Szlazsánszky Ferenc
Gyökeres fordulatra van szükség

- A Medgyessy-kormány idestova másfél éve működik. Ez az idő már elég hosszú ahhoz, hogy érdemben értékelni lehessen a tevékenységét. A ciklusból hátralévő két és fél év miatt ugyanakkor még van is tétje egy ilyen időközi bizonyítványnak. Szóval, mi a véleménye az elmúlt tizennyolc hónapról? 
- Ennek a kormánynak négy fő feladatot kellett volna megoldania. Először, felszámolni a költségvetés veszedelmes egyensúlyhiányát, amit a Fidesz-kormány felelőtlen költekezése okozott. Másodszor, elindítani néhány halaszthatatlan reformot, mindenekelőtt az adózás és az egészségügy területén. Harmadszor, helyreállítani az alkotmányos intézmények tekintélyét. És végül csökkenteni az országban a politikai feszültséget. Másfél év után messzebb vagyunk e célok megvalósításától, mint a választások megnyerése után. A kormány rossz irányba indult el. Gyökeres fordulatra van szükség.

„Rövidlátó politikusok és politikai megfigyelők valóban azt szokták állítani, hogy a választási siker szempontjából az alkotmánytisztelet nem érdekes” Fotó: Somorjai L.

- Összegzésnek meglehetősen lesújtó, amit mond. De menjünk sorba: veszedelmes hiány a költségvetésben. 
- Mint emlékezetes, az első száz nap egy óriási juttatás-csomaggal kezdődött. A kiadások zöme évről évre terhelni fogja a költségvetést, hiszen például a közalkalmazotti bérek látványos emelése vagy a diplomás minimálbér nem egyszeri fizetéskiegészítés. Ez önmagában is aggályos lépés volt. A kormány azonban három további hibát is elkövetett, amivel súlyosbította a helyzetet. Az első: ésszerűen gazdálkodó kormányok a ciklus elején nem költekeznek, hanem rendbehozzák az előző kormány örökségét, és takarékoskodnak, hogy a ciklus vége felé legyen miből költeniük. A Medgyessy-kormány minden ésszerűséggel szakítva mindjárt a legelején túlköltekezési kampányba kezdett. Sejthető volt, hogy a farsangnak előbb-utóbb megjön a böjtje. 
- Ha nem teszi azt a választási ígéretet, amelyben szerepelt az ötven százalékos béremelés, aligha nyer a szocialista párt. A kormányváltás után pedig nem vonhatta vissza az ígéretet.
- Igen, azt szokták mondani, hogy ha nincsenek felelőtlen ígéretek, akkor nincs választási győzelem sem. Én ezt nem hiszem. Azt sem hiszem, hogy az ígéreteket az első percben kellett volna teljesíteni. A koalíciós pártok nem száz napra, hanem négy évre kaptak megbízatást. Csakhogy megijedtek attól, hogy a többségük mennyire soványra sikeredett, és a félelem nagyon rossz tanácsadó. Mindenáron minimalizálni akarták a rövid távú kockázatokat, és ezzel sokkal nagyobb rizikónak tették ki magukat - és az országot - hosszú távon. Ráadásul, és ez volt a második hiba, úgy akartak újabb tételeket hozzáírni a költségvetéshez, hogy semmit nem vesznek el az Orbán-kormány által már hozzáírt tételekből. Nem akartak hozzányúlni a lakáshitelezés ésszerűtlenül bőkezű - az adófizetők összességének terhére és a jómódú középrétegek javára bőkezű - rendjéhez, pedig tudhatták, hogy a költségvetés ezt nem bírja ki. Mert arra gondoltak, jaj, csak senkit meg ne bántsunk, senki érdekeit ne sértsük meg. De még ez sem volt elég. Elkövették azt a harmadik hibát is, hogy amikor már túl voltak a választási ígéretek teljesítésén, akkor ahelyett, hogy elkezdtek volna azon gondolkodni, hogyan állíthatnák helyre a költségvetés alaposan megbillent egyensúlyát, előhozakodtak a második száz nap ötletével, aztán az Európa-tervvel, aztán a szekszárdi pontokkal. A kilátásba helyezett újabb juttatások persze egyre kisebbek voltak, de ezeknek a bejelentéseknek mégis az volt az üzenete, hogy nincs semmi baj, van pénz rogyásig, lehet költekezni. 
- Az első hiba, a száznapos program végrehajtása az önkormányzati választásokba történt „befektetésként” is értelmezhető. 
