Hetek - VII. évfolyam, 48. szám, 2003. november 28

Tizenöt éve, november 26-án alakult meg a MISZOT, a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa. Az elnevezés első hallásra egy a sok unalmas szervezet közül. Mindjárt más, ha megnézzük hogy az akkoriban többnyire teljesen ismeretlen szereplőkből mi lett azóta. Stumpf István, a szervezet elnöke az Orbán-kormány kancellária minisztere volt. Kövér László alelnök ugyancsak a miniszterségig vitte. Mindketten a hazai jobboldal prominensei. Gyurcsány Ferenc alelnökből a baloldali kormányban lett miniszter. Mások ma közjogi méltóságok legközelebbi tanácsadói, míg megint mások az egyházi életben vagy a gazdaságban futottak be valóban jelentős karriert.

A Fidesz delegációja 1988-ban. Nagyra nőttek Forrás: Romsics Ignác: Volt egyszer egy rendszerváltás. Fotó: Prohászka Imre

A nyolcvanas években jelentős változás indult a fiatalok között. Egyre többen nem voltak hajlandóak elfogadni a rendszer által felkínált életutat, különösen nem politikai vonalon. Kisebb mozgalmak indultak el, hogy változtassanak a fennálló rendszer keretein. Az évtized elején a hatalom még vissza tudta szorítani az önálló kezdeményezéseket. A budapesti egyetemisták és főiskolások 1981-es tanácskozása, amely a BEFŐTT nevet viselte, igyekezett a KISZ monopolhelyzetét megtörni. Sikertelenül. Egyes kezdeményezők ellen hatósági eljárás is indult, a kezdeményezést „lefejezték”. Az évtized közepére azonban megfigyelhető volt, hogy a korábban szigetszerűen induló klubok, szakkollégiumok, diákkörök és környezetvédő mozgalmak megteremtették a maguk független szféráját. Előbb a „tiltott” kategóriából napi engedélyeztetések, kompromisszumok, szövetségesek keresésén, illetve igazoló jelentések révén kivívták a „tűrt” minősítést. Ekkorra már nagyon sok fiatal számára szó szerint ciki volt belépni a KISZ-be, ráadásul a kommunista ifjúsági szervezet „kényszersorozás-mechanizmusa” is gyengült. A zenei életben taroltak az alternatív és punk zenekarok (Kontroll Csoport, URH, Neurotic, Bizottság, Európa Kiadó). A generációban általános „keresés” indult be, hiszen nem lehetett tudni, milyen jövő vár rájuk.
Ezt az életérzést nagyon jól kifejezi Kaderják Péter 1987-ben, a pápai szakkollégiumi találkozón elmondott beszéde: „Bizonytalanságunkat és bizalmatlanságunkat kívánjuk kifejezni. Bizonytalanságunkat saját jövőnket illetően, és bizalmatlanságunkat az arra vonatkozó tervek iránt.”

Sajtótájékoztató az alakuló ülés után. Ismerős arcok Fotó: Prohászka Imre

Bizonytalanságunkat saját jövőnket illetően, és bizalmatlanságunkat az arra vonatkozó tervek iránt. Okkal tarthatunk attól, hogy olyan körülmények között kell majd élnünk, amelyek között nem szeretnénk, olyan munkahelyen dolgoznunk, amelynek nincs szüksége a tudásunkra, olyan dolgokkal foglalkoznunk, amelyek rajtunk kívül állnak, olyan társadalom tagjai leszünk, amelynek nincs szüksége véleményünkre, és nem is hajlandó meghallgatni minket. (...) Minden üresen áll. (…) Magunknak kell megteremteni tevékenységünk és érdeklődésünk kis közösségeit. Kevesen vagyunk, és nem kisebb tett forog kockán, mint saját életünk. Nincs mire várnunk, az idő nem nekünk dolgozik.” (Kaderják Péter, az Orbán-kormány ideje alatt a Magyar Energia Hivatal vezetője volt, a közelmúltban járt le a megbízatása.)

