Létezik egy mobiltelefonról elérhető virtuális tér, amelyet jónéhányan különösen alkalmasnak találnak arra, hogy új barátságokat kössenek rajta keresztül. Ez azért is meglepőnek tűnik, mert meglehetősen egyszerűek az effajta társalgások: aki először olvas bele némelyikbe, kevés értelmet talál bennük. A kutatások szerint mégis akad, aki naponta akár nyolc órát is képes így eltölteni. Úgy tűnik, a wap-os chat korunk emberi viszonyainak egyik sajátos kifejeződése: a lényeg maga a közösségi lét, és közel sem a tartalmas eszmecsere. Akár a valódi életben.
Mindennapi betevő kapcsolat
A Szegedi Tudományegyetem nyelvész kandidátusa, dr. Sándor Klára az MTA Filozófiai Kutatóintézetével egy, a Westel által támogatott kutatásban együttműködve vizsgálatainak részeként körülbelül 250 órát töltött wap-os társalgókban. Őt faggattuk a wap sajátosságairól, először is arról, mi az oka, hogy a beszélgetésekben nincs valódi téma: „Örülök, hogy ezt felvetette, mert így elmondhatom, hogy a hétköznapi beszélgetéseink túlnyomó többségének ugyanígy nincs kifejezett témája, hanem elsősorban a kapcsolattartást szolgálja, akkor is, hogyha egyébként úgy teszünk, mintha valamilyen témáról beszélgetnénk. Az a különös a wap-os chatben, hogy szinte laboratóriumi formában mutatja azt a nyelvészeti véleményt, amire én is hajlok, hogy a nyelvnek egyéb funkciói mellett elsődleges célja a kapcsolattartás. A wap-hoz képest ennyire vegytisztán a hétköznapi életben ezzel kevésbé találkozunk, hogy úgy beszélgetünk órákig, hogy nem beszélünk semmiről” - állítja a kutató.
Az üzenetek ömlesztett jellege miatt azonban kikerülhetetlenek a sikamlós beszólások. Sándor Klára meggyőződése szerint a legtöbben csak bohóckodnak a wap-on, kihasználják a névtelenséget, és ezzel a többiek is tisztában vannak.
Pörög a C6
A legalábbis felszínesnek tűnő eszmecseréről persze másként vélekednek azok, akik benne vannak. „Azt állítják a rendszeres beszélgetők, hogy a rendkívül rövid terjedelem ellenére jobban lehet akár mély kapcsolatokat is kiépíteni, mint egy személyes találkozással. Ebben a dimenzióban ugyanis nem érvényesülnek a társadalmi korlátok, nem befolyásolnak olyan tényezők, mint a külső, vagy a hanghordozás, vagy a sok beszéddel felépített imidzs. Itt semmi nem számít, csak az írott gesztusok szintjén zajló, egyszerű kommunikáció. Pontosan ettől válhat a wap sokak számára vonzóvá, hogy lehetőséget teremt az érdekektől mentes, egyenrangú kapcsolatok kialakítására” - bizakodik a szakember.
Nyilván nem a magas szintű filozofálgatással, sokkal inkább a magányossággal indokolható az a meghökkentő adat is, hogy vannak, akik napi nyolc órát eltöltenek a semmitmondónak tűnő üzenetek irkálásával. A kutatók azt állítják: nem annyira a mobiltól függ az ember, hanem azoktól az emberi kapcsolatoktól, amelyeket a mobilon keresztül állandóan elérhet. Azáltal, hogy az apró-cseprő ügyekről is tudunk a nekünk fontos emberekkel beszélni, sokkal jobban részesei vagyunk egymás életének. Valódi függőséget - az említett program kutatásai szerint - azoknál okoz, akik egyébként is hajlamosak a függőségekre. Nem a telefon teszi függővé az embert, hanem bizonyos lelki hiányok. A szakemberek álláspontja szerint akkor már jobb, ha valaki a mobiltól függő, mint hogyha kábítószerezik.
Kapcsolatfüggés
Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének a 21. századi kommunikációt vizsgáló programjának keretén belül megjelent munkájában Rituper Tamás részletesen leírja a WAP-os chaten megtalálható néhány viselkedési formát és szabályt. Például nem veszik jó néven a chatelők, ha valaki az ő nevükkel azonos néven jelentkezik be a csevegőszobába: ezt az itteni szlengben klónozásnak hívják, és az agresszió egyik formájának tekintik.
Rituper Tamás ír a köszönéssel kapcsolatos rituáléról is: a mindenkinek történő beköszönés szerinte csak a régebbi chatelők esetében hatékony, nekik ugyanis a többiek visszaköszönnek, mire ő név szerint külön köszönti a neki fontosakat. A legtöbben búcsúzkodáskor szintén ki szokták várni, amíg minden számukra ismerős vagy fontos személy elköszön tőlük, attól függetlenül, hogy így az oda-vissza üdvözlésekkel kilépéskor is elmehet akár 10-15 perc.
Kérdés, hogyan lehet a rövid üzenetekhez úgymond „hozzászólni”, illetve egy tartalom nélküli, felszínes csevegésbe bejutni? Sándor Klára tapasztalatai szerint 1-2 hét eltelik, mire valaki megérzi azt a ritmust, amivel be lehet kapcsolódni a többiek beszélgetéseibe. Belépéskor olyanokat szoktak kérdezni, hogy: „Ti mióta jártok ide?” Ha netán válaszol valaki, tehát elkezdődik egy beszélgetés, másnap már úgy kapcsolódik be, hogy „milyen volt a napod?”. Tehát a belépni kívánó hőn áhított célja az, hogy kitartó próbálkozás után végre valaki reflektáljon a személyére, ami nagyon komoly eredménynek számít. Rengeteg a puszta megfigyelő is.
Nemrégiben több csevegőszobát is nyitottak a korábbi egyetlen helyett, a fejlesztői szándék nyilván az volt, hogy több témáról beszélgessenek a chatelők, de minden szobában a korábbiakhoz hasonló beszélgetés folyik, zömmel ugyanazok között, ráadásul sokszor egyidejűleg több szobában. Amíg a wap-on karakterkorlátok vannak, addig reménytelen a tematikus fórum, de erre nincs is igény, nem ezért jönnek ide az emberek, hanem lazítani.
Az új mobilgenerációk kifejlesztői arra törekednek, hogy ne csak szűkített internetlehetőséget szolgáltassanak, mint a wap, hanem a teljes világhálót behozzák a telefonba. Éppen ezért a wap-nak túl nagy jövője nincs, de a kutatók szerint elképzelhető, hogy a telefonos chat megmarad, ha a szolgáltatóknak megéri fenntartani ilyen beszélgetőszobákat.
(A WAP-ról elmentett idézet Rituper Tamás: Jobbára ártalmatlan: Chat a Wap-on című munkájából valók)