Morvay Péter
Kerry új Amerikát ígér

Három hónap alatt a politikai másodvonalhoz sorolt John Kerry valamennyi riválisát állva hagyta, és a március másodikai „szuperkedd” után eldőlt: ő lesz George W. Bush demokrata párti kihívója a novemberi amerikai elnökválasztáson. Az Egyesült Államokban és másutt is sokan úgy vélik, hogy az idei párviadal az utóbbi évtizedek legélesebb és legizgalmasabb választása lesz. Mindkét jelölt rendkívül felkészült és két markánsan különböző amerikai politikai hagyományt képvisel mind a külpolitikában, mind a gazdaság- és szociálpolitikában. Az igazi megmérettetés azonban most kezdődik John Kerry számára. A most hatvanéves massachusettsi szenátor azt ígéri, hogy visszafordítja Amerikát arról a végzetesen rossz útról, amelyre az elmúlt három és fél évben George W. Bush vezette az országot.

John Kerry a „szuperkedd” után. Villámkarrier Fotó: Reuters

Itt a lehetőség, hogy együtt megváltoztassuk Amerikát: a külön érdekcsoportok, a kizárólag a milliomosoknak kedvező adócsökkentések helyett összefogjunk a keményen dolgozó családokkal, hogy visszaadjuk Amerikának a jövőre vonatkozó álmait - ígéri John Kerry kampányhonlapjának köszöntőjében. 
A kihívó szerint az emberek egy másfajta Amerikát akarnak: olyan országot, ahol az átlagembereknek is jó élni. Ahol több a munkahely, mindenki számára hozzáférhető, magas színvonalú az oktatás, ahol alacsonyabb az államadósság és az állam nem hagy magára egyetlen embert sem.
„Elnökségem első száz napjában megváltoztatom Amerikát” - állítja Kerry. Az akcióprogram belpolitikai kérdésekkel indul: két év katonai vagy civil szolgálat fejében négy év ingyenes egyetemi tanulmánylehetőséget kínál. 
„Véget vetünk az Ashcroft-korszaknak” - áll a következő pontban. A kampánybeszédek során rendszeresen az egyik legnagyobb tapsot a jelenlegi igazságügyi miniszter kíméletlen és - a személyeskedést általában kerülni igyekvő program hangvételétől élesen elütő - bírálata kapja. „John Ashcroft átfogó támadást indított a szabadságjogok ellen, amikor lehetővé tette a hatóságok számára, hogy az ügyvédek és ügyfeleik közötti személyes beszélgetéseket, az e-mail és telefon kommunikációt megfigyelhessék. Ezért a választások után azonnal új igazságügyi minisztert nevezek ki: olyant, akit nem John Ashcroftnak hívnak”.
Kerry azt ígéri, hogy a terrorizmus elleni harc fokozása mellett visszaadja az állampolgároknak a magánélethez való jogot, amelyet Ashcroft mélyen megsértett, amikor amerikai állampolgárok százait vetette őrizet alá meghatározatlan időre és megfosztotta őket az alapvető jogaiktól is. „A terrorizmus elleni törvényeket valódi terroristák és nem hétköznapi emberek ellen fogjuk alkalmazni, és nem fogjuk engedélyezni az FBI számára, hogy politikai célból megfigyeljenek vallási rendezvényeket vagy háborúellenes demonstrációkat.” 
„Tíz éven belül függetlenné tesszük Amerikát a közel-keleti olajtól” - szól a következő ígéret. A bátor vállalás megvalósításához Kerry 500 ezer új munkahelyet teremtene az energiaiparban és nagy összegekkel támogatná a megújítható energiaforrások - nap- és szélerőművek, valamint az etilalkohol-meghajtású járművek - fejlesztését. Ennek a programpontnak már külpolitikai vonatkozása is van: Kerry azt szeretné, ha a jövőben nem kellene bizonytalan felhatalmazású és kockázatos külföldi akciókra küldeni amerikai katonákat. 