Kövér László jóslata

Nagy jelentőséggel bírt a szakkollégiumok mozgalma, amit persze a Fidesz befutása óta már mindenki tud. A szakkollégiumi rendszer két leghíresebb intézménye a Közgazdaságtudományi Egyetem Rajk László Szakkollégiuma, és az ELTE Jogász Társadalomtudományi Szakkollégiuma volt. Ezek az intézmények elsősorban az oktatás hiányjelenségeire keresték a megoldást. Stumpf István, aki igazgatója is volt a Fidesz bölcsőjének tekinthető Ménesi úti kollégiumnak, cáfolta, hogy ezek az intézmények azt a célt szolgálták volna, hogy a kommunista politikai elit „finom kézzel” kinevelje az utódját. Mint mondta: „Alulról jövő kezdeményezés volt, ami félig tűrt, félig támogatott helyzetben volt. A szakkollégium a bürokratának minősített képzéssel szemben az oktatás által elhanyagolt kritikai (társadalomtudományi) ismeretek elsajátítására helyezte a hangsúlyt.”
A két fővárosi kollégium kezdeményezésére sorra jöttek létre vidéken a hasonló szakkollégiumok, melyek így országos hálózatként működtek. Kövér László a IV. Országos Szakkollégiumi Találkozón meglepőt mondott. Mondhatni beleérzett a jövőbe. „Mi, akik most itt ülünk, talán nemsokára ennek a társadalomnak a vezető pozícióiban találjuk magunkat - akár tetszik ez nekünk és az előttünk járóknak, akár nem, feljebb vagy lejjebb meghozott döntéseinkkel, munkánkkal egyének, csoportok, s rajtuk keresztül az egész társadalom sorsát befolyásoljuk” - nyitotta meg a rendezvényt Kövér 1985-ben (!) Szarvason.
A Fidesz szempontjából a szakkollégium azért fontos, mert itt szövődtek azok a közösségi szálak, amelyek a későbbi párt magvát összetartották. És itt alakult ki kapcsolat az ellenzékinek, illetve félellenzékinek tekintett kultúrával. Az egyetemi autonómia által garantált védettség tudatában a kollégiumok szinte minden olyan tudományos és közéleti szereplő előtt kitárták kapuikat, akik a hivatalos világgal valamilyen okból összetűzésbe kerültek. Megfordultak itt a rendszerváltás ellenzéki pártjainak későbbi főszereplői. Századvég címmel a Jogász Szakkollégium kritikai társadalomtudományi lapot adott ki, mely többször kiváltotta a keményvonalas kommunisták nemtetszését.
A KISZ a nyolcvanas évek elején - miként a rendszer maga is - súlyos legitimációs válsággal küzdött. Mint már korábban is írtuk, egyre inkább ciki volt KISZ-esnek lenni, sokan hagyták ott a szövetséget. A szervezet erre azzal kívánt válaszolni, hogy az ideológia helyett inkább szakmai kérdésekkel, az oktatás színvonalával és körülményeivel kezdett el foglalkozni. A központi és néhány vidéki apparátusba bekerült több olyan képzett, szakmai háttérrel is bíró KISZ-vezető, akik - akkor úgy tűnt - radikális reformokat akartak keresztülvinni főleg egyetemi és érdekvédelmi területen. Abban gondolkodtak, hogy a KISZ próbaterepe lehet a reformoknak. Ehhez ugyan megkötötték a politikai kompromisszumokat, melyek fejében viszonylagos szuverenitást élveztek a pártállami korlátok között. Egyfajta ellentmondásosság jellemezte őket, hiszen olykor felléptek például a Fidesz ellen, de többnyire igyekeztek védőernyőt biztosítani más szervezetek számára. A KISZ-esek az állampárt reformer szárnyát támogatták. Jelesül Pozsgay Imrét, a Hazafias Népfront elnökét, majd későbbi államminisztert. Hámori Csaba, aki sokáig a KISZ-KB vezetője volt, folyamatosan Pozsgay mellett „kampányolt”. 1988 novemberében kongresszust tartott Székesfehérváron a KISZ, ahol a matematikus Nagy Imrét választották a szervezet vezetőjévé. A hangulatra jellemző, hogy sokan bírálták az MSZMP politikáját, és a KISZ-en belül totális szabadságot igényeltek. Nagy Imre „Szocializmus, de másképpen” címen hirdetett programot. Ez a program azonban jól jellemezte a KISZ tanácstalanságát, mivel kifejezte az igényüket a demokratizálódás iránt, de gyakorlati értelemben semmitmondó volt.
Mindenesetre elmondható, hogy a hatalomhoz kötődő ifjúsági szervezetek vezetői is változtatni akartak. Megpróbálták korszerűsíteni szervezetüket. Eközben zászlót bontottak felekezeti szervezetek is, például a Katolikus Ifjúsági Mozgalom. Nem kellett nagy megfigyelőképesség ahhoz, hogy megállapítsák, új korszak köszöntött be Magyarországon.

