Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Bush: Amerika felelős

Éppen tíz hónappal a következő amerikai elnökválasztás nagy napja előtt George W. Bush elnök helyi idő szerint kedden este megtartotta szokásos év eleji, az ország helyzetét értékelő beszédét.


George W. Bush az amerikai törvényhozás két háza előtt mondta el évértékelő beszédét. Büszke az elvégzett munkára Fotó: Reuters

A Kongresszus két háza előtt elhangzott beszéd egyben az elnök újraválasztásáért folytatott kampányának nyitányát is jelentette. Beszédében hangsúlyozta saját és kormánya felelősségét az Egyesült Államok megoltalmazásában a hazai, illetve a külföldi színtereken, és arra kérte az amerikai népet, hogy ne adják fel, hanem csinálják végig a vállalt feladatot; kiemelte a terrorizmus elleni harcban, valamint a gazdaság helyreállításában elért eredményeket, de hozzátette, hogy sok munka van még hátra.
Az elnök olyan nemzetnek nevezte az Egyesült Államokat, melyre nagy felelősséget rótt a sors, amelyet az amerikai nép kész felvállalni. Ennek érdekében jelenleg is több százezer amerikai nő és férfi teljesít szolgálatot világszerte a terrorizmus elleni háborúban, hogy biztonságosabbá tegyék Amerikát, és megoltalmazzák lakosait. Bush elmondta: a Kongresszus büszke lehet az elvégzett munkára, mert olyan kihívásoknak felelt meg, amit számos szkeptikus lehetetlennek tartott. Most viszont választás előtt áll az ország: vagy továbbmennek bizalommal és eltökéltséggel, vagy visszafordulnak ahhoz a veszélyes illúzióhoz, amely szerint a terroristák nem is terveznek semmit, és a törvénytelen rezsimek nem is fenyegetik Amerikát; foglalkozhatnak a gazdasági növekedéssel, az oktatási és egészségügyi reformmal.
Nagy feltűnést keltett, hogy Bush beszédében védelmébe vette a házasság hagyományos formáját, és elutasította az annak módosítására tett jogi próbálkozásokat.


