Erdei Judith
A borkultúra reneszánsza Magyarországon

A mediterrán népeknek rendkívül fejlett borkultúrája van, amelynek hagyománya több ezer évre nyúlik vissza. Itália világelső a bortermelésben, Szardínián és Szicílián át egészen Firenzéig alig találunk olyan földet, ahol ne illatoznának a szüretre váró ültetvények. A régi mondás szerint az őslakosok előbb szőlőt ültettek, majd lakhelyet építettek maguknak. Innen ered az Oinotria, azaz „a bor földje” elnevezés, amit az árkádiai Oinotrosz királyról kapott. 

Soproni borok. Ünnepi asztalra valók

Ő partot érvén Calabriában, először az előtte levő hegy oldalára sietett, és elültette a magával hozott szőlővesszőt. Persze minden nemzetnek megvan a maga bormitológiája, említhetnénk a franciákat és a spanyolokat is, de talán az itáliai borkultúra hatott ránk leginkább. A nemes borkultúrák értékeinek vizsgálata felkeltette a magyar borászok és idegenforgalmi szakemberek egészséges féltékenységét, hogy itthon is létrejöjjenek versenyképes borászatok karakteres, igazi magyar unikumokkal, és kialakuljon egy igényes borfogyasztói mentalitás. A régi Pannónia borvárosa Sopron volt. A közelmúltban egy részletes bemutatót tartottak a média képviselőinek, a történelmi borvidék, a régi és új borászatok megismertetésével.
A szőlő és az abból készült pompás nedűk minden kultúrában az élet szerves részét képezik. Erre utal a latin szőlő (vitis) és az élet (vita) kifejezés etimológiai összetartozása. Egy nép karakterébe enged bepillantást, ha megkóstoljuk a pincészetek féltő gonddal elkészített borait, amelyek az életöröm, az életben maradás, az élni akarás fontos szimbólumai. 

Kelta szőlő

Magyarország idegenforgalmi arculatának kialakításában az egészségturizmus mellett valóban folyamatos és egyre erősödő szerep jut a borkultúra újjáélesztésének. Hazánk huszonkét borvidéke közül a soproni a legrégibb. A nyugati határ közelében, az Alpok lábánál, a Fertő tavat szegélyező alacsony hegyoldalakon és lankákon, 1800 hektáron terül el. A borvidék eredetét a Kr. e. 300 körül itt élő keltákra vezetik vissza, akik minden valószínűség szerint kihasználták a szőlőművelésre kiválóan alkalmas éghajlati és természeti adottságokat. Az itt végzett kutatások is ezt támasztják alá, hiszen a Kr. e. 700-500 körüli időkből származó bortároló edényt és szőlőmagvakat találtak urnasírok feltárása során. A rómaiak is termesztettek szőlőt ezen a helyen, Probus császár saját katonáival csapoltatott le egy mocsaras területet, amit szőlővesszővel ültetett be az akkor Scarbantiának nevezett város köré. 