Vissza a nemzetek közé

John Kerry külpolitikai programjának a címe: Vezessük vissza Amerikát a nemzetek közösségébe. A cím a Bush-stratégia kudarcára utal, amelynek a fő bűneit a demokrata kihívó az unilateralizmusban és a megelőző háború koncepciójában látja. Elnökként Kerry azonnal hozzálátna a nemzetközi szövetségek újjáépítéséhez, és a globális biztonsági stratégiát a „birodalmi, kirekesztő” külpolitikai felfogás helyett a nemzetek együttműködésére építené. „Két rövid év alatt a Bush-kormányzat elveszítette a világ jóakaratát, elidegenítette a szövetségeseinket, túlzott kockázatokra kényszerítette a hadseregünket és kockára tette nemzetünk biztonságát.” A terrorizmus elleni harc is kudarcot vallott Kerry szerint: Oszama bin Laden még mindig szabadlábon van (bár ez az érv hamar megdőlhet, ha igazak azok a közelmúltban elterjedt hírek, miszerint az amerikai csapatok szoros gyűrűbe fogták a terroristavezér táborát a pakisztáni-afgán határon, sőt a pakisztáni állami rádió angol nyelvű adásának e heti információja szerint már meg is történt bin Laden elfogása). További állításaival viszont nehéz vitába szállni: az elmúlt két évben Indonézia, a Fülöp-szigetek, Marokkó, Szaúd-Arábia, Kenya és Törökország terroristák ostroma alá került. Az al-Kaida és a tálib erők újraszervezték csapataikat, az iraki helyzet pedig a katonai összetűzések után gerrillaháborúba torkollott. George W. Bushnak a tömegpusztító fegyverek elleni kampánya Kerry szerint csak arra volt jó, hogy a terroristák kisebb és könnyebben bevethető nukleáris és biológiai fegyvereket fejlesszenek ki.
Mit lehetne tenni, hogy Amerika újra elfoglalja helyét a nemzetek között? - kérdezi Kerry. Amerika nem tehet mindent egyedül: ezért az első száz napon belül az új elnök üzenetet intézne a NATO-hoz és az ENSZ-hez, a „régi partnerekhez és az új szövetségesekhez” arról, hogy az Egyesült Államok új nemzetközi koalíciót szeretne létrehozni. „Bár a megelőző háború lehetőségét nem zárjuk ki, ez csak közvetlen nemzetbiztonsági veszély esetén jöhetne szóba megoldásként” - állítja Kerry, aki emlékeztet arra, hogy a szenátusban Szaddám Huszein felelősségre vonása mellett szavazott, azonban amit George Bush utána tett, azért már nem tud felelősséget vállalni. A békét Irakban ENSZ-felhatalmazás mellett, nemzetközi összefogással kell megteremteni. Feltűnő elem a külpolitikai programban, hogy kemény szavakkal illeti Szaúd-Arábiát mint az iszlám szélsőségesek fő támogatóját és finanszírozóját. „Az Egyesült Államoknak mindent meg kell tenni azért, hogy a szaúdi reformok valóságosak legyenek. Három dologra kell figyelnünk: a szaúdi iskolai könyvekben és a vallási prédikációkban a gyűlöletbeszédre, a Hamasznak nyújtott támogatásra és az antiszemita töltésű, szeptember 11-ével kapcsolatos összeesküvési elméletekre.” 
A Közel-Kelettel kapcsolatban Kerry új, nagy tekintélyű és széles hatáskörrel rendelkező elnöki megbízottat nevezne ki, hogy véget vessen a jelenlegi amerikai diplomáciai rögtönzéseknek. Egyes sajtóvélemények szerint a demokrata politikus akár Bill Clinton volt elnökre is gondolhat e leírás alatt.
Az iszlám világ megnyerésére is gondol John Kerry: hidakat szeretne építeni ebben az irányban is, hogy a terrorizmus elleni hosszú távú csatában megnyerje a muzulmán emberek - különösen a fiatalok - támogatását. Ezért az iszlám világ felé is kinevezne egy elnöki különmegbízottat, akinek a feladata társadalmi és kulturális kapcsolatok építése lenne a kulcsfontosságú iszlám nemzetek felé.

