A héten Olaszország a vallások közti párbeszéd munkálását szolgáló európai uniós konferenciának ad otthont, az olasz közélet jelenlegi legsúlyosabb vitája mégis vallási konfliktus kapcsán szabadult el: egy radikális muzulmán vezető pert nyert, a bíróság ítélete pedig arra kötelezi az egyik állami iskolát, hogy távolítsa el a feszületeket osztálytermeinek faláról. A jogi döntés nyomán kirobbant csatározás újabb fejezetet nyitott Európa vallási öröksége és annak szimbólumai körül több fronton zajló csatározásban.
Adel Smithnek, az Olasz Muzulmán Unió vezetőjének korábban is meggyűlt már a baja bizonyos falfelületekkel: egy időben azért viaskodott, hogy a bolognai Szent Petróniusz bazilika egyik oldalhajójáról távolítsanak el egy 15. századi freskót, merthogy műelemzők szerint a falfestmény Mohamed prófétát ábrázolja - a pokolban. Hasonló okból próbálta keresztülvinni, hogy Dante Isteni színjátékát töröljék az állami iskola tanrendjéből, amelybe gyermekei járnak. A firenzei költő ugyanis szintén a pokol egyik bugyrába helyezte a prófétát, akit a költemény szerint ördögök hasogatnak a kardjukkal, hiszen maga is „szakadásnak volt földön okozója”.
Eddigi viadalait nem koronázta siker, ezennel azonban a mohamedán jogharcos váratlan győzelmet aratott: miután két évig küzdött azért, hogy gyermekeinek ne legyen kötelező a feszület alatt tanulniuk, L’Aquila városának bírósága elrendelte, hogy a közeli Ofena állami iskolája harminc napon belül távolítsa el a fali feszületeket. Eleinte egyébként úgy tűnt, hogy nézeteltérése „békésen” megoldódik az iskola
tanáraival, akik először jogosnak ismerték el panaszát, de miután a muzulmán jogharcos egy „Allah hatalmas!” feliratot helyezett el az iskolában, mégis elutasították kérését, és vonakodtak levenni a feszületeket. Keresetét ezt követően nyújtotta be. Mario Montanaro bíró ítélete szerint a feszületek „az állam azon egyértelmű szándéka mellett tanúskodnak, hogy a katolicizmust az iskolákban mint abszolút igazságot a középpontba helyezze, a legcsekélyebb tekintet nélkül azokra az erőfeszítésekre, amelyeket a többi vallás tett az emberiség fejlődése érdekében.”
„Megnyertem az ügyet - örül Smith. - A törvény az én oldalamon áll.” Az olasz politikusok viszont a legkevésbé sem. „A keresztnek maradnia kell - csatlakozik az általános felhördüléshez a kereszténydemokrata Rocco Buttiglione -, de akár marad, akár megy, a mi döntésünk legyen, ne pedig egy őrült muszlim aktivistáé.” A Berlusconi-kormány nevében nyilatkozó Roberto Maroni munkaügyi miniszter „gyalázatos döntésnek” bélyegezte a l’aquilai bíró határozatát, s még Olaszország mérsékelt mohamedán közössége is igyekezett elhatárolódni a bírósági határozattól. A Vatikán nem reagált hivatalos állásfoglalásban, de nézeteit bizonyára hűen tükrözi Ersilio Tonini bíboros tiltakozása: „Hogyan rendelheti el valaki, hogy a tantermekből távolítsák el országunk alapvető értékeinek egy jelképét? Ez a döntés sérti az olaszok többségének önérzetét.”
A döntés valójában megosztotta az olaszokat: a La Repubblica című napilap felmérése szerint a válaszadók fele-fele arányban álltak ki mellette vagy protestáltak ellene; a legjelentősebb iskolai szakszervezet, a CGIL Scuola pedig éppen egyhangúan támogatja. Elemzők a vallási szimbólumok használata kapcsán az európaiakat eddig is megosztó kérdésekhez csatolják az esetet: túl az unió születő alkotmányában Európa keresztény gyökereire való hivatkozáson, Franciaországban és Németországban a mohamedán ruhadarabok iskolákban és közhivatalokban való viselete váltott ki hevesebb vitákat, Olaszországban pedig ezelőtt egy nápolyi munkásnegyedben tervezett mecsetépítés robbantott ki általános felzúdulást, amelyet a helyi katolikus klérus vezetett.
Smith támogatói - és Montanaro bíró - egyrészt az alkotmánybíróság korábbi, a vallásoktatást érintő ítéleteire hivatkoznak, másrészt a fellebbviteli bíróság három évvel ezelőtt született döntésére: ez utóbbi felmentett a vádak alól egy szavazatszámláló biztost, aki megtagadta kötelességeinek teljesítését, mivel a szavazókörletben feszület volt a falon. A jogi határozatlanság egyébként annak tudható be, hogy Olaszországban jelenleg nincs egyértelmű rendelet, amely szabályozná az iskolai feszületek kérdését. Lényegében egy még Mussolini fasiszta rendszere idején hozott kormányrendelet van érvényben, amely a bíróságokat is a feszület kiakasztására kötelezi. Sem az állam és az egyház viszonyát szabályzó, pár évvel később született Lateráni Egyezmény, sem az annak módosításaként a nyolcvanas években létrejött új konkordátum - amely kimondja, hogy Olaszországban nincs államvallás - nem szentelt figyelmet a kérdésnek. Az 57 milliós Olaszországban egyébként közel 800 ezer muzulmán él, de közülük alig 50 ezer az olasz állampolgársággal is rendelkezők száma.