Tihanyi Péter
Beszélgetés Topolánszky Ádám hivatásos lobbistával

- Kell egy törvény, amely leszögezi, hogy az országgyűlési képviselők nem fogadhatnak el ajándékokat. Karácsonykor zacskók ezrével mászkálnak a Parlamentben a különböző érdekképviseletektől jött ajándékozók. Tíz nappal ezelőtt ültem be néhány kollégám társaságában az Intercontinentalba Szili Katalinnal ebédelni. Ő megkért bennünket, hogy állítsunk össze egy olyan etikai kódexet, amely szerintünk, a lobbisták szerint, alkalmazható lenne a törvényhozásban. A miniszterelnök úr minap felvetett javaslata is részint erről szól.

A Rákóczi Gimnáziumtól a Fehér Házig Fotó: Somorjai L.

- Tulajdonképpen mi a lobbizás?
- A törvényhozási folyamat egy része. A lobbi szó modern jelentése „előszoba”, „várószoba”. Lényege, hogy bár nem vagyunk „bennfentesek”, törvényhozók, illetve döntéshozók, de zárt tanácskozói termeikbe vagy irodáikba érkezésük, illetve távozásuk során készakarva egy olyan szituációt teremthetünk, melynek során kénytelenek belénk botlani az előszobában, a „lobby”-ban.
Az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatának időpontjához kötődik az újkori lobbizás. Az alapító atyák elismerték a nyilatkozatban, hogy lehetséges egy társadalomban több ezer érdeknek működnie - nem csupán a kormányénak vagy a királyénak -, és ezek az érdekek hatásosan megjelenhetnek a vezetés legfölső szintjén. A washingtoni Capitoliumba például bárki bemehet. 2001. szeptember 11-éig azt sem kérdezték meg, hogy amerikai állampolgár vagy-e vagy sem. Átmentél egy fémvizsgáló fénykapun, és viszont látásra. 
- Ön Washingtonban ismert lobbista volt?
- Én Washingtonban pont az ellenkező oldalon álltam. Az Egyesült Államok egyik független kormányhivatalánál dolgoztam a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban. Nálam lobbiztak. Mivel sokáig az autóipart kezeltem, később a sportszer-, hangszer-, ékszeriparért voltam felelős, ostromoltak ügyvédi társulások, kongresszusi képviselők és természetesen profi lobbisták is különböző érdekek és célok képviseletében. 
- Elmondana egy jellemző esetet?
- Éppen Budán, a Golf Kávézóban ülünk. A golfiparban, amely óriási iparág az USA-ban, volt egy hatalmas lobbi, amely azt akarta, hogy a Kaliforniában összeszerelt golfütőkre az kerüljön rá, hogy „Made in USA”, tudniillik így tízszer annyiért tudnák eladni, mint tajvani vagy mexikói termékként. Engem jelölt ki az amerikai kormány, hogy utazzak le Kaliforniába, és döntsem el, hogy arra a golfütőre, amelynek a fejét Mexikóban, a markolatot Tajvanon, a rúdját egy harmadik országban készítik, ráírhatják-e, hogy Amerikában készült.
Meggyőző volt, amit láttam Kaliforniában. Komoly lézeres gépekkel, amerikai szaktudással, bonyolult számítógéprendszer segítségével rakják össze az alkatrészeket. Arról győződtem meg, hogy ez nem „Made in Mexico” és nem „Made in Taiwan”, hanem „Made in USA”. Persze közben a lobbisták ezrei környékeztek meg, hogy megváltoztassam a véleményemet. Nyaralni akartak vinni, értéktárgyakat ígértek, és amit csak el tud képzelni, telefonon és személyesen is. 
- Nem hatottak Önre az „érvek”?
- Az USA-ban rettentően szigorúan szabályozzák, hogy én mint állami alkalmazott, mit fogadhatok el és mit nem. Naponta húsz dollárt bármely cégtől. Ez magyarul annyit tesz, hogy meghívhat egy egyszerű ebédre, például a Kentucky Fried Chickenbe. De nem a Hiltonba nyolcszáz dollárért. 
- Munkaidő után, privát emberként sem?
- Én ott egy másodpercre sem vagyok privát ember. 
- S ha mégis elfogadna valamit?
- Nagy valószínűséggel előbb-utóbb kirúgnának. Ez az, ami Magyarországon nincs szabályozva. A sajtó által botrányosra tupírozott Medgyessy Gresham-palota-ügye sem botrány. Véleményem szerint. Medgyessy nyugodtan lobbizhatott, még ha politikus is volt korábban. Mikor lobbizott a cége számára az önkormányzatnál, nem volt pozícióban. Miért ne lobbizhatna? Vagy ha két év múlva már nem lesz miniszterelnök, miért ne lobbizhatna saját ügyei érdekében? Tudomásul kell venni, hogy akinek jelentős politikai vagy gazdasági hatalma volt, és már nincs pozícióban, azt valamilyen módon mégis érvényesítheti, adott esetben pénzt kaphat azért, hogy meggyőz egy önkormányzatot. Ha korrekten csinálja, nincs ebben semmi ördögi. 
