Vissza a tartalomjegyzékhez

Kovács Klára
Kis korrupció nem korrupció

Úgy tűnik, Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke harapófogóba került az Eurostat, az unió statisztikai hivatala a korrupciós ügye miatt. A hivatalnál - immár másodízben - vizsgálatot folytatnak az eltűnt ötmillió euró nyomát keresve. Emlékezetes, hogy Prodi éppen a korrupció elleni fellépésével nyerte el az elnöki pozícióját, ennek megfelelően most kemény fellépést várnak el tőle. A jelek szerint azonban - nem kis közfelháborodást kiváltva - ez elmarad. 


Pedro Solbes és Romano Prodi. Szent a béke Fotó: Reuters

A brüsszeli bürokraták között megbújó korrupció nem először kerül a nyilvánosságra. Éppen az Eurostat háza táján robbant ki 1998-ban a mostanihoz hasonló ügy, ami lemondásra kényszerítette az akkori európai bizottsági elnököt, Jacques Santert, s éppen a korrupció elleni határozott fellépése segítette az elnöki székbe Romano Prodit. Nem alaptalanul várják el tehát most tőle, hogy határozottan lépjen fel a törvénysértők ellen. Nyáron, amikor a sajtó megszellőztette az ügyet, még így nyilatkozott: „Lehet, hogy elkerülhetetlen lesz a drasztikus intézkedés, de ha szükséges, megtesszük.” Ehhez képest most, amikor az ügyet kivizsgáló bizottság meghallgatásokat tart, már így beszélt: „Senkinek sem kell lemondania a kétes pénzügyek miatt” - ami nemcsak az Európai Bizottság tagjait, hanem a közvéleményt is igen megdöbbentette. 

Nincs új a nap alatt!

A közfelháborodás nem alaptalan. Az Eurostatot, az EU statisztikai hivatalát már több mint egy évtizede körbelengi a korrupció. 1989 és 1999 között gyakorlattá vált az állami pénzek egyfajta „elszámlázási” módszere - amely talán nem ismeretlen az újságolvasók és a közélet eseményeit figyelemmel kísérők számára. A brüsszeli módszer a következő: a hivatal a vele szerződésben álló alvállalkozók számára - a megbízásokat jócskán túlárazva, a piaci árakat meghaladva - indokolatlanul magas árat számlázott le, s az így átutalt összeget pedig egy titkos bankszámlára irányították át. Az ily módon elkallódott - pontosan meg sem állapítható nagyságú - összeg sorsa meglehetősen nehezen követhető, s mivel több szerződésben levő cég az idők során csődbe jutott, jórészt eltűnt a pénz, de nem kizárt, hogy még így is több millió euró pihen a titkos számlákon. 1999-ben a nagy vihart kavart korrupciós ügy miatt több érintettnek el kellett hagynia a hivatalát, és maga az elnök, Jacques Santer is felállni kényszerült az uniót irányító intézmény éléről. Az új érát hozó Prodi vezette Európai Bizottság és az új vezetőkkel működő Eurostat azonban nem tudta teljesen kiirtani a „gonoszt”, s az idén nyáron kiderült, hogy tovább folytatódott az évtizedes „elszámlázás”. 1999 és 2002 között mintegy ötmillió eurónyi közösségi pénz csordogált el a korrupció csatornáiban. 

Enyhe dádá 

Az ügyet vizsgáló bizottság bírálta az Eurostat-vezetőt, amiért az előző skandalum után nem állították fel a hivatal belső ellenőrző rendszerét, nem tettek lépéseket a régóta gyanított visszaélések ellen, hogy így évekig elhúzódhassanak a sikkasztási manőverek. 
A vizsgálat előrehaladtával azonban úgy tűnik, előbb leereszt a lufi, mintsem kidurranna. A napokban nemcsak Prodi visszakozott a felelősségre vonástól, hanem a jelek szerint az Európai Parlament frakcióvezetői is védelmükbe vették a rossz hírbe keveredett hivatalvezetőket. Úgy tűnik, az eurohonatyák megelégszenek Pedro Solbes, az Eurostatot felügyelő biztos „fejével”, és nem vonnak felelősségre más hivatalnokokat. S hogy miért szelídült le „enyhe dádá” szintjére Prodi dühe? Talán, mert e kényes pillanatban, amikor félő, hogy a svédországi eurót elutasító hang felerősödhet, és még az új uniós alkotmány elfogadását is megnehezítheti, sőt megkérdőjelezheti, Brüsszelnek nem hiányzik egy olyan korrupciós balhé, amelyhez fogható megbuktatta az előző bizottsági elnököt.