John Kerry, az iowai győző Fotó: Reuters

„Nem azért tettük meg együtt mindezt az utat tragédiákon, megpróbáltatásokon és háborún keresztül, hogy most elbizonytalanodva, dolgunk végezetlenül félbehagyjuk azt, amit elkezdtünk” - jelentette ki Bush. 
Beszédének első részében az elnök a terrorizmus elleni harcról szólt. Kormánya elsődleges felelősségének nevezte az amerikai nép aktív védelmének biztosítását. Mint mondta, érthető, de csalóka biztonságérzetet ad az a tény, hogy a 2000. szeptember 11-ei támadás óta nem történt terrorcselekmény Amerika földjén, hiszen a világ számos más pontján azóta is rendszeresek a civilizált világ ellen intézett támadások. De elszántsága és bátorsága révén Amerika le fogja győzni ezt a fenyegetést. Ennek érdekében azonban az elnök szükségesnek ítélte a védelmi intézmények számára biztosított többletjogok fenntartását, valamint a terrorizmus ellen indított offenzíva folytatását - nemcsak a terroristák, hanem az őket támogató rendszerek ellen is. Az Egyesült Államok és barátai eltökéltek abban, hogy nem hajlandók tovább annak a végső fenyegetésnek az árnyékában élni, amelyet a nukleáris, vegyi és biológiai fegyvereket felhalmozó, és azokat a terroristák rendelkezésére bocsátó rendszerek jelentenek.
Ezt követően az iraki háborúra tért ki az elnök. Kiemelte, hogy az elmúlt év során sikerült megdönteni Szaddám Huszein rendszerét, elfogni a diktátort, és felszabadítani az iraki népet. Az elnök tisztában van azzal, hogy kemény munka felépíteni egy új Irakot; azonban a munkát megkezdték, és a iraki kormányzótanáccsal, valamint az ENSZ-szel együttműködve június végére várhatóan a helyi vezetés kezébe adhatják az ország irányítását. „A gyilkosok el fognak bukni, és Irak népe szabadságban fog élni. Amerika elszántságának és eltökéltségének köszönhetően a világ jobbra fordult… azáltal, hogy kiveszi a legveszélyesebb fegyvereket a világ legveszélyesebb rezsimjeinek kezéből” - tette hozzá az elnök, utalva a többi, nukleáris fegyverrel rendelkező országra is. Szavaival méltatta a szolgálatot teljesítő katonákat is: „Amerika büszke rátok. Kormányom és a Kongresszus meg fog adni minden szükséges eszközt, hogy a terrorizmus elleni harcot megnyerhessétek.” Bush üzent a háború ellenzőinek is, akik megkérdőjelezték a háború megindításának szándékát. Feltette a kérdést, mi lett volna, ha Amerika hatalomban hagyja Szaddám Huszeint. A diktátor tömegpusztító fegyverkezési programja tovább folytatódna, kínzókamráiban még ma is száz-ezrek szenvednének ártatlanul. „A szabadságot és békét szeretők számára a világ jobb és biztonságosabb hely lett Szaddám Huszein nélkül.” 
A Közel-Kelet demokratizálására folytatott erőfeszítésekkel kapcsolatban Bush kijelentette: hite szerint Isten helyezte minden ember szívébe a szabadság utáni vágyat. Még ha diktatúra nyomta is el ezt a vágyat évtizedeken keresztül, az újra fel fog törni. Az elnök szemében az Egyesült Államoknak küldetése van, amely az ország alapvető hitelveiből fakad, nem pedig uralkodási vagy hatalomvágyból. Céljaként a demokratikus békét fogalmazta meg, amely az egyes emberek méltóságán és jogain alapul. „Az amerikai nemzet megértette különleges elhívását: ez a nagy köztársaság fogja vezetni a szabadság ügyét” - mondta az elnök.
Az elnöki beszéd következő szakaszában a gazdaságban elért eredményekre, valamint az országot érintő szociális kérdésekre tért rá az elnök. A gazdaság ütőképességének bizonyítékaként említette, hogy recesszió, terrortámadás, vállalati botrányok és a háborús terhek ellenére az amerikai gazdaság nemcsak erős, hanem egyre erősebb. 
Feltűnést keltett, hogy az elnök beszédében hangsúlyosan szólt arról a szándékáról, hogy akár alkotmánymódosítással is védelmet szerezzen a férfi és a nő között kötött házasság intézményének. 
Beszédének záró részében elmondta, hogy Amerika kiállta a próbát, amit a sors az elmúlt három évben mért rá. 
A nemzet a nem keresett próbákban megmutatta, hogy mit tud. Fájdalomban megtalálta a továbblépéshez szükséges kegyelmet. Kihívásban újra felfedezte a szabad nép a bátorságot és merészséget. Győzelemben megmutatta nemes céljait és jó szívét. Mindezeken keresztül pedig megtapasztalta, hogy egy széteső világban él. Végül egy kislány neki címzett levelét idézte az elnök, annak bizonyítékául, hogy még a legfiatalabbak is megértették, hogy történelmi időket élünk. A tízéves Ashley Pearson így írt: „Kedves Georges W. Bush! Ha tudomása van bármiről, amiben bármilyen módon is segíthetek, kérem, írja meg nekem, hogy mit tehetek az ország biztonsága érdekében. U.i.: Ha levelet ír a katonáknak, írja meg nekik, hogy Ashley Pearson hisz bennük.” Az elnök a kislánynak címzett válaszában elmondta: üzenetét továbbította a katonáknak, ő pedig azzal járulhat hozzá az ország védelméhez, ha rendesen tanul, szüleinek engedelmeskedik, és ha katonát lát, megköszöni neki a szolgálatát, ezalatt pedig az ország vezetői is mindent megtesznek Ashley és az egész ország védelme érdekében. Záró szavaiban elmondta, hogy az erős és rendíthetetlen amerikai nemzet bizalommal és hittel megy tovább, hiszen igaz ügyet, az egész emberiség ügyét szolgálja. „A szabadság ügyét pedig nemcsak az Egyesült Államok hadereje védelmezi - mondta az elnök -, hanem egy olyan nagyobb hatalom, amely mindenek felett áll. És bármi is jöjjön, tudjuk, hogy az Ő céljai igazak és igazságosak. Isten áldja Amerikát!”