Szlazsánszky Ferenc
A nyomornak ára van

Mennyit ér ma ötmillió forint? Egyfelől nagyon sokat: egy átlag magyar család harminc év alatt tud ennyi pénzt félretenni. 
Az Expressz hirdetési újságban ugyanakkor egyetlenegy lakást sem árulnak Budán ötmillió forint alatt. Pesten még van pár tucat. Ezek közül néztem meg néhányat. 

Budapest X. kerület, Hős utca. „Fürödni a rokonhoz mennek, mert a legtöbb lakásban nincs fürdőszoba” Fotó: Somorjai L.

***
Népstadionnál 25 négyzetméteres,
egy szoba összkomfortos, biztonsági
rácsos öröklakás eladó. Ötmillió forint. 

XIV. kerület, Utász utca, a metrótól három-négy percre. A ház 40-50 éves lehet, négyemeletes. Az udvar végében testes házaspár üldögél a gang alá húzódva: rózsákat válogatnak egy nagy kupacból vödörbe. A hatos ajtón kopogtatok. Félrészeg férfi támolyog elő, értetlenül hunyorog a fényben. Délután két óra van. Mögötte egy nő, ő is zavartnak tűnik. „Nem hirdettünk semmilyen lakást” - mondja akadozva a férfi, majd amikor a telefonszámot egyeztetném, közli, hogy nincs mobiltelefonja. „Nagyon rendes ház ez - állítja az eladó ingatlan tulajdonosa, akit végül a tizenhatos szám alatt találok meg. - Az új közös képviselő még csak fél éve van itt, de máris tisztogatásba fogott: egymás után rakja ki az önkényes lakásfoglalókat. Mellettük is lakott egy, kicsit dilis volt, felordibált a fölső emeletre, de nemrég elhúzott, valamit biztos csinált” - dől az információ a hölgyből, és szemmel láthatóan észre sem veszi, hogy mondatról mondatra értékeli le lakását. 
A lakás 25 négyzetméteres. Az előszoba egyben a konyha is, az összkomfort a függönnyel elválasztott fürdőszobával jön össze. A szoba ablakai a belső udvarra néznek. A fűtést villanykályhával oldották meg, átlagosan havi nyolcezerért. „Nagyon jó lakás - mondja a hölgy, már vagy negyvenen jelentkeztek a hirdetésre.” És befektetésnek sem utolsó, hiszen a jelenleg itt élő albérlők negyvenezerért bérlik havonta. 

***
Blaha Lujza térnél földszinti, sötét,
erősen felújításra szoruló, belső udvari,
27 négyzetméteres, komfortos lakás
eladó. 4,5 millió forint. 

Ilyen becsületes hirdetést is rég olvastam. Sötét, erősen felújításra szoruló, belső udvari. Meglepetésem tovább fokozódik, amikor a tulaj a telefonban szinte le akar beszélni. Aztán mégis megbeszéljük a találkozót. VIII. kerület, Bérkocsis utca, a körúttól 150 méterre. A ház, akárcsak a mellette lévő három-négy másik, teljesen lepusztult, úgy tűnik, mintha még nem sikerült volna helyreállítani a második világháborús sérüléseket. A sarkon egy nő üzletszerűen kéjeleg. 
A lakás a 3x3 méteres világítóudvarról nyílik. Ablaka nincs. Régebben volt, de eléépítettek egy kamrát. Mesterséges fény nélkül tehát vaksötét az ingatlan, ahogy ígérték. 
És tényleg erősen felújításra szorul: a vakolat mindhárom helyiségben hiányzik, nincs víz, nincs gáz, egy húszwattos égő a minden, ami működik. A parketta hullámzik, mint az ingatlanpiac, a bejárati ajtón tenyérnyi rések tátongnak. Mindez pillanatnyilag négy és fél millióért. Azért pillanatnyilag, mert ha a héten nem veszi meg senki, a tulajdonos felújíttatja, és hatmillióért hirdeti meg. „Volt már komoly vevő: egy nő kifizette a négyszázezres foglalót, de aztán nem sikerült felvennie a hitelt.” „Akkor már így is szépen hozott önnek a lakás” - provokálom finoman a tulajdonost, aki viszont újabb meglepetéssel szolgál: visszaadta a foglalót, pedig a törvény szerint nem lett volna köteles. „Nézze, ha valaki nem hitelképes kétmillió forint erejéig, annak nagy szüksége lehet négyszázezerre.” 
A férfi egyébként építési vállalkozó, és az is felmerült benne, hogy erdélyi és ukrán munkásait szállásolja el itt. Nem azért alkalmaz erdélyi és ukrán munkásokat, mert olcsóbbak lennének, mint a magyarok, „hiszen nekik is ki kell fizetni naponta 4500 forintot, ráadásul a szállásukról is én gondoskodom, ha meg lebukunk, egy vagyon a bírság”. A budapestiek azonban nem akarnak dolgozni. „Tudnának, de nem akarnak: egy órával később jönnek, hamarabb hagyják abba, és mindenből problémát csinálnak.” 
Visszatérve a lakásra, a férfi biztos benne, hogy nagyon hamar el tudná adni, mert információi szerint a Corvin mozi mögötti hatalmas területen hamarosan ledózerolják a lepusztult házakat, így az ott lakó emberek az önkormányzattól kapott pénzükkel nagyobb keresletet fognak képezni a kínálatnál. 