- Lehet, hogy az első száz nap tékozlása nélkül az önkormányzati választások kevésbé látványos győzelmet hoztak volna. De az mégse nevezhető felelős politikának, hogy elherdáljuk az adófizetők pénzét, aztán utánunk az özönvíz. És hosszabb távon a kormánypártok sikerességét sem szolgálja jól az ilyesmi. Egy évvel az önkormányzati választások diadalmámora után a kormány és pártjai letaglózva figyelik népszerűségük zuhanását. 
- A „befektetést” arra értettem, hogy az állami megrendelések elnyerésekor nem kis szerepet játszik az adott település önkormányzatának pártállása. Nem a választási győzelem eszmei értékére gondoltam. 
- Azért talán mégse fogadjuk el, hogy a politikai pártok, az állam - s rajta keresztül az állampolgárok - kifosztására alapított szövetségek.
- A rendszerváltó SZDSZ kivételével én még más pártot nem nagyon láttam, csak ilyet. 
- Biztos, hogy ebbe bele kell törődni? A miénknél jobban működő demokráciák is ismerik a politikai korrupciót - de sokkal alacsonyabb szintre szorították vissza. 
- Második feladatként az adó- és az egészségügyi reformot említette.
- Az alapvető reformokba a kormány szinte bele se kezdett. Közhely, hogy a magas adóterhek bénítóan hatnak a magyar gazdaságra: növelik a költségeket, csökkentik a termelők, szolgáltatók versenyképességét. A választásokon mindkét párt adócsökkentést, az SZDSZ igen nagy léptékű adócsökkentést ígért. A Medgyessy-kormány viszont adót emel. Nincs ebben semmi meglepő. Az adókat akkor lehet csökkenteni, ha a kormány hajlandó csökkenteni a bevételeit; a bevételeket akkor lehet csökkenteni, ha csökkennek a kiadások is. Egy olyan kormány, amely alatt a költségvetés hiánya drámai mértékben növekszik, nem tud adóreformot végrehajtani. Nem tudja végrehajtani az egészségügyi rendszer halaszthatatlan reformját sem, mert ahhoz is pénz kell, sok-sok pénz. Az első száz napban sikerült elherdálni a reformok forrásait, azzal pedig a hosszú távú, tartható növekedés lehetőségét.
- Hogy valami pozitívumot is említsünk: az árkok betemetésének tényleg nekilátott a kormány, emlékezetem szerint ez idáig egyetlen társadalmi réteg lelkébe sem gázolt bele, ami az elődjéről például nem volt igaz. 
- Elismerem, hogy volt benne szándék a konfrontáció enyhítésére, de azt gondolom, hogy ezen a téren is rossz irányban indult el. Egyrészt úgy akart békét hozni, hogy mindenkit egyszerre kielégít: még több embernek még többet ad, mint az elődje, és senkitől nem vesz el semmit. Még az ésszerűtlen és igazságtalan juttatásokat sem vonja vissza. Másrészt megkísérelte átvenni a jobboldal retorikáját. „Nemzetinek” nevezed magad? Én is „nemzetinek”, sőt „nemzeti középnek” nevezem magamat. Antikommunista heccre Terror Házát csinálsz? Odamegyek, és jól megdicsérem a Terror Házát. Státustörvényt alkotsz? Én a kettős állampolgárságról szónokolok. Azt akarod, hogy az EU alkotmányában legyen benne a kereszténység? Támogatom. Megpróbálnak rátenyerelni a jobboldal szimbólumaira, hogy érzékelni se lehessen a különbséget a két oldal között. 
- Miért olyan nagy baj a retorika és a szimbólumrendszer átvétele? Ha egyszer ez a siker kulcsa bizonyos rétegeknél? 
- Mert megfosztja a baloldalt az identitásától, és hagyja, hogy a politikai viták a jobboldal által kialakított nyelven folyjanak. Így hosszú távon a jobboldal határozza meg, hogy a nyilvánosság milyen fogalmakban gondolja el az ország közös ügyeit, ő határozza meg, hogy melyek a közös ügyek, az általa választott terepen zajlik a politikai küzdelem. A mimikrivel való kisérletezés helyett a baloldalnak a modern, szekuláris és pluralista politika nyelvét kellene beszélnie. Ez a nyelv toleráns, ez a szabadság és egyenlőség nyelve: aki ezt használja, az nem kelt félelmet, mert ez elfogadó, nem kirekesztő beszéd. 
- Ha már a toleranciát említette, tegyünk egy kis kitérőt! Ön ellenezte a gyűlölettörvényt és helytelenítette ifj. Hegedűs Loránd perbefogását. Ilyen tág volna a tolerancia?
