Hetek - VIII. évfolyam, 3. szám, 2004. január 16

Él ma Magyarországon közel kétmillió ember, aki a kilencvenes évek viharaiban kiszorult a munkaerőpiacról, felélte tartalékait, s akinek nemhogy felemelkedési, de egyáltalán megkapaszkodási esélye sincs. Aki csak egyre csúszik lefelé, egyszerű létfenntartása sem biztosított. Aki tetszik, nem tetszik, önerőből képtelen talpra állni, s ha a tavalyi biztató kezdetet nem követik további határozott kormányzati intézkedések, leszármazottaival együtt végleg munkanélküli marad, kirekesztettsége visszafordíthatatlanná válik. Egyebek között ez derül ki a Szociális Szakmai Szövetség (3Sz) nemrégiben közzétett jelentéséből.

A szegények aránya nem változott az elmúlt négy év alatt, de maga a szegénység erősen mélyült. Megfelelő intézkedések esetén az ilyen mértékű elszegényedés elkerülhető lett volna - hívta fel a figyelmet sokhelyütt Ferge Zsuzsa szociológus a 3Sz szegényedésről szóló Gyorsjelentése kapcsán, amely erősen megrázta a közvéleményt. Az elmúlt években bekövetkezett gazdasági növekedés során főként az elit, és részben a középosztály helyzete javult, miközben a szegények életviszonyai tovább romlottak. Ennek oka, hogy máig nem épült ki az a rendszer, amely az alsóbb társadalmi rétegek felé is „lecsorgatná” az eredményeket, esélyt adva a megkapaszkodásra.
A különféle szegénységszámítások egybecsengenek: ma hárommillióan élnek a KSH által számított 34 ezer forintos létminimum alatt. A TÁRKI adatai szerint a lakásrezsi kifizetése után egymillió embernek mindössze 3500, további egymilliónak 13-14 ezer forintja marad egy hónapra. A Gyorsjelentés szerint 200-300 ezer család, a szegény családok negyede kizárólag szociális juttatásokból él, miközben kimutatható: gyakran a legrászorultabbakhoz jutnak el a legkevésbé a segélyek. A legelesettebbek között a leggyakoribbak az egyszülős családok és a három vagy több gyereket nevelő családok.
Az ország különböző régióiból hatszáz szociális munkás küldte el az elmúlt 3-4 évvel kapcsolatos beszámolóját a Gyorsjelentés készítőnek. Ennek alapján a szegény családok 5 százalékának javult, 38 százalékának változatlan maradt, 58 százalékának pedig romlott a helyzete. Azonban a „javuló” helyzetek is többnyire rosszabbodó helyzetek: nem bejelentett, hanem fekete munkához jutást, napszámot, gyerekmunkát, elhunyt szülő utáni árvasági segélyhez jutást, esetleg újraházasodást vagy a gyerekek állami gondozásba vételét jelentik. A romlás a legrosszabb helyzetű településeken vagy a városi nyomortelepeken - eleve rosszabb feltételekből indulva - mára elviselhetetlenné vált.
A tömeges elszegényedést elsődlegesen kiváltó nagy - mintegy másfélmilliós - elbocsátási hullám 96’-ra lezajlott, a munkanélküliek aránya azóta nem változott, de jelentősen nőtt az inaktívaké. A munka elvesztése mellett a lakásfenntartás folyamatosan emelkedő költségei adják a másik olyan fő tényezőt, ami könnyen anyagi romlásba dönthet ma egy családot. 1990 és 2002 között a fogyasztói árak hétszeresre, a fűtésenergia-árak pedig tizenötszörösre emelkedtek, jelenleg félmillió háztartásnak van behajtható adóssága. Mindehhez képest elenyésző a lakhatási támogatás összege, amihez mellesleg a rászorulók nagy része nem is jut hozzá.

