„A tagok kötelezik a korábbi ügyvezetőt, hogy a jelen tagi gyűlés bezárását követően haladéktalanul adja át az új ügyvezetőnek a Társaság teljes dokumentációját, iratanyagát, házipénztárát, kulcsait, bélyegzőit…” Kaya Ibrahim ezután hozzálátott a 11 aznap megvásárolt cég iratainak, dokumentációjának, kulcsainak, bélyegzőinek és házipénztárainak átvételéhez - nyilván úgy, ahogy azt a 11 jegyzőkönyv előírta. Feladatát könnyíthette, hogy az összes adásvételre az eladó, Schlecht Csaba Klauzál téri lakásában került sor. A cégbíróságon fellelhető aktákból ekképpen is rekonstruálható az a nyolc évvel ezelőtti történet, amelynek a célja 11 köz- és magántartozással terhelt, Fidesz-közeliként emlegetett cég fantomizálása volt. A hiányos dokumentumokból azt a következtetést is levonhatnánk, hogy - az állítólag - százmilliós adósságtól megszabadult eladó arcátlanul primitív módon követte el a csalást. A cégbíróság jogásza viszont úgy véli: Schlecht Csaba csupán kihasználta a törvény adta kiskapukat. Ami pedig ennél is szomorúbb: céget fantomizálni ma sem nehezebb, mint nyolc évvel ezelőtt.
Eseménydús nap lehetett Schlecht Csaba életében 1995. július 25-e. A cégbíróságon fellelhető dokumentumok szerint ugyanis ezen a napon adott túl a Promt Profit, a Quality Party Service, a Menüett, a Creato, az Auto Classic, a Padrone, a Draft, a Quality Profit, és a Centum Kft.-ben, valamint a Foliograph Bt.-ben és a Quality Invest Rt-ben meglévő üzletrészein. Ugyanekkor Schlecht a cégekben viselt tisztségeiről is lemondott, így az említett cégek tulajdonosa és egyben vezetője is Kaya Ibrahim lett.
Kaya 1965. február 5-én született, anyja neve Hafize, lakcíme Giresun, Espiye, Tepeköy (Törökország). Több mint öt éve köztudott, hogy 1995. július 25-én nem járt Magyarországon, amiből egyenesen adódik, hogy a Klauzál tér 1. szám alatt sem. Ebből pedig az következik, hogy - amint azt a Rendőrség már 2000 májusában igen helyesen megállapította -, valaki visszaélt a nevével: a taggyűlési jegyzőkönyvekre és egyéb hivatalos papírokra hamisította Kaya aláírását.
A 11 cég nagy részénél a cégbírósághoz benyújtott módosítási kérelemhez - a törvény ellenére - nem csatolták az új ügyvezető Kaya aláírási címpéldányát. A legtöbb esetben hiányzik az új ügyvezető elfogadó nyilatkozata, nem fizették be a cégmódosítással járó 3-5 ezer forint illetéket, a néhány ezer forint közzétételi díjat. Nem töltötték ki a módosításhoz szükséges hivatalos adatlapot, nem csatolták a külföldi állampolgár Kaya itteni kézbesítési megbízottjának megbízási okmányát, valamint hiányzik a cégbíróság előtt eljáró ügyvéd meghatalmazása is.
Az aláírási címpéldány tekintetében kivételt képez a Quality Profit Kft. Ennek aktájában máig megtalálható a török férfi aláírási címpéldánya, melyet dr. Ligeti Erika közjegyző ellenjegyzett. „Személyazonosságát a TR-C N 755671 sz. útlevéllel igazolta, az aláírási címpéldányt előttem saját kezűleg írta alá” - olvasható a Ligeti Erika aláírásával és bélyegzőjével ellátott okiraton.
Ligeti Erika a Hetek megkeresésére elmondta, nem emlékszik rá, ki járt nála 1995. július 25-én. „Nézze, ha ott volt nálam, akkor teljesen egyértelmű, hogy előttem írta alá. De visszaemlékezni nem fogok erre, nem is tudok.” Az aláírási címpéldány hitelesítésével kapcsolatban Ligeti egyszerű procedúrát vázolt: „Az ügyfél bejön, a közjegyző előtt aláír, a közjegyző pedig rávezeti az okmányra a hitelesítési záradékot.” Ligeti szerint a közjegyzőt nem terheli felelősség abban az esetben, ha hamis aláírást hitelesít: „Nézze, én nem vagyok nyomozó, nem fogom tudni fölismerni, ha hamis útlevéllel, vagy hamis igazolvánnyal jön az ügyfél.” A közjegyző a híradásokból ugyan értesült a Kaya Ibrahim nevével fémjelzett botrányról, ugyanakkor az az emlék, hogy a török férfi aláírását ő hitelesítette, csak a Hetek megkeresése nyomán kezdett derengeni. Ligeti Erikától azt is megtudtuk, hogy a Schlecht-Kaya botrány öt évvel ezelőtti kirobbanása óta a rendőrségtől senki nem kereste őt.
