiatalon. Halálával egy korszak is sírba szállt: a két világháború közötti boldog békeidőszak. Ezután a Patou-ház vezetését sógora vette át; jelenleg az alapító unokaöccsének két fia vezeti tovább a céget, akik lelkiismeretesen megőrizték a ház szellemiségét és hagyományait. 

Mint minden nagy divatkreátor, Jean Patou is megalkotta saját összeállítású illatszereit, melyek azonnal piacvezetővé váltak. 1925-ben három új illattal kezdődött a Patou-parfümök felvonulása. A gyümölcsös Amour Amour, a virágos Que Sais-Je? és az Adieu Sagesse gyorsan beváltották a hozzájuk fűzött reményeket: a hölgyek illattárába hamar bekerültek a Patou-kompozíciók. 1930-ban jelent meg a Joy, hogy amerikai vevőit megvigasztalja a Wall Street pénzügyi összeomlása miatt. A parfümöt Patou sajtófőnöke, a híres társasági hölgy, Elsa Maxwell a „világ legdrágább illatszerének” nevezte. A Joy valóban a legdrágább összetevők, a májusi rózsa és a grasse-i jázmin sűrítménye volt. A ’35-ben „kifutott” Normandie a luxus-óceánjáró első útjának emlékére született meg, melynek hajó alakú és art deco stílusú üvege igazi unikumnak számított. A Vacances-szal az 1936-ban bevezetett fizetett szabadságot kívánta Patou illatformában is megünnepelni, a L’Heure Attendue (1945) pedig Párizs felszabadításának állított emléket. A későbbi ’1000’, a Sublime, az Un Amour de Patou és a Patou Forever mind-mind hamisítatlan Patou-gyártmányok voltak, melyek garantáltan a legdrágább természetes anyagokból készültek.