Szoros kapcsolatok

***
VII. kerület, Nefelejcs utcai, 18
négyzetméteres, felújított, szuper mini
lakás tulajdonostól eladó készpénzért.
4,7 millió forint. 

Az udvaron cserepes növények élvezik a hosszú aszály után érkezett esőt. A ház kifogástalan, a lakás földszinti. A hirdetés szerint 18 négyzetméteres, a helyszínen azonban kiderül: a galériával együtt. Amikor tehát belépek a lakásba, olyan érzetem támad, mintha egy nagyobb méretű szekrénybe kerültem volna. Körülbelül két és félszer három és fél méteres tér nyílik meg előttem, de ezt még megosztja a lépcső, amely a felső szintre vezet. A lépcsőn csak meghatározott lépésrendben lehet feljutni, ugyanis a helyszűke miatt az egyik fok jobblábas, a következő balos, és így tovább. Az alsó szinten található egy 0,7 négyzetméter nagyságú WC és kézmosó, valamint az előszoba-nappali. A nyikorgó fagalérián alakították ki a hálószobát, a konyhát és a zuhanyfülkét. Az az érzésem, régebben az egész helyiség a szomszéd lakás fürdőszobája lehetett, talán ezért van a bojler három méter magasan, a zuhanyzótól a lehető legtávolabb. 
Kétségtelen, hogy a galéria álló, a felső szint belmagassága is meghaladja a két métert. Az ár 4,7 millió, a fiatalember készpénzt szeretne, de gyorsan, mert ebből tudna beugrani egy nagyobb ingatlanba. „Szuper mini lakását” fiataloknak ajánlja, tekintettel a meredek és szűk lépcsőre. Amikor lefelé indulok a galériáról, határozottan igazat adok neki. 