Stumpf István nem emlékezett pontosan arra, hogy végül ki vetette fel, hogy alakítsanak egy ifjúsági egyeztető fórumot. Arra emlékszik, hogy egyre jobban tapasztalható volt a különféle szervezetek megerősödése.
Karácsony Mihály, a MISZOT főtitkára -, jelenleg Kiss Péter kancellária miniszter politikai főtanácsadója - úgy emlékezett vissza, hogy már 1987 végén felmerült egy ilyen szervezet létrehozásának ötlete, méghozzá a Hazafias Népfront körül található fiatal reformisták - Stumpf István, Wéber Attila, Diczházi Bertalan - között. A folyamatoknak nagy lökést adott a Fidesz 1988. március 31-ei megalakulása, amelyre - mint közismert - az első állampárti reakció a hatósági fellépés volt.

Pillanatfelvétel az Orbán kormány idején a Parlamentből. Stumpf István egykori pártfogoltjával Fotó: MTI

Wéber Attila a Pozsgay vezette Hazafias Népfrontban a Társadalompolitikai Tanács titkára volt. Ez a szervezet dolgozta ki a Fordulat és Reform koncepcióját. „A Hazafias Népfront a keltetőgép szerepét töltötte be ekkoriban, hiszen hozzájárult az MDF, a KDNP, illetve az FKgP létrejöttéhez” - fejtette ki Wéber Attila, aki egyébként a Századvég című lap egyik szerkesztője volt, és kiváló kapcsolatot ápolt a megalakuló Fidesz vezetőivel. Mint mondta: „Kezdetekben a Fidesz külföldi postája a Hazafias Népfronthoz érkezett, és én vittem el Kövér Lacinak. Az ifjúságpolitikával leginkább Kövér László és Németh Zsolt foglalkozott. Többek között velük egyeztettem a tervezett szervezetről.”
1988 nyarán már eldöntött tény volt, hogy létrehozzák az említett új szervezetet, amelyet akkor még MIOT névvel illettek. Szeptemberben Wéber Attila közvetítésének köszönhetően - aki jelenleg az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke - Fidesz-küldöttség járt Pozsgay Imrénél, aki ekkor már államminiszter volt. Az országban kialakult helyzetet jól jellemezte, hogy Pozsgay Imre a hatalom pozíciójából is veszélyes időszaknak tartotta ezt a korszakot. A találkozóról megjelent Fidesz-kommünikéből kiderül, hogy Pozsgay tartott az ortodox kommunistáktól és a visszarendeződéstől. Az államminiszter a Fidesz és más független kezdeményezések működésének akadályát és ezzel együtt a nyilvánosság és az egész társadalom reformjának akadályát a hatalom berkein belül látta. A találkozón tárgyaltak az új ifjúsági szervezet kérdéséről is. A fideszesek ekkor azt mondták, hogy a MIOT-hoz való viszonyukat az fogja meghatározni, hogy a hatalommal és az egyéb ifjúsági csoportosulásokkal folytatandó valóságos és gyakorlati párbeszéd terepévé válik-e ez a szervezet.
A Fidesz, amely ekkor országos politikai ifjúsági szövetségként definiálta magát, szeptemberi programadó kongresszusán Stumpf István is felszólalt, agitálva a MI(SZ)OT-ba való belépést. A vitában a többség támogatta a részvételt, azzal érvelve, hogy a Fidesz így nagyobb nyilvánossághoz juthat, és ha már kezdettől fogva jelen van, nagyobb befolyást gyakorolhat az ifjúsági tanács működésére. Mások viszont féltették a Fidesz függetlenségét. Végül kétharmados többséggel a belépés mellett döntöttek azzal a feltétellel, ha nem egyfajta csúcsszervezet lesz, hanem párbeszédet lehetővé tevő fórum. Egyúttal megválasztották a Fideszt képviselő öt személyt: Kövér Lászlót, Langmár Ferencet, Molnár Pétert, Szelényi Zsuzsát és Bayer Zsoltot.