A kiváltságok ellen

Kerry programjának további elemei újra a belpolitikát, azon belül is a döntő csatateret, a gazdaságot veszik célba: a nagy felháborodást kiváltó Enron- és más cégbotrányokra utalva azt ígéri, hogy kormányzata azokat a vállalatokat fogja támogatni, akik valódi munkahelyeket és nem fiktív nyereséget teremtenek. „Az elnök feladata nem az, hogy a tőzsdeindexet az egekbe emelje, hanem hogy munkahelyeket teremtsen” - mondta a „szuperkedd” utáni beszédében John Kerry. A mindig érzékeny témának számító adókérdésben a középosztálybeliek számára megőrizné a Bush-kormányzat adócsökkentéseit, azonban a legtehetősebbek terheit növelné. Felszámolná a törvényhozási különalkukat, amelyek során befolyásos washingtoni lobbisták olyan kiegészítéseket visznek be a törvényhozás elé, amelyek csak egyes szűk érdekcsoportoknak kedveznek. „Olyan költségvetést terjesztek elő, amely helyreállítja a pénzügyi józanságot, a felére csökkenti a deficitet és visszafogja a nagyvállalatok féktelen támogatását.” Ugyanakkor Kerry ígéri, hogy nem nyúl hozzá a szociális ellátásokhoz, a gyermek- és veteránjáradékok rendszeréhez, és mindenki számára elérhetővé tenné az egészségbiztosítást.

Vietnam kontra abortusz

A kampány természetesen nem csak a programokról szól, hanem a személyes hitelességről és morális kérdésekről is. Ebben John Kerry előnye Bushsal szemben, hogy három év tényleges vietnami katonai szolgálatot tud felmutatni, kitüntetésekkel, hőstettekkel, szemben a jelenlegi elnök kissé hiányos, és semmiképpen nem ilyen látványos katonai adatlapjával. Kerry meggyőzően tudja mondani, hogy számára „Vietnam után már minden nap ajándék”, amit a nemzet szolgálatára szeretne legjobb tudása szerint fordítani.
Kevésbé meggyőző ugyanakkor a családi háttere: második házasságban él, szemben a George W. Bush mellett jóban-rosszban kitartó Laurával. A republikánusok még a kampánya elején megpróbáltak egy tíz évvel ezelőtti állítólagos nőügyet rábizonyítani John Kerryre, ám a remélt hatás elmaradt: minden érintett tagadta az esetet.
Kerry láthatóan igyekszik elkerülni azt, hogy az elnökválasztási kampány vallásról és erkölcsi értékekről szóljon. Életrajzában elmondja ugyan, hogy katolikus neveltetésben részesült, és ma is gyakorolja vallását, de beszédeiben és közszerepléseiben nem hivatkozik a hitére, szemben a jelenlegi elnökkel, aki Kerry szerint túlságosan sok dologba „keveri bele Istent”.
További gondot okoz a kihívó számára, hogy közel húszesztendős szenátusi ténykedése során a legszélsőségesebben a liberális abortusz- és melegjogi indítványokat támogatta szavazataival. A Bush-csapat ezeket a kérdéseket természetesen igyekszik napirenden tartani, annál is inkább, mert az amerikai közvélemény kétharmada egyetért az elnök álláspontjával az „egy férfi-egy nő” házassági formulával kapcsolatban. Igaz, ennél kevesebben gondolják úgy, hogy az alkotmányt módosítani kellene ebben a témában.
Az üstökösként feltűnt John Kerry eddigi szereplése azt igazolja, hogy azoknak volt igazuk, akik benne látták George W. Bush legesélyesebb, sőt talán egyetlen komolyan vehető kihívóját. A párharc mostantól kezdve kettőjük között zajlik. A jelenlegi felállásból - mint a londoni The Daily Telegraph kommentárja megjegyzi - egyetlen dolgot lehet biztosan mondani: az Amerikai Egyesült Államok következő elnöke a Yale Egyetem öregdiákja lesz, mivel mind John Kerry, mind George W. Bush ebben az iskolában végeztek, három év különbséggel.