- Ha tolerancián azt érti, hogy a rasszizmus is egy vélemény, éljünk békében azzal is, akkor a válaszom: nem. Az államnak el kell ítélnie a rasszizmust, és cselekednie kell annak érdekében, hogy a helyére kerüljön - a társadalmi élet peremére. A kérdés az, hogy a szabadságjogok megkurtításával kell-e a rasszizmus ellen harcolni. A válaszom erre is az, hogy nem. A Medgyessy-kormány nem tüntette ki magát a politikai szabadságjogok védelme és tiszteletben tartása terén. Törvényt hozott a szólás korlátozásáról, mely fenyegeti a jogbiztonságot. Emellett eltűri, hogy a rendőrség törvényes tüntetéseket átlátszó ürüggyel tiltson be. 
- Ez sajnos tény. Mindent összevetve azonban mégsem annyira hiszterizált a közélet, mint korábban, Orbánék megosztó retorikájának következtében. Ez pedig igazolhatja Medgyessyéket abban, hogy a jobboldalt a saját nyelvén kívánják megszólítani, ha úgy tetszik, lecsillapítani.
- Kétségtelen, az Orbán-kormány retorikája mélyen megosztotta a társadalmat. Ez a retorika - mely különben az MDF-kormánytól sem volt idegen - a kormánypártokat a nemzettel, az ellenzéket holmi nemzetidegen elemekkel azonosította. Nem húzott éles határt önmaga és a militáns szélsőjobb közé. Ez félelmet ébresztett a másik oldalon, a félelmeknek pedig az a természete, hogy kölcsönösen gerjesztik egymást. De a retorika önmagában nem lett volna elég. Az akkori ellenzék azért hihette, hogy Orbánék igazi, komoly veszélyt jelentenek a demokráciára, mert a Fidesz-kormány a gyakorlatban is a végsőkig kihasználta erőfölényét. A cselekvését korlátozó törvények betűjét általában nem sértette meg, de megsértette a szellemüket, kiüresítette a tartalmukat. Egyoldalú döntéssel harmadára ritkította a parlamenti üléseket; megakadályozta az ellenzék által kezdeményezett vizsgálóbizottságok felállítását; csonka kuratóriumokat állított fel a közrádió és a köztévé felügyeletére, és így tovább. Az előző két kormány is tett ilyet, de csak alkalmilag. Az Orbán-kormány rendszeres gyakorlatot csinált belőle. Kormányra kerülve az MSZP és az SZDSZ azzal tehették volna a legtöbbet a kedélyek lecsillapítására, ha következetesen visszatérnek az önmérséklet, az alkotmánytisztelet gyakorlatához. 

A Medgyessy-kormány néhány héttel megalakulása után. Tiszta kezek politikája? Fotó: Vörös Szilárd

Mondok egy példát. Az alkotmány szerint a nemzeti bank elnökét az államfő nevezi ki, a miniszterelnök javaslatára. Megbízatása hat évre szól. Elsődleges feladata a forint árfolyama fölötti őrködés. Sem az alkotmányba, sem a jegybanktörvénybe nincs beleírva, hogy a miniszterelnök nem jelölheti a saját bizalmasát az MNB élére. De bele van értve. Az itt leírt alkotmányos elrendezés azt a célt szolgálja, hogy a bank kellő önállóságot élvezzen mind a kormánytól, mind a parlamenttől, és kívül álljon a pártharcokon. Ezzel nem egyeztethető össze, hogy a bankelnök egy pártvezér meghitt embere legyen. Gondoljunk csak bele. Megbukik Orbán, jön Medgyessy. Az új kormány hivatalba lépése után nem sokkal a bank fölemeli az alapkamatot. Járai Zsigmond azzal indokolja ezt a lépést, hogy a kormány túlköltekezése veszélyezteti a forint stabilitását. Nem tehet mást, mondja, kamatot kell emelnie. 2003 januárjáig kitart a magas kamat mellett. Akkor egy sokak által megjósolt spekulációs roham hatására engedni kényszerül. Képzeljük el, hogy az MNB elnökét nem Járai Zsigmondnak, hanem Surányi Györgynek hívják. Talán sok szakértő azt gondolná, hogy Surányi ezúttal rosszul kalkulált. De azt senki nem gondolná, hogy azért járt el így, mert be akart fűteni a kormánynak. Járairól a kormány támogatóinak nagy része és maga a kormány is ezt gondolta. Igazuk volt? Ez szinte mindegy is. A fontos az, hogy a jegybank és a pénzügyminisztérium közti konfliktus pártpolitikai konfliktusként jelent meg. A befektetők is úgy látják, hogy politikai harc folyik Járai Zsigmond és Medgyessy Péter között, ez pedig hozzájárul a forintba vetett bizalom megingásához.
