Vissza a tartalomjegyzékhez


Mindhalálig derű

„Csillag a Bocskain” - címmel a héten látott napvilágot Rónai András színművész életrajzi kötete az Aura Kiadó gondozásában. A gazdag életmúltú Rónai, aki a hidegháborús időszakban a magyar-izraeli diplomáciai és kulturális kapcsolatok egyszemélyes fenntartójának számított, 1932-ben született Budapesten, és már tízéves korában Lakner bácsi színházában játszott. 15 éves korában a Valahol Európában című világhírű magyar film Ficsúrját alakította. A 20. század háborúktól tarkított történelme, zsidó származása sajátos élethelyzeteket, szituációkat teremtett számára, melyekről lapunknak adott is beszámolt (Hetek, 2000. április 8.). 

Könyvében a legmegrázóbb eseményeket is enyhe mosollyal veti papírra. Stílusa egyszerű, könnyed, csevegő, olyan, mintha a színházi büfében ücsörögnénk vele, s hallgatnánk emberismerettel teli, humoros sztorijait. Derűt csal arcunkra fricskáival, élet produkálta vígjátékaival. Rónai 54 éve él Izraelben, ahol a Nemzeti Színház, a Habima vezető művészévé vált. Közel kétszáz színházi szerepet alakított, mintegy negyven izraeli, amerikai és német filmben játszott, s aktív közéleti tisztségeket is betölt. Munkáját több díjjal és kitüntetéssel is jutalmazta a magyar és izraeli állam egyaránt. Korunk egyik legszebben beszélő héber színészének tartják, aki maradéktalanul beolvadt új környezetébe, részt vett Izrael önvédelmi háborúiban - mégis egy életen át, mentalitásában tipikus Dob utcai pesti srác maradt.
Ízelítőül egy sztori arról, miként is tudósított róla egykor a román sajtó: „A lap első oldalán egy hatalmas cikk volt a szentatya lengyelországi látogatásáról, és középen az én képem díszelgett, mint az említett Szent Johanna reimsi bíborosa. Lia (a művész felesége - a szerk.) gondolkodás nélkül felhívta a román lap szerkesztőségét azzal, hogy itt a pápa felesége beszél. Percekig tartott, amíg beismerték tévedésüket. Egyszerűen összecserélték a kliséket…” Ilyen és hasonló történetekről olvashatunk a kötetben, melynek elbeszélései annyiból is maiak, hogy sem a keményen politizáló hangvételt, sem a sikamlós magánéleti epizódokat nem nélkülözik. (PoE)