A laikus szemlélőben felmerülhet a cégbíróság felelőssége is. Hiszen az aktákba tekintve egyértelműen látható, hogy a 11 taggyűlési jegyzőkönyv - az éppen eladott cégek nevét leszámítva - szóról szóra ugyanazt a szöveget tartalmazza, a benyújtáskor pedig mind a 11 cégnél hiányoztak különböző dokumentumok. Hogyan vehették át ilyen állapotban az anyagot? Dr. Vágó Imre, a cégbíróság elnöki bírája lapunknak elmondta: a törvény értelmében „bármilyen minimális kellékkel átveszik az aktát a cégirodán, legfeljebb a későbbiekben hiánypótlásra szólítják fel a cég képviselőjét”.
Vágó - hasonlóan Ligeti Erikához - kijelentette: a cégiroda munkatársai nem írásszakértők, így nem is feladatuk az akták hitelességének ellenőrzése.
Arra a kérdésre, hogy miért nem tűnt fel éveken át, hogy ugyanazon a napon egyazon személy 11 céget vett meg ugyanattól az eladótól, Vágó elmondta: valószínűleg a cégek aktái különböző bírákhoz kerültek ellenőrzésre, így nem látszottak rögtön az összefüggések. „Utólag könnyű okosnak lenni, amikor az ember összegyűjti a tizenegy aktát.”
Ezek szerint tehát a cégbíróság sem hibázott, egyszerűen csak a törvény alapján járt el. Az aktákból látható, hogy amikor a hiánypótlásra felszólított Kaya Ibrahim címéről „a címzett ismeretlen” szöveggel jött vissza a cégbíróság levele, megkezdték a cégek felszámolását. Ugyanakkor a Menüett Kft. esetében megtagadták a tulajdonosi kör módosítását: „A közhitelesség elvét sértené az ismeretlen székhelyű cég adatainak átvezetése a cégjegyzéken” - olvasható a cégbíróság határozata. Ez tehát azt jelenti, hogy, hogy a Menüett Kft. tartozásait nem Kaya Ibrahimon, hanem Schlecht Csabán kellene keresni - mondta a Heteknek Vágó. Ezen a ponton viszont két újabb kérdés merül fel: miért nem tagadta meg a cégbíróság a Menüett Kft.-hez hasonlóan a többi cég adatainak módosítását, és miért nem vonják felelősségre Schlecht Csabát. Utóbbi kérdésre Sódor István fővárosi főügyész kifejtette: Schlechtet több alkalommal is beidézte a rendőrség, de a férfi megtagadta a vallomástételt. „Karóba mégsem húzhatták” - felelte Sódor az „Ilyenkor hogyan tovább?” kérdésre.
Mint azt a Hetek november 14-ei számában olvashatták, Weisz József vállalkozó kijelentette: az ő közvetítésével jutottak el Kaya Ibrahim adatai Magyarországra 1995-ben, cégeltüntetés céljából. Weisz bejelentése nyomán a rendőrség újra indítaná a Schlecht-ügy nyomozását, ám az ügyészség az első körben nem találta eléggé megalapozottnak a rendőrség indoklását. A részletesebb indoklás elbírálása a héten megtörténhet - tájékoztatta lapunkat Borbély Zoltán, a Főügyészség szóvivője.
A fentiekből úgy tűnik, nem túl nehéz és nem is túl kockázatos tevékenység a cégfantomizálás: „Okiratokkal
visszaélni sajnos ilyen egyszerű” - erősítette meg a feltételezést Vágó Imre. A cégbíróság elnöki bírájától azt is megtudtuk, hogy Budapesten évente mintegy kétezer céget törölnek a nyilvántartásból: „Nyilvánvaló, hogy ez a szám csak a töredéke az összes fantommá vált cégnek.”
És, hogy mekkora veszteséget okoz mindez az adófizetőknek? Ember nincs, aki tudja a választ.