Dr. Galántai Rita
Vírusok, az örök túlélők

Bár már hetek óta riogatnak minket az influenzajárvánnyal, szerencsére eddig nem következett be. Ám még nem lélegezhetünk fel, hiszen az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján elmondható, hazánkban leginkább februárban támad az influenzavírus. Cikkünk a lehetséges védekezést és a vírus támadási szokásait tekinti át. 

Cseppfertőzéssel terjed Fotó: Somorjai L.

A vírusok RNS- vagy DNS- molekulából és egy ezt körülvevő burokból állnak. Bonyolultabbak tehát, mint egy kémiai vegyület, ám lényegesen egyszerűbbek, mint egy élő sejt, mint például egy baktérium. Nem is tekinthetők élőlényeknek, hiszen fennmaradásukhoz nincs szükségük energiára, nem táplálkoznak, önmagukban nem is képesek szaporodni. Létezésük egyetlen célja, hogy minél több másolatot hozzanak létre magukról. Mivel erre önmagukban nem képesek, a feladatot egy élő sejttel végeztetik el. A fertőzés első lépéseként a vírus a sejthez kötődik. A kapcsolat létrehozásában a vírus és a sejt felszínén található fehérjék játszanak szerepet. A vírus örökítőanyagának sejten belüli megjelenése megváltoztatja a sejt működését: a gazdasejt saját energiaforrásai és a molekulaszintézishez szükséges apparátusa felhasználásával sokszorosítani kezdi a - számára leggyakrabban végzetes - vírust. Miután a vírus elvégezte a dolgát, elhagyja a sejtet, és egy másikat támad meg. A betegség tünetei akkor jelennek meg, ha kellően sok sejtre kiterjed a fertőzés. Számos megbetegedés hátterében vírusfertőzés áll, mint például a herpesz, a bárányhimlő, a veszettség, az övsömör, az AIDS esetében. Bár általában a vírusfertőzés önmagában nem kiváltó oka a daganatos megbetegedéseknek, egyes vírusfertőzések megnövelhetik a rákos betegségek kialakulásának kockázatát, mint például azt a hepatitis B- vagy a HIV-fertőzés esetében megfigyelték. 
De hogyan is támad az influenzavírus? Az influenza a légzőrendszer sejtjeit támadja meg. A vírus a burkáról tüskeszerűen kiálló hemagglutinin (HA) fehérje segítségével a sejthez kötődik, majd egy másik, ugyancsak felszíni fehérje, a neuraminidáz (NA) segítségével behatol a sejtbe. Az immunrendszer - miután észleli a vírus jelenlétét - kémiai anyagokat kezd termelni a fertőző ágens ellen. A fertőzés két-három nap után jelentkező tüneteit, a hidegrázást, fejfájást, végtagfájdalmakat, magas lázat főként ezek az anyagok okozzák. A vírusok hatástalanításában a HA-fehérjékhez kötődő antitestek kialakulása nagyon fontos szerepet játszik, hiszen ezek jelenlétében a vírus nem képes a sejtekhez kapcsolódni. Mivel az immunrendszer „emlékezni” tud az antitestek szerkezetére, a betegségen átesett személy védetté válik az adott influenzavírussal szemben. Ha védettség alakul ki a fertőzéssel szemben, miért lehet valaki életében többször is influenzás, és miért törhetnek ki akár évente újabb és újabb járványok? A válasz elsősorban az influenzavírus változékonyságában keresendő. A HA- és NA- fehérjék ugyanis különböző mértékben, egymástól függetlenül, folyamatos módosuláson mennek keresztül. E változások több okra is visszavezethetők. Egyrészt minden másolódás esetén lehetőség van valamilyen „átírási hibára”, mutációra. 
Fontos tudni, hogy az influenzafertőzés megelőzéseként oltás adható. Évente általában csak egy- vagy kétfajta influenza-vírustörzs okoz járványt, azonban minden évben változik, hogy éppen melyik terjed el. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) folyamatosan nyomon követi az influenzafertőzéseket, világszerte beazonosítja az újonnan megjelenő influenza-vírustörzseket, és minden évben javaslatot tesz az influenza-oltóanyag összetételére. Az oltás általában a korábbi években megjelent vírustörzsek közül hárommal szemben nyújt védelmet. Előfordulhat azonban, hogy miután az oltóanyag összetételét meghatározták, egy újabb vírustörzs üti fel a fejét. Ezzel, illetve a korábban már tapasztalt, de az az évi támadásban nem várt vírussal szemben még a védőoltást kapott személyek esetében sem garantált az immunitás.
A védőoltások mellett több évtizede folyik az influenzavírus szaporodását gátló hatóanyagok utáni kutatás. Klinikai tesztelések alapján ígéretesnek látszik egy olyan vegyület, amely az eddig talált összes influenza-vírustörzs NA-molekulájához képes hozzákötődni, és megakadályozni a vírus szaporodását. Az NA-molekula folyamatos változása miatt azonban fennáll annak a veszélye, hogy idővel ezzel a hatóanyaggal szemben is rezisztens vírustörzs jelenik meg.