- Mit kellene tennünk?
- Magyarországon még nincsenek kiépítve azok a civil fórumok, ahol esetleges panaszainkkal, igényeinkkel az államigazgatást megszólítsuk. Lobbicsoportjaink-nak még nincs elegendő ereje, átütőképessége. Ha én felhívok egy képviselőt az irodájában, akkor valakinek minimum a nap végéig vissza kellene, hogy hívjon, vagy vissza kellene jeleznie, mert egy állampolgár vagyok, aki bejuttattam azt a képviselőt a parlamentbe, fizetem a benzinjét, a telefonját, s ő köteles kommunikálni velem. Magyarországon a választóik számára ezek az emberek megközelíthetetlenek. Clinton elnöknek írtam egy levelet a boszniai válság előestéjén. Egy héten belül az íróasztalomon volt a válasza. Gore alelnöké úgyszintén. 
- Hogyan lett Ön amerikai hivatalnok?
- Budapesten születtem, itt is nőttem fel, majd a Rákóczi Gimnáziumból eltanácsoltak egy március 15-ei tüntetés miatt. Ekkor emigráltam. New Yorkban landoltam. Először politika- és közgazdaság-tudományból diplomáztam, majd elvégeztem a Columbia Egyetem nemzetközi marketing szakát is. Brzezinski volt a professzorom az egyetemen. Diplomáim után elkerültem Washingtonba, a Külügyminisztériumba. A diplomáciai protokoll terén valóban lobbista lettem. 
- Gondolom, különleges, érdekes, vagy akár kínos helyzetekbe is került így.
- Pályám egyik legemlékezetesebb pillanata a Fehér Házban 1993. április 22-én - azért tudom ilyen pontosan, mert akkor van a születésnapom - rendezett államfői találkozó volt. Gore alelnök ekkor fogadta Göncz Árpádot, aki Tar Pál akkori nagykövettel jelent meg. Jómagam akkor Gore alelnök tolmácsaként, asszisztenseként és bizonyos területeken tanácsadójaként voltam jelen. Két fő szálon folyt a beszélgetés, lobbizási stílusban. Göncz úr azt szerette volna elérni, hogy magyar katona ne menjen Boszniába, garanciát kért Gore-tól, hogy Magyarország ne kapjon erre felkérést se formális, se informális szinten. (Gyakorlatilag Gore vezette akkor az amerikai külpolitikát. Clintonnál is erősebb és járatosabb volt ezen a területen.) Göncz úr kérését tudomásul véve az alelnök arra terelte a szót, hogy miért nem tartják be a magyar gyógyszercégek a szabadalmi jog nemzetközi szabályait, azaz miért koppintanak le minden lelkiismeret-furdalás nélkül jogilag márkavédett gyógyszereket. 
- Konkrét gyógyszernév nem hangzott el?
- De igen, egy nagy gyógyszercég Valium nevű gyógyszerét a magyarok húsz éven keresztül forgalmazták minden engedély nélkül Seduxen néven. Végül is megtörtént a kölcsönös egyezség. Gore állta szavát, magyarok nem kerültek Boszniába, és Göncz úr is megnyugtatta Gore-t, hogy nem koppintják tovább a nyugtatót. 
- Mikor és miért jött haza?
- Családi okok miatt, 1998-ban. Három évvel ezelőtt alapítottam egy lobbizással foglalkozó kommunikációs céget, aminek az igazgatója vagyok. Cégünk stratégiai tanácsadást és egyéb szolgáltatásokat is nyújt. Van egy kitűnő stábunk, sok külső munkatárssal. 
- Hogy bonyolódik le egy ilyen ügylet?
- A tárgyalási fázisban pontosan felmérjük, hogy az ügyfelünk mit szeretne elérni, mi a pontos igénye, célja. Akkor azt mi konszolidáljuk magunk között, megbeszéljük, hogy ki milyen úton, kin keresztül tudná érvényesíteni az érdekeket. Ezután a dolgot artikuláljuk, kibontjuk, elmegyünk a célszemélyekhez, és megpróbáljuk elvégezni a munkát. 
- Anyagilag ez mit jelent a megrendelőnek?
- Van egy havi átalánydíj, ez körülbelül egy-másfél millió forint. És van egy úgynevezett közbenjárási díj, nevezhetjük sikerdíjnak, bár ezt a szót nem szeretem. Ez akkor jár, ha teljesül a megrendelő kívánsága. Ennél az összegnél vigyázni kell a közbeszerzési limitre, ami tízmillió forint évente. Az összegnek ez alatt kell lennie, illetve lehet jóval efelett is, de akkor versenyeztetni kell a lobbicégeket.
- Hogy néz ki az, amikor Önök mindenki megelégedésére, harmonikusan működnek?
- Na, figyeljen ide! Két bolond ül a tengerparton. Az egyik föláll, és bedob egy marék cukrot a vízbe, a másik besétál a tengerbe, megízleli, és azt mondja, te, ez még mindig sós. Persze, te bolond, mert még nem kavartam meg. 
- Tehát?
- Attól még nem lesz édes a tea, hogy bedobjuk a cukrot, azt fel is kell kavarni. 
- Önök a kanál, akik elkeverik a cukrot?
- Pontosan. 
- És Önöktől lesz édesebb a tea?
- Remélem.