***
4,1 milliós irányáron fürdőszobás,
25 négyzetméteres, konvektoros
örökgarzon Kőbányán eladó. 

Első emeleti lakásról van szó téglaépületben, a ház vegyes tulajdonú - mondja a telefonba az ingatlanos. A vegyes tulajdon azt jelenti, hogy nem csak magyar emberek laknak ott - teszi hozzá kérdésemre. 
A ház előtt találkozunk, a Hős utcában. Néhány alkoholista derékig a konténerbe hajolva kutat, a kávézó előtt kigyúrt férfiak álldogálnak. Az udvaron szeméthegyek. 
Felmegyünk. A gangról nyíló ajtó két lakás bejárata: jobbra az eladó lakás vasráccsal és újabb ajtóval elzárva, balra a másik: két asszony ül az asztal mellett, a tányéron kolbász. Arra a kérdésre, hogy a két lakást elválasztó WC vajon közös-e, a szomszédból igenlő a válasz, míg az ingatlanos siet megnyugtatni, mindegy, hogy közös vagy nem, nekem erre már nem lesz szükségem, mert az eladó lakásban van önálló WC. Nyitva hagynám a kérdést, ám a nők váratlanul megváltoztatják álláspontjukat. Ha az eladó ingatlanban van saját WC, akkor a közös mégis inkább az övék. 
Az eladó lakás szoba-konyha, utóbbiból választották le a vizes helyiséget. Érdekes, hogy mind a konyhát, mind a WC-fürdőszobát szőnyegpadlóval burkolták. „Uram, de hát csak négymillió forintról beszélünk” - mondja az ingatlanos, amikor érzékeli, hogy ennél azért többre számítottam, legalábbis a színvonalat illetően. „Nézze, itt van ez az üres telek - és az ablakból látható szemetes térre mutat -, előbb-utóbb ezt valaki meg fogja venni. Ha pedig megveszi, ezt a házat is megveszi hozzá, mert ha mondjuk külföldi, és építeni akar, szüksége lehet erre a területre is. És akkor nagyon fel fognak menni az árak” - zárja szinte hibátlan gondolatmenetét és az ajtót, majd miután nem mutatok vételi szándékot, elköszönünk. 
Valami azt súgja, hogy egy lakóval folytatott beszélgetés némiképp árnyalhatná az ingatlanos által felvázolt rózsaszínű jövőképet, úgyhogy becsöngetek az egyik lakásba. 
Róbert és barátnője a húszas éveikben járnak, tavaly költöztek a Hős utcába: 
- Ahogy idejöttünk, egy hét után betörtek. Elvitték a mosógépet, a tévét, mindent: kétszázezer forintos kár volt. Levették a rácsot és berúgták az ajtót. 
- A szomszédok nem látták? 
- Mindenki látta, de kéz kezet mos. Egyik ismerősöm mondta, hogy mikor ideköltözött az anyukája, és vitték föl a cuccokat, már a kocsiról lepakolták a holmijait. Olyat megcsinálnak, hogy itt az úton elkezdik szerelni a motort, mintha rossz lenne. Megáll a sor, akkor benéznek a kocsikba, hogy melyik ablak van lehúzva. A múltkor, azt hittem, csak be akar szállni, de kikapta a táskát, és elfutott. Szegény vezető meg mozgássérült volt ráadásul. 
- Megkérdezhetem, miért költöztetek ide?
- Meg. Apámnak üveges vállalkozása volt Óbudán, jól ment. Legalábbis azt hittük. Mert amikor két évvel ezelőtt meghalt, megjelent az ukrán maffia, és közölték, hogy húszmillióval tartozik nekik. Állítólag játékgépezett. El kellett adnunk a lakást, ami maradt, abból itt kaptunk másikat.
- Mennyiért? 
- Hárommillióért. 
- Milyen állapotban van a lakás? 
- Nálunk a betonig lerohadt a vakolat, mert a fölső lakónál szivárog a víz. Egyébként iszonyúan párás az egész ház, nyáron kibírhatatlan. 
- Tényleg két lakásra jut egy mellékhelyiség? 
- Nem kettőre, van, ahol a folyosó végéről is odajárnak. Fürödni meg a rokonaikhoz mennek, mert a legtöbb lakásban nincs fürdőszoba.
- Sok a balhé? 
- Micsoda? Öldöklik itt egymást az emberek, ásóval kergetik egymást.
- Éjszakánként? 
- Este. Olyan balhék mennek, hogy az nem igaz. Pedig az utca túloldalán a készenléti rendőrség van. 
- Mikor tízen ideállnak és nem engednek át, akkor körbe kell menni az egész lakótelepet, hogy be tudjál menni. Veszélyes. Már négyszer próbáltak betörni. Tegnapelőtt a szomszédban beszélgettünk, egyszer csak halljuk, hogy feszegetik a rácsot. De egymástól is lopnak. Volt, hogy meglopta egyik a másikat, a többi meg összeverte. És itt beszélnek meg mindent az ablakunk alatt, ha nem akarjuk, akkor is halljuk. „Rendeltek egy mosógépet, most oda be kell mennünk, mert az is pénz, és elosztjuk ötfelé.”
- Mikor tudtok innen elmenekülni? 
- Mi is áruljuk a lakást. Volt egy vevő, úgy néz ki, hogy 3 és fél millióért megveszi.
- Hová költöztök?
- Ennyi pénzből? Legfeljebb albérletbe.