Közös nevező:
Stumpf István

1988. november 27-én a parlament felsőházi termében megalakult a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa. Elnökké Stumpf Istvánt választották, aki ezzel kapcsolatban lapunknak így nyilatkozott: „A Fidesz számára én jelentettem a garanciát, hogy nem egy olyan szervezet, amelynek az a célja, hogy őket bedarálják.”
Wéber Attila, aki a jelölőbizottság elnöke volt, elmondta: „A Hazafias Népfront és a KISZ vezetőinek fontos volt, hogy a Fidesz is részt vegyen az új szervezetben, a Fidesz viszont csak Stumpfban bízott meg, akit nehezen, de rá lehetett beszélni az elnöki pozíció elfogadására”.

A MISZOT-nak többek között alelnöke lett Gyurcsány Ferenc (KISZ), illetve Langmár Ferenc (Fidesz). (Az Orbán-éra alatt Langmár Ferenc az MTI Tulajdonosi Testületének elnökeként tevékenykedett). A Fidesz számára egyébként a legitimálást is jelentette a MISZOT-tagság. Az 1959-es polgári törvénykönyv deklarálta az állampolgárok egyesülési jogait, de azt egyrészt valamiféle állami elismeréshez kötötte, másrészt nem szabályozta a nyilvántartásba való vételt és egyéb, fontos részleteket. „Az állam, mivel szervezte és pénzelte a MISZOT-ot, ráutaló magatartást tett a Fidesz elfogadására” - mondta Karácsony.
A diktatórikus hatalomgyakorlásból alaposan kiábrándult fiatalok a működés gyakorlati megszervezésében átestek a ló másik oldalára. Alapszabályként azt határozták meg, hogy minden döntést konszenzussal hoznak meg. Ez vége-hossza nélküli vitákba torkollott. Stumpf István ugyan elismeri, hogy ezzel a gyakorlati működés nehézzé vált, de úgy véli, hogy „legalább a fiatalok megtanulták a véleményüket artikulálni, érvelni és másokat meggyőzni. Ráadásul, mivel a nyilvánosság érdeklődve figyelte az új generáció politizálását, így a résztvevők megtanulhatták a sajtóval kapcsolatos érintkezést, ami felkészítette őket a későbbi politikai életben való szereplésükre”.
Hamar kialakultak a meghatározó „erőcsoportok”. Karácsony Mihály szerint három fő erőt lehet megnevezni: a KISZ-t és az ehhez hasonló baloldali szervezeteket, a Fideszt, és az egyházi mozgalmakat, különösen a katolikus szervezeteket. A többiek - bár sokszínű társaság volt - inkább csak „tölteléknek” nevezhetők. Stumpf István viszont tovább árnyalta számunkra ezt a felosztást. Szerinte a zöldeket, a vállalkozói ifjúsági mozgalmat, amelynek Palotás János volt a vezetője, valamint a közgazdász csoportokat is hozzá kell venni az előbbi felsoroláshoz.