Gyógyító nedű

A 15-18. századra Sopron a magyar, sőt az európai borkereskedelem központja lett. A nyomtatásban megjelent első magyar borászati könyv 1715-ben jelent meg a soproni bortermesztésről, amely a borok külön értékét gyógyhatásukkal magyarázza. A városi levéltár feljegyzéseiben fellelhető, hogy a királynék gyomorbaj elleni szerként alkalmazták. Nagy Lajos király lánya, Hedvig lengyel királynő saját hordóiban szállíttatta a soproni fehérbort hazájába. Zsigmond király szintén a soproni bort kedvelte meg, ezt bizonyítja, hogy a legnagyobb mennyiséget innen vitette Lengyelországba. 
A 17. század első felében a város borkereskedelmét és a szőlőtermesztés magas kultúráját már törvények védték. Például megtiltották más vidékek borainak behozatalát, és idegen bort a városon átengedni is csak borsos díj ellenében lehetett. Érdekes momentum, hogy a város jelképének számító Tűztoronyban külön borharang figyelmeztetett, ha idegen bor közeledett a város felé. A soproni levéltár 1807-ből származó adatai tükrözik a lakosság szőlőtermesztési tehetségét és vállalkozási kedvét, ugyanis a város adójövedelmének 37,5 százalékát a borász gazdák adói tették ki. A vidék nevezetessége a vörösbort adó híres kékfrankos szőlőfajta, amely a borvidék összes szőlőterületének kétharmadán terem. Zászlóvivők még a Zweigelt, a Cabernet Sauvignon, a Merlot és a Pinot noir. A fehérbort adó fajták a Tramini, a Chardonnay, az Irsay Olivér és a Zöld veltelini. A kiegyenlített, de csapadékos éghajlat miatt a borok itt savasabbak, keményebbek az átlagosnál, de az Alpok hideg vidéke fel is értékelte a soproni szőlőket kitűnő fekvésük miatt. Több évszázados megfigyelések szerint, ha a Fertő-tó megtelik, a bor jobb minőségű és kiadósabb, ha apad, a termelők aggódva várják az eredményt. A Fertő partján egyébként az aszúbor készítéséhez is kiváló a mikroklíma, a Vincellér Ház pincészet késői szüretelésű aszú jellegű borai is ezeken a lejtőkön érnek. A Zenit névre keresztelt különlegesség az egész országban ismert, a ház jellegzetessége. Színe óarany, illata és íze akácméz. Vigyázat, szirupos íze miatt nagyon itatja magát, ezért egy pohár bőven elég! 

Régi poncichterek, fiatal borászok

Vezető borászok évek óta hangoztatják, hogy át kell térni a „kannás” borokról a palackozott, minőségi borkészítésre. Ennek jó példája követhető nyomon a soproni borászok mentalitásában is, ahol a feltörekvő fiatal borászmesterek évről évre jobb borokkal jelentkeznek a különböző hazai és nemzetközi versenyeken. Az új generáció jelszava nem az „igyunk pár fröccsöt”, hanem inkább a „beszélgessünk egy pohár jó bor mellett” lehetne. A Gangl pincészet ifjú gasztronómusa, Zoltán, rendkívüli szakképzettséget árult el a borok és a szőlészet bemutatása közben, ez azonban el is várható egy másfél évszázada működő borászdinasztiában. 
Jellegzetes Gangl borok: a Kékfrankos, a Merlot és a Sauvignon Blanc. Említésre méltó a fiatal, feltörekvő Taschervin családi vállalkozás. Ők egy 17. században épült pincében, a helyhez méltóan érlelik pezsdítő, mozgalmas boraikat. Specialitásuk a Kékfrankos Barrique. Érezhető az ifjú borászok nedűin az ércesség, egyfajta paripás lendület, kiforróban lévő személyiségük útkeresése, szemben az érettebb szakértelem letisztult ízeivel, amikor egy korty bor megnyugtat, új gondolatokat serkent. Ehhez hasonló élményben van része annak, aki a fertőrákosi Jandl pincészetbe látogat. A régi poncichter család a tradíciók ápolása mellett bevezette a mediterránumban jól ismert, minőségi borkészítés alapszabályának tartott, nálunk azonban meghökkentő újdonságnak tűnő terméskorlátozást. Ez azt jelenti, hogy csak néhány fürtöt hagynak a tőkén, a többit még zölden levágják, így abba a két-három fürt szőlőbe koncentrálódik a tőke minden életereje. Boraik tanúsítják az eljárás hatékonyságát, a Cabernet Sauvignon Exclusiv a legmagasabb minőségi követelményeket is kielégíti. Színe közepesen intenzív rubin, vaníliás illattal. Jó tartású, szép testű, élénk bor. Ünnepi asztalra ajánlják. A fehérborok közül a Sopronban igen közkedvelt Zöld veltelinit állítják elő. A kicsit visszafogott bort sajátos, de nem túl erős savkészlete teszi emlékezetessé. Színe halványsárga, illata szép, tiszta illat. Ideális vízparti piknikhez! 