- Mivel a bizalom megingása végső soron a kormányra hárítja a felelősséget, valahol logikus, hogy a szocialisták legszívesebben megszabadulnának Járaitól, nem? 
- Az MSZP-SZDSZ kormánynak szakítania kellett volna Orbánék gyakorlatával. Tudatosan tartózkodnia kellett volna attól, hogy a törvény betűjét kihasználva megsértse a törvény szellemét. Nem ezt tette. A dolog elkezdődött már 2004 nyarán az ügynökbizottság felállításával és elképesztő működésével, és folytatódik a mai napig. Most semmisítette meg az Alkotmánybíróság a kórháztörvényt, mert a parlamenti többség a megfontolásra visszaküldött szöveget még aznap, vita nélkül, anélkül, hogy módosító indítványok beterjesztésére időt hagyott volna, napirendre vette és megszavazta. Az AB szerint ez a lépés kiüresítette az államfőnek azt a jogát, hogy a parlamentet az egyszer már elfogadott törvény újbóli átgondolására késztesse. Ugyanazon a napon, amikor az alkotmánybírósági határozatot kihirdették, a koalíció keresztülverte a PSZÁF-törvény módosítását. Köztudott, hogy a módosítás célja a jelenlegi elnök, Szász Károly elmozdítása. A módosítás előtti törvény alapján Szászt hat évre nevezték ki. Sem az alkotmány, sem a jogalkotási törvény nem mondja azt, hogy a PSZÁF-törvényt nem szabad módosítani, vagy hogy a módosítás nem érintheti a hivatalban lévő elnök státusát. A parlamenti döntés mégis sérti az alkotmány szellemét, ugyanúgy, ahogy a köztársasági elnök által visszaküldött kórháztörvény azon frissiben való elfogadása. Ezek szégyenletes dolgok. A következmény? Egyrészt a jobboldali választók ugyanazt látják, amit a baloldali szavazók láttak az előző ciklusban, és ugyanattól kezdenek félni: attól, hogy a kormány túlhatalomra, a másik oldal teljes kiszorítására törekszik. Folytatódik az árokásás. Másrészt meginognak az alkotmányos intézmények. Ha az alkotmánytisztelet leépül, akkor leépül az alkotmány szabályozó ereje is.
- A kormányoldal fejével okoskodva: ha hagyják működni Szász Károlyt, Járait, azt gondolhatják, hogy a saját vereségükbe sétálnak bele.
- Éppen így sétálnak bele a saját vereségükbe. Eddig még túlzott tiszteletet nem mutattak az alkotmányosság iránt, de máris vesztésre állnak.
- Az alkotmányosság tisztelete nagyon fontos, de szerintem a választók többségének a tudatáig ez nem jut el. Választási szempontból nem releváns, hogy mennyire alkotmánytisztelők, ezért nem is foglalkoznak vele.
- Rövidlátó politikusok és politikai megfigyelők valóban azt szokták állítani, hogy a választási siker szempontjából az alkotmánytisztelet nem érdekes. Az alkotmány, úgymond, az egy absztrakció, attól senkinek nem lesz jobb, ha az alkotmányt tiszteletben tartják. Viszont ha megszabadulunk Szász Károlytól, akkor jobb lesz. Dehogyis lesz jobb. Először is, a választók nem szeretik a hatalmaskodást. Amikor Szász azt állította, hogy őt politikai okokból verték meg, az emberek nem nagyon vették őt komolyan. Most majd komolyan fogják venni. Miért kell a kormánynak mindenáron megszabadulni tőle? - kérdezik maguktól. Nyilván azért, mert takargatni valója van. Jó a kormánynak, hogy a választó ezt gondolja róla? Másodszor, az ilyen akcióknak közvetett következményei is vannak. Szász menesztése is egy apró jelzés azoknak, akik Magyarországon akarnak befektetni, hogy ez egy kiszámíthatatlan ország, itt nem mennek rendben a dolgok. Úgyhogy szépen elviszik a pénzüket máshova, ahol a kormánytöbbség nem folyamodik efféle parlamenti huncutságokhoz. A kormány pedig nem lesz képes úrrá lenni a gazdasági helyzeten, melyet magának teremtett. Tanulság: az alkotmány megsértése visszaüt. 