A szereplők jellemzéseként Stumpf István elmondta: „Gyurcsány Ferenc invenciózus, eredeti gondolatokra törekvő személynek tűnt. A Nagy Imre-vonalhoz tartozott, aki ellenben a KISZ pragmatikusaival a morális megújulásra tették a hangsúlyt.”
A Fidesz kezdetben együttműködő volt a tanácsban, de folyamatosan konfliktusban álltak a KISZ-esekkel. „A fideszesek politikai szocializációjához hozzátartozott az, hogy állandóan géppuskatűzben kellett előre menniük. Még ekkor sem lehetett tudni, hogy a hatalom elfogadta-e őket” - magyarázta Stumpf István. Ellentétben az állampárti modellről leváló ifjúsági szervezetekkel, akik igyekeztek konszenzust teremteni, „belülről reformálni”, a Fidesz akkor sem riadt vissza a konfliktusok bátor vállalásától. Ez sikerre vezetett, hiszen hamar a leginkább ismert szervezetté váltak. „A Fidesz egy radikális, vehemens, agresszív, gyors reakcióképességű, akcionista, kérlelhetetlenül antikommunista csapat volt” - tette hozzá Stumpf.
Karácsony Mihály fontosnak tartotta kiemelni, hogy a Fidesz ugyan antikommunista volt, de nem volt antiszocialista. Hiszen már a kezdetekkor úgy volt, hogy szocialista szervezetként határozzák meg magukat. Az első kongresszusukon vita zajlott arról, hogy a szocializmus szerepelne-e elérendő célként programjukban. Több felszólaló szerint a szocializmus fogalmát már lejáratták, mások viszont a Bibó István-i szocializmuseszme vállalását szorgalmazták. Végül kihagyták. Sőt, a szervezet eredeti név javaslata Demokratikus Szocialista Ifjúsági Szövetségről szólt. „A fideszesek közül többen kommunista múltú családból származnak, sőt iskolai KISZ-vezetők voltak. A Fidesz létrejötténél pedig ott bábáskodtak a Hazafias Népfront reformerei” - mondta Karácsony.

Az egyházi szervezetek közül kiemelkedett a Katolikus Ifjúsági Mozgalom, amely Blanckenstein Miklós akkori „sztárpap” kezdeményezésére alakult meg. Blanckenstein az I. kerületben volt plébános, és miséire nagy számban jártak fiatal egyetemisták és értelmiségiek. A sztárpapból mára esztergomi segédpüspök lett, valamint az Országos Lelkipásztori Hivatal vezetője. A mozgalom világi vezetője pedig az a Becker Pál volt, aki az Antall-kormányban államtitkár volt, s aki jelenleg Mádl Ferenc köztársasági elnök kabinetfőnöke. (Érdekességként megemlíthető, hogy a Katolikus Ifjúsági Mozgalom ELTE Jogi karának összekötője az a Schanda Balázs volt, aki az Orbán-kormány idején a kisegyházak részéről erőteljesen támadott új egyházügyi törvény koncepciót előkészítette, amely végül is elvetélt az akkori ellenzék ellenállásán.)