A Gangl pincészet 

A selymes kékfrankos

Feltétlenül meg kell említenünk azt a személyt, aki az utóbbi években rangot szerzett a soproni boroknak. Franz Weninger a legismertebb osztrák borász, aki először Villányban alapított céget szintén kiváló magyar borászunkkal, Gere Attilával. Három év múlva, 1995-ben már az év borásza lett Weninger. A Magyarországon egyedülálló villányi páros által bevezetett barrique technológiával új színben láthatjuk a vörösborok egész tárházát, mivel az ízharmónia tiszta és hibátlan. A palackban elsőrangú minőséget vihetünk haza. A hordók kivétel nélkül Franciaországból és Ausztriából származnak. 
A Fertő-tó varázslatos atmoszférája egészen elbűvölte a határ másik oldalát jól ismerő borászt, ugyanis a tó úgy működik, mint egy hőtározó, a levegő jóval melegebb itt, mint az osztrák oldalon. Weninger szerint a Fertő partját körülölelő kristályos palát tartalmazó, ásványi anyagokban gazdag, agyagos talaj a legjobbat adja a harmincöt éves Kékfrankos tőkéknek. A Sopron környéki gazdák - osztrák származása ellenére - nem tekintik idegennek, irigység helyett inkább egyfajta útmutatónak, úttörőnek tekintik, akinek végre első lesz a soproni bora. Új stílust hozott Sopronba, minőségi szintet, mintát tartva a többi termelő elé. 
A pincészetet 1997-ben alapította a Sopron mellett fekvő festői Balfon. Már az első év termése meghozta a várt eredményt, az 1997-es szüretelésű Kékfrankos Barrique kikerült Londonba, ahol ezüstérmes lett a legnevesebb International Wine Challenge-en, ezzel hírnevet szerezve a világon alig ismert Kékfrankosnak. Fő fajtájuk természetesen a Kékfrankos, azonban több francia fajtát is telepítettek, mint például a Pinot noir, a Cabernet Frank és - a bordeaux-i földtani intézet javaslatára - a dél-francia Syrah, amiből már a második évben sikerült minőségi bort készíteni. Az október elején szüretelt szőlőből készült rosé kellemes ízű, friss, ropogós. Enyhén parfümös, egyszerre virág- és gyümölcsillatú. Ízében hosszan megjelenik az eper, a málna, de a klasszikus rosé ízektől szokatlan barackot és körtét is érezhetjük. Lecsengésében az eddig leírtakat mintegy megkoronázva feltűnik még a citrus is, mely egy plusz friss érzetet lehel a borba. 
Weninger szerint minden vidékből ki lehet hozni a legjobbat, így Sopron megkopott fényét is helyre lehet állítani. A soproni borok jövőjét a túl savas borok visszaszorításában látja, melyek sem nem karakteresek, sem az erejük nincs meg a továbblépéshez. Az elegáns, harmonikus, nem túl nehéz borokkal lehet ezen adottságokkal versenyképessé és világhírűvé válni. 

A borturizmus fellendülése

A jobb minőségű, drágább borok iránti kereslet növekedésével lehet lemérni a piac átalakulását. Egyre szélesebb réteg fedezi fel újra, „tanulja meg” a borokat, és válik ezáltal igényesebb fogyasztóvá. A bor reneszánsza zajlik Magyarországon, ami a borkultúra minden szintjén megmutatkozik. A minőségi borok kereskedelme különösen a borszaküzletek kínálatában és a borturizmus fejlődésében mérhető le. A magyar borok híre az elmúlt években Bordeaux-tól New York-ig bejárta az egész világot, számos aranyérmet nyertek a magyar borászok a nemzetközi borversenyeken.