Mint arról a közelmúltban beszámoltunk (. Hetek, 2004. január 2.) a melegszervezetek és aktivisták 2004-et kiemelt fontosságú évnek tekintik. A héten Magyarországon egy egyházi oktatási intézményből elbocsátott diák miatt indult tiltakozó kampány. E csoportok programjában fontos helyet kap a homoszexuálisok közötti házasságkötés törvényessé tétele is. Az elmúlt évben több országban olyan folyamatok indultak el, melyeknek nyomán 2004-ben néhány amerikai államban, egész Kanadában, sőt az ázsiai Tajvanon is megnyílik a lehetőség a meleg párok közötti törvényes házasságok megkötésére. George W. Bush amerikai elnök decemberi állásfoglalása, miszerint feltétlenül támogatná az amerikai alkotmány olyan irányú módosítását, hogy a házasság csak egy férfi és egy nő között lehessen törvényes, még csak melegszervezetek heves tüntetését váltotta ki. További elképzelése ugyanakkor - miszerint állami szinten lehetővé tenné a házassághoz hasonló „családi partnerség” (family partnership) törvényes megkötését - már konzervatív körökben is heves vitákat okozott.
Az egyneműek közötti házasságkötés, vagy rövidített angol elnevezése szerint SSM (same-sex marriage) törvényes keretek között hosszú ideig lehetetlen vállalkozás volt a meleg párok számára, mígnem melegaktivisták nyomására 2000 júniusában az Amerikai Egyesült Államok történetében először ismerték el a homoszexuálisok együttélését az északkeleti Vermont államban. Az esetet további példák követték: jelenleg Kanada két tartományában, Hollandiában, Belgiumban, Svédországban és Németországban is törvény teszi lehetővé a meleg párok házasodását.
A vermonti eset óta az Egyesült Államokban több szövetségi állam törvényhozása fontolgatja, hogy hasonló módon változtat törvényein - például 2003 novemberében a massachusettsi Legfelsőbb Bíróság döntött úgy, hogy „a polgári házasságkötéssel járó jogok, a törvényes védelem és a különféle kedvezmények megvonása” egy állampolgártól - pusztán azért, mert azonos nemű személlyel házasodik - szemben áll a massachusettsi
alkotmánnyal.” A döntést meleg aktivisták világszerte üdvözölték, s az „alapvető emberi jogok egyik sarokkövének” nevezték.
George W. Bush amerikai elnök tavaly decemberben az ABC televízió egyik műsorában reagált a massachusettsi bírák döntésére. Szerinte a massachusettsi Legfelsőbb Bíróság túllőtt a célon, amikor a házasságkötést és a házasoknak járó jogköröket a meleg párokra is kiterjesztette. (Ez az Egyesült Államokban több mint ezer jogot és kedvezményt jelent, ami automatikusan jár a pároknak a házasságkötés pillanatától!)
„Támogatnék egy olyan alkotmánymódosítást, amely csak egy férfi és egy nő között ismerné el és tartaná tiszteletben a házasságot - jelentette ki Bush -, hogy ezzel is megvédjük a házasság szentségét, amely csak egy férfi és egy nő között létezhet.” Az elnök hangsúlyozta, hogy tiszteletben tartja a homoszexuálisok jogait, de a melegek házasságkötése az a pont, amellyel tovább már nem tágítható a kör.
Dick Cheney alelnök kijelentette, hogy támogatja Bush elnököt, ha úgy dönt, hogy alkotmánymódosítást javasol az egyneműek közötti házasságkötés betiltására. Cheney, akinek leánya ismert leszbikus aktivista, e tény ellenére több denveri lapnak is hangsúlyozta, hogy az egyneműek közötti házasságkötés olyan kérdés, amellyel Amerikának végre komolyan foglalkoznia kell.
Noha létezik már egy szövetségi törvény, az úgynevezett „házassági törvény védelme” (DOMA - Defence of Marriage Act), amelyet még 1996-ban Clinton elnök léptetett életbe, s amely a házasságot egy férfi és egy nő között megkötött szerződésként határozza meg, az egyes államok ettől eltérő joggyakorlata miatt azonban többen úgy vélik, alkotmányos szinten kell az egyneműek házasságkötését megtiltani.
Bush elnök szóban forgó interjújában viszont hozzátette: „Kormányzatunk állásfoglalása továbbá az, hogy amennyiben állampolgáraink valamilyen törvényes megállapodást akarnak tenni, azt megtehessék mindaddig, amíg az állami törvényhozás azt a lehetőséget magába foglalja.”
Az elnöknek ezen a talányos megjegyzésén sok konzervatív vezető megütközött. A mondat ugyanis azt jelenti, az elnök jóváhagyná a melegek számára a „civil union” (azaz polgári egyesülés) vagy „family partnership” (családi partnerség) intézményét. Ez az intézmény megkülönböztetné az egyneműek „partnerségét” a hagyományos házasságtól, ugyanakkor bizonyos jogkörrel is felruházná az azt megkötő homoszexuális személyek kapcsolatát.
Bush kijelentése, valamint a házasságkötésről szóló szövetségi szintű
alkotmánymódosítás tervezete kapcsán heves vita bontakozott ki az elmúlt hónapban a republikánusok között. Néhányan olyan mértékben szeretnék megszigorítani a törvényjavaslatot, hogy azzal a melegek „házasságszerű” intézményeit is tiltsák be. Csalódottságának adott hangot például a konzervatív Gary Bauer, az Amerikai Értékek nevű szervezet elnöke, aki szerint „Bush elnök szerencsétlen megjegyzése teljesen aláássa a családpárti konzervatívok tekintélyét, akik az állami törvényhozásban igyekeznek megakadályozni, hogy a homoszexuálisok az efféle
»álházasságok« létét ráerőltethessék az amerikai emberekre.”
Más konzervatív politikusok, újságírók és közéleti személyiségek azt vallják, nem az amerikai alkotmány a megfelelő hely arra, hogy ilyen vitás társadalmi problémákat megoldhassanak, s az egyes országoknak meg kell adni a jogot, hogy a házassággal kapcsolatos jogi döntéseket meghozzák.
Tony Perkins, az amerikai Family Research Council (Családkutatási Tanács) elnöke szerint viszont a massachussetsi eset után, ahol bebizonyosodott, hogy az állami törvények nem teszik lehetővé a homoszexuális házasságkötésre vágyó párok eltanácsolását, csak az alkotmány az egyetlen lehetőség arra, hogy ezt a mély társadalmi kérdést végre rendezhessék.