Bohács Zoltán
Gyilkosságok állami megrendelésre

A német Szövetségi Nyomozóhivatal munkatársai néhány nappal ezelőtt letartóztatták egy bérgyilkos kommandó feltételezett tagját, amely vélhetően az egykori kelet-német állami szervek megbízásából végzett tisztogató munkát. Az őrizetbe vett férfit a Der Spiegel szerint azzal vádolják, hogy egyelőre ismeretlen társaival együtt 1976 és 1987 között huszonöt alkalommal hajtott végre állami megbízásból gyilkosságot. A feltételezhetően Erich Mielke volt Stasi-főnök legtitkosabb beosztottaiból álló egység feladata a szocializmus „elárulóinak” likvidálása volt Nyugat- és Kelet-Németországban egyaránt.

Erich Mielke, a Stasi volt vezetője. Az államvédelem bástyája Fotó: Reuters

Meggondolatlan fecsegésével a férfi maga vezette nyomra a hatóságokat. Először a Nemzetvédelmi Minisztérium egyik volt tisztjének beszélt a múltjáról, aki a hallottakat az illetékeseknek továbbította. Ezt követően adat- és bizonyítékgyűjtés céljából több évig figyelték a gyanúsítottat. Lehallgatták a telefonjait, egy nyomozónak álnéven sikerült a bizalmába is férkőznie s ezáltal további részleteket megtudnia a múltjáról.
Saját elmondása szerint a kelet-berlini férfit a hetvenes évek közepén keresték meg a felettesei azzal, hogy hajlandó lenne-e „valamivel többet is tenni a szocializmusért”. Ezt követte a kiképzés, amelynek során társaival együtt a közelharcra, illetve a hangtalan gyilkolásra készítették fel őket. A megbízásokat később egy magas rangú tiszttől kapták - évente két-három alkalommal. A feladatuk csak az áldozatok likvidálása volt, gyakorlatilag semmit sem tudtak róluk.
Nincsenek azonban könnyű helyzetben a nyomozóhivatal munkatársai, hiszen a gyilkosságokat hihetetlenül nehéz bizonyítani. Ráadásul a letartóztatott férfi utólag mindent tagad, s azt állítja, korábban csak hencegett. Jóllehet számos olyan misztikus halálesetet tartanak nyilván a hatóságok, amelyekről gyanítják, hogy a Stasinak köze lehetett hozzá, ezeket nem könnyű kapcsolatba hozni a bérgyilkos kommandóval. A gyanúsított korábban azt állította, hogy az összes gyilkosságot egy kilenc milliméteres Makarov pisztolylyal hajtották végre. A hatóságok azonban nem tartanak nyilván egyetlen olyan felderítetlen gyilkosságot sem, amelyet ilyen fegyverrel követtek volna el. Az egyetlen kivételt talán Siegfried Böhm egykori NDK-s pénzügyminiszter jelenti, akivel valóban egy Makarov végzett, bár a hivatalos verzió mindeddig az volt, hogy feleségével együtt követett el öngyilkosságot. Ez utóbbi eset már csak azért is gyanús, mivel a letartóztatott férfi korábbi beszámolóiban utalásokat tett egy általuk likvidált miniszterre.
Nem könnyítette meg a bizonyítékok után kutató nyomozók dolgát az egykori Stasi-aktákat vizsgáló hivatal sem. Több hónapi megfeszített munka után sem találták nyomát a kommandónak a Stasi aktáiban, bár a hatóságok azt sem tartják kizártnak, hogy a megbízások közvetlenül a pártközpontból érkeztek. Az azonban már most bizonyosnak látszik, hogy ha a letartóztatott férfi valóban az, akinek korábban vallotta magát, ő és társai létezése az egykori NDK leginkább féltve őrzött titkainak egyike volt. Mindezt a gyanúsított minden feltűnést nélkülöző, átlagos, mondhatni szürke életrajza bizonyítja a leginkább. A férfi víz- és gázszerelő szakmunkásnak tanult, s a kérdéses időszakban állami tulajdonú vállalatoknál dolgozott a szakmájában Berlinben. Több gyanús jel is utal ugyanakkor arra, hogy társadalmi státusát jóval meghaladó, szoros kapcsolatban állt állami hivatalokkal. 1988-ban egy járási hivatalban azután ténylegesen állami alkalmazott lett, ahonnan a német egység évében, 1990-ben lépett ki. Azóta vidékre költözött, s feltűnés nélküli, csendes életet folytatott. Letartóztatását követően a nyomozó hatóság házkutatást rendelt el a lakásában, viszont feltételezett titkos karrierjére utaló jelet nem találtak.
A Stasi múltját és egykori akcióit kutató szakemberek véleménye szerint sajnálatos módon gyakori, hogy általában tisztában vannak vele, kiket és hogyan képeztek ki külföldön végrehajtandó szabotázsakciókra, viszont a konkrét támadásokról nagyon kevés vagy szinte semmilyen információ nem áll rendelkezésre. Megvan például az archívumban Mielke egy 1963-as keltezésű parancsa szabotázsakciók végrehajtására, illetve az állambiztonsági hivatal több osztályának jelentése az e célra kiválogatott káderekről és azok képzéséről. A bérgyilkos kommandóról, azok tagjairól, illetve akcióikról azonban a poros Stasi-akták is hallgatnak.