- Vegyük Polt Péter esetét. Kívülről úgy látszik, hogy amennyiben nem interpellálják, nem próbálják meg olyan helyzetbe hozni, hogy kiderüljön, elkeni a Fidesz-közeli bűnügyeket, akkor ez a folyamat megy tovább gond nélkül, és a végén majd kiderül, nem történt semmilyen törvénysértés: a Millenáris óráktól Szabó László Zsolton át Kaya Ibrahimig minden ügy csak a baloldal agyszüleménye volt. 
- Az a kérdés, hogy mi a cél Polt Péter interpellálásával. Ha az a cél, hogy kibillentsék a helyéről, akkor ez nagy hiba. Mert akkor egy újabb jogintézmény válik a szembenálló erők politikai harcának prédájává. Polt Pétert hat évre választották. Ha kitölti az idejét, annak kétségkívül ára van: az az ára, hogy a Fidesz-ügyleteket nem fogják tisztességesen kivizsgálni. De Polt elmozdításának sokkal súlyosabb ára volna. Nem éri meg. Kevesebbet veszít az ország - és a kormány -, ha a parlamenti többség belátja, hogy együtt kell élnie Polttal. Attól még a közvélemény tisztában lesz a Fidesz körüli ügyletekkel is, és azzal is, hogy mi a szerepe a főügyésznek az igazságszolgáltatás blokkolásában. Hadd tegyek hozzá még valamit. Közel járunk a kormányzati ciklus félidejéhez. Az embereket ma már elsősorban a jelenlegi kormányhoz köthető ügyek érdeklik, nem a Fidesz-kormány ügyei. Kulcsár Attila érdekli őket, nem Kaya Ibrahim. Ahhoz, hogy a kormány kikerüljön a defenzívából, a látszatát is kerülnie kellene annak, hogy akadályozza a K&H-ügy kivizsgálását. És világossá kellene tennie, hogy aki érintett - ha van érintett -, az nem maradhat pozícióban.
- Egy ilyenfajta politizáláshoz szerintem két dolog is kellene: államférfiúi nagyság, és egy olyan erkölcsi plusz, amely alapot nyújt ahhoz, hogy az ellenfél törvénytelenségeinek leleplezése nélkül is biztosak lehessenek a választók támogatásában. 
- Egyetértek: ahhoz, hogy a kormány nyugodtan lehessen alkotmánytisztelő, fedhetetlennek is kell lennie. De ez el is várható.
- Számomra úgy tűnik, igazából nem jobb és baloldali alapon tagozódik a társadalom, hanem horizontálisan. Van a felső tízezer, akik nagyon jól élnek, váltogatják a hatalmat, az alsóbb szinteken élő tömegek pedig csak lesnek, hogy mi folyik a fejük felett. 
- Valóban, a választók egyre jobban elidegenednek a politikától, egyre többen gondolják, hogy egyik kutya, másik eb. Ez azonban kontraproduktív gondolkodás. A demokrácia akkor él, ha a polgárok hisznek az intézményeiben, és igényesek azokkal szemben, akik a szavazatukért versengenek. Igényes közvélemény normákat tud kikényszeríteni, az igénytelen közvélemény pedig semmit nem kényszerít ki, aztán mazochista elégedettséggel megállapítja azt, hogy ezek tényleg olyan vacakok, ahogy gondoltuk. Azokat, akik a közvéleményt alakítják, igen nagy felelősség terheli ebben az ügyben - talán nem is kisebb, mint a politikusokat.
- Mivel a beszélgetés nagy részét a Medgyessy kormány értékelésének szenteltük, zárjuk is ezzel. Az eddigiek alapján mire számít 2006-ban? 
- Azzal kezdtem, és azzal is szeretném befejezni, hogy gyökeres fordulatra van szükség. Gyökeres fordulatra van szükség az ország érdekében, de a koalíció saját érdekében is, mert enélkül csak a másik oldal hibái menthetik meg 2006-ban a bukástól. Képes lesz-e a fordulatra? Nem tudom; az előjelek nem jók. A forint árfolyamzuhanása megijesztette a kormányt, és tett egy tőle szokatlan lépést: felülvizsgálta a lakáshitel-támogatás rendszerét. De ez csak egyetlen, pillanatnyi kényszerintézkedés, és itt sokkal többre - teljes újrakezdésre - volna szükség. Vissza kell térni a költségvetési józansághoz és az állam karcsúsításához, amit utoljára Bokros Lajos pénzügyminisztersége képviselt. Vissza kell térni az alkotmány és a szabadságjogok tiszteletéhez, ami a nemzeti kerekasztal öröksége. És vissza kell térni a világi, szabadság- és egyenlőségelvű társadalomszemlélethez, melyet a 19. századi magyar liberalizmus, valamint a 20. századi polgári radikalizmus és szociáldemokrácia hagyott ránk.