A MISZOT-ban szereplő személyek közül mások is szép karriert futottak be. Bajnai Gordon, a Közgazdászhallgatók Nemzetközi Szervezetének (AISEC) hazai tagszervezetének képviselője az egyik legnagyobb magyar cég, a Wallis Rt. vezérigazgatója, a Rába Rt. igazgatóságának tagja. A politikai élet ismerői szerint bármikor miniszter lehet belőle. A MISZOT ülésein tűnt fel először Palotás János, mint a Vállalkozók Országos Szövetsége ifjúsági csoportjának vezetője. A Szakszervezeti Ifjúsági Szövetség képviselői, Kékesi Tibor, illetve Kárpáti Zsuzsa, jelenleg szocialista országgyűlési képviselők. Miként MSZP-s képviselő és az MSZP Pest megyei elnöke a természetjárók szervezetének akkori vezetője, Szabó Imre is.
Az 1989 januárjában elfogadott egyesülési törvény lehetővé tette a politikai szervezetek legális működését, majd februárban központi bizottsági határozat született a többpárti rendszerről. A Fideszen belül vita zajlott arról, hogy milyen lehetőségeik vannak. Kövér László 1989-ben egy választmányi ülésen négy elképzelést vázolt fel:
1.) a szövetség feloszlik, azaz más pártok ifjúsági tagozatába integrálódik;
2.) a Fidesz-tagság legnagyobb részéhez alighanem a legközelebb álló SZDSZ ifjúsági tagozatává válik;
3.) a Fidesz direkt egy ifjúsági tevékenységbe kezd, fő célként az érdekvédő-lobbizó feladatkört választja;
4) a Fidesz fokozatosan párttá alakul.
Stumpf István így emlékszik vissza erre az időszakra: „Érezhető volt, hogy a Fidesz nem akar benn ragadni a MISZOT-ban, mert nem a KISZ és egyéb ifjúsági szervezetek konkurenciája akar lenni, hanem a nagypolitikába akar beleszólni.”
Az MSZMP az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyaláson a fiatal demokraták MISZOT-tagságára hivatkozva igyekezett megakadályozni, hogy a Fidesz vezetői részt vehessenek tárgyaló partnerként. A kerekasztal-tárgyalásokon a párt többször tett - eredménytelen - kísérletet arra, hogy a MISZOT-ot bevonja az úgynevezett harmadik oldal szervezete közé. Stumpféknak nem kevés politikai küzdelembe került a kimaradás elérése. Az MSZMP elképzelését az ellenzéki pártok összefogása akadályozta meg, majd májusban a Metró klubban úgy döntöttek a fiatal demokraták, hogy kilépnek a MISZOT-ból, amely ifjúsági szervezet ezzel a döntéssel „jelentősen kisebb” lett.
„Rosszul esett ez a döntés, mert sokat küzdöttem a Fidesz legitimitásáért, nyilvánossághoz való jutásáért. Akkor úgy éreztem, mintha cserbenhagytak volna” - emlékezett vissza Stumpf István erre a döntésre. „Bár azt kell mondanom, jó döntésük volt” - tette hozzá az Orbán-kormány volt minisztere.
A MISZOT szerepe ezzel jelentősen csökkent. Stumpf István újraválasztását a KISZ megvétózta, helyét senki nem töltötte be, így ő volt a szervezet első és egyben utolsó elnöke. A tagság végül a testületi döntés mellett maradt. A választások után teljesen megváltozott a szerepe. A szervezettől még annyi tellett - mondta Kékesi Tibor, aki ekkor az elnökség tagja volt -, hogy Stumpf Istvánt javasolta Göncz Árpád ifjúságpolitikai tanácsadójának.
Stumpf István így foglalta össze a MISZOT jelentőségét: „egy olyan színes plurális, de mégis integráló szervezet volt, ahol a fiatalok megtanulhatták a politizálás alapjait: a stratégiai gondolkozást, nyilvános vitát, politikai szövetségek szervezését, taktikázást és nem utolsó sorban a tömegkommunikációhoz való viszonyulást. A szereplők kiválasztása nem volt tudatos. Egy láthatatlan kéz válogatta ki őket, akik közül többen a magyar közélet meghatározói lettek. Büszke vagyok erre.”