Erdei L. Tamás
A legnagyobb vesztes a profi boksz

Mindenki leírt és elmondott már mindent, amit gondolt, vagy a barátja gondolt, vagy a szomszédja gondolt a múlt szombati hírhedt bokszmeccsről. A kereskedelmi média a mérkőzés éjszakájától fogva módszeresen gyúrja a csak nehezen engedő magyar közvéleményt. Chacón gaz szimuláns, Janink nagy hős. Jelen sorok írója szerényen csak a szemtanú egyszerű észrevételeit szeretné néhány sorba tömöríteni e helyütt.

Chacón a földön. Kétséges végeredmény Fotó: Reuters

Nézzük először a számokat. Szolnoki Revans Gála, 2003. október 25. szombat este. Minden igaz magyar ember az arénában vagy a televízió előtt kívánja, várja, imádkozza a gaz argentin torreádor vereségét, magyar fiunk n(N)agy győzelmét. 
A mérkőzés a vártnál is izgalmasabban alakul, úgy tűnik Nagy Jani méltó ellenfele az argentinnak. Csak ne ütne állandóan mélyet. A vezető bíró már az elején egyértelművé teszi: a gála promóterét tekinti munkaadójának, ne várjon tőle tehát senki pártatlan bíráskodást. Chacón veszi az adást, ő is üt néhány mélyet, aztán színészi képességeiről tesz tanúságot. Janika tovább bombázza az övön aluli tájékot, ami igen nagy kár, mert fölötte is tud találni szépen. Ennek ellenére a kilencedik menetig az argentin irányítja a mérkőzést. Ha félretesszük nagy nemzeti visszavágós hevületünket, be kell ismernünk, eddig Chacóné a meccs, bármit is mutatnak a magyar (!) bírók pontozólapjai, bármit is szeretne a magyar promóter, és bármit is gondol a magyar (!) supervisor. Ám jön a tizedik menet, amikor Jani úgy dönt, megunta már korábbi, kissé nyelvtörő becenevét, és inkább Diótörőre magyarosítana. Érkezik a menetrendszerű mélyütés, Chacón üvöltve elterül, Janink a semleges sarokban bűntudatos arccal várja a döntést.
És itt kezdődik az igazi káosz. A bíró teljes zavarban, Rácz Félix, a gála promótere elképesztő erőszakossággal gyúrja a mérkőzésvezetőt: öt perc, és magyar győzelem. Az argentin sarok a ringben üvölt, és mindenki vérét követeli, aki magyar. Kovács István, a WBO megfigyelője intézkedik (!), Chacón megpróbál fölállni, az edzője leinti. És itt követi el a legnagyobb hibát. Mert az öt perc szünet után a szabályok értelmében valóban Nagy Jani megintése vagy leléptetése következne, de nem ez történik. Ahogy Chacónt sem lépteti le a bíró, mivel öt percnél tovább a földön maradt, illetve ringsegédei a mérkőzés lezárása előtt beléptek a ringbe.
Az elképzelhető (elképzelhetetlen) legképtelenebb döntés születik: technikai K.O.-val győz a (immár hatodik alkalommal) szabálytalankodó versenyző. Nagy Jani nyert? Nem. Chacón vesztett? Nem, a profi boksz, a sport és Magyarország. 
Nemrég tele volt a hazai média a hazai bokszlegenda halála kapcsán példamutató személyiségének jogos méltatásával. Egy biztos: Papp Laci így sohasem „nyert”, és ilyen körülmények között sohasem fogadta volna el a győzelmet. 
Még valami, ami ugyan nem befolyásolja a mérkőzés kimenetelét, de a megítélését annál inkább. A szombati meccs „győztese” mindössze öt percig vett részt a mérkőzést követő banketten, csupán a kötelező fényképezés erejéig. A „vesztes” és stábja ezzel szemben kitűnő hangulatban hajnalig mulatott Kovács Koko István és Ganxsta Zoli, valamint a bírók, újságírók és bokszolók társaságában. Ezen az estén jelen sorok írójának azt firtató kérdésére, hogy ha ő lett volna a vezető bíró, milyen ítéletet hozott volna, a WBO supervisora a következő lakonikus választ adta: „Leléptettem volna Nagy Janit.” A kedélyek nem nyugszanak, a történet Miamiban, a WBO következő kongresszusán folytatódik.