A Gyorsjelentés részletesen taglalja, hogy miként bomlik fel sok családban a jövedelem csökkenésével az addig törékeny egyensúly: az értékek eladogatása után éhezés fenyeget, sorra kikapcsolják a közműveket, szétesik a család, elvész a lakás, megromlik az emberek egészsége. Egyre rosszabb minőségű lakhelyekre költöznek, jellegzetes tendencia az elszegényedő városlakóknak a kistelepülésekre, olcsó házakba való kiköltözése, ahonnan nehéz a visszaút. Jól mutatja ezt, hogy a depressziós térségből ugyanakkor a városba menekülők nagy hányadának nem fordul jobbra a sorsa.
A tartós, mély szegénység zöme vidékre koncentrálódik, a kisfalvas térségekben egy öntörvényű, a többségi társadalomtól erősen izolált világ jött létre. „Elég végigutazni egy borsodi főúton, az egymást követő falvakban mindenhol félig felépített vagy félig lebontott házakban laknak az emberek, a nagy semmi közepén, munka sehol, legfeljebb havonta egyszer elmennek az önkormányzatba segélyért” - taglalta tapasztalatait lapunknak Márton Izabella szociálpolitikus. A munkanélküli régiókban a végtelenül kiszolgáltatott emberek számára a kétséges lehetőséget az uzsorakamatra felvett kölcsönök, illetve az alkalmi feketemunka, a napszám jelenti. A beszámolók szerint a megszorult családok előre eladják szociális juttatásaikat, például 20 ezer forintért az egész évi családi pótlékot. Általános jelenség az eladósodás, az effajta kölcsönügyletekre egész maffia, kemény behajtó mechanizmus épült rá.
Ami a munka feketepiacát illeti, 40 év fölött már itt sem lehet munkához jutni, ráadásul előtérbe került a női és a gyermekmunka. Kialakult egy, a két világháború közti időszakot idéző napszámos réteg. A kistelepüléseken sajátos emberpiacok működnek, és az adósrabszolgaság sem ismeretlen jelenség. A gazdák versenyképességét az uniós piacon a munkaigényes kultúrák művelése biztosítja, ami elképzelhetetlen feketemunka nélkül - áll Kozma Judit Gyorsjelentésben közölt tanulmányában. A napszámosság felvázolt életpályamodellje a hamar abbahagyott iskola, a nőknek gyerekszülés és gyesen, majd gyeden való lét, a férfiaknak a napszám, a harmadik gyerek után „szocpol-ház”, negyven fölött rokkantnyugdíj. Nem mellékes tény, hogy az igen gyakori férfialkoholizmus miatt sajátos családi matriarchátusok jönnek létre, mivel csak a nők jövedelmei teszik lehetővé a túlélést.

A csatlakozás hatásai

Az uniós csatlakozás, ha nem kapunk észbe, könnyen okozhat olyan társadalmi megrázkódtatást, mint amilyent a rendszerváltást követő sokk jelentett - hívják fel a figyelmet a szakemberek. Hazánkban többnyire hiányoznak a komplex helyi programok a válság kezelésére, viszont így a megfelelő uniós támogatások sem lesznek lehívhatóak, és a hátrányos helyzetű régiók leszakadása hosszabb távon sem lesz megakadályozható. Egy-egy program kidolgozása eleve rendkívül időigényes vállalkozás, a helyzet viszont napról napra rosszabbodik. Mindennek tetejébe a csatlakozással esetleg együtt járó újabb munkanélküli hullám kezelésére sem vagyunk felkészülve. Bár a mutatók hasonlók, ilyen mélységű szegénység ritka az unióban.
Első lépésben a szociális ellátásokhoz való hozzáférést kellene mindenki számára biztosítani, illetve az összegüket megemelni, hogy egyáltalán megállítsuk a helyzet folyamatos romlását - hangsúlyozza Márton Izabella. Ez a központi forráshiányok miatt eleve nehézségekbe ütközik, ugyanakkor minél tovább halogatjuk az érdemi változtatásokat, annál beláthatatlanabb a romlás megállítása. Ezután következhetnek a képzési, foglalkoztatási és egyéb programok, de a szakember szerint mindezek megvalósítása esetén is évtizedekbe telhet, mire némi javulás érzékelhetővé válik.
Az ESZCSM előrejelzése szerint az EU-csatlakozás után a munkaerőpiac várható átalakulása jelenti majd a legnagyobb társadalmi kihívást. A jövedelmi különbségek nem fognak mérséklődni, romolhatnak a fiatalok és a romák beilleszkedési esélyei.
A szociálpolitikus az EU-csatlakozás legpozitívabb hozadékát egy másfajta szemlélet térnyerésében látja. A hasonló problémákkal küzdő jelenlegi tagállamoknak határozott elvárása, hogy a politika nálunk is hatékonyan felvállalja a szegénység kezelését, a szolidaritás erősítését. Ez valamennyire visszafoghatja egy kirekesztő, önhibás szemlélet újbóli térnyerését.