Hetek - VII. évfolyam, 33. szám, 2003. augusztus 15

A Világbank legújabb jelentése szerint az AIDS-járvány sokkal komolyabb hosszú távú veszélyekkel fenyegeti a nemzetgazdaságokat, mint azt korábban feltételezték. A leginkább a fiatal felnőtt korosztályt gyilkoló kór hosszú távon aláássa a gazdasági fejlődés alapjait - írja a tanulmány. Dél-Afrika rövidesen gazdasági összeomlással néz szembe, ha nem veszi fel nagyobb erővel a harcot az AIDS ellen.

A világbanki jelentés készítői hangsúlyozzák: sok tanulmány született már arról, hogy mennyibe kerül a kezelés és a megelőzés, de azt kevesen vizsgálják, menynyibe fog kerülni ezek elmulasztása. A szerzők radikális lépéseket sürgetnek a gazdasági összeomlás elkerülése érdekében. Véleményük szerint sokkal többet kellene költeni a betegség terjedésének megfékezésére, a fertőzöttek gyógykezelésére. Szociális támogatásban kellene részesíteni az árvákat, hogy továbbra is részt vehessenek az oktatásban. Végezetül pedig új adókat kellene bevezetni a költségek fedezésére.
Az eddigi legtöbb tanulmány sajnos lényegesen alábecsülte az AIDS gazdasági hatásait. Afrikára - a legerőteljesebben érintett kontinensre vonatkoztatva - például mindössze az éves GDP 0,3-1,5 százalékában állapították meg a károkat. A Világbank és a Heidel-bergi Egyetem közösen készített jelentésében azonban sokkal komolyabb költségekre figyelmeztet. „Az AIDS nemcsak az úgynevezett emberi tőkét pusztítja el, hanem azáltal, hogy főleg a fiatal felnőtteket gyilkolja meg, azt a mechanizmust is gyengíti, amely során a generációk közötti ismeretek átadása történik, mivel az AIDS-es áldozatok gyermekei egyik vagy mindkét szülő halála esetén szeretet, gondoskodás és iskoláztatás nélkül maradnak” - áll az összefoglalóban.
A tanulmány három fő területet nevez meg, ahol a vírus az afrikai országok gazdasági életét veszélyezteti. Először is: a fiatal felnőtt a betegség következtében legyengül, fokozatosan elveszti munkaképességét és jövedelmét is. A betegség végül megöli áldozatait, megsemmisítve ezzel az úgynevezett emberi tőkét, vagyis az iskolázottságot, megszerzett szakképzettséget, tehetséget, illetve a hasznosítható ismereteket. Nem beszélve arról, hogy emiatt jelentősen csökken az ország adóbevétele, amely olyan közkiadások fedezésének csökkenéséhez is vezet, mint például az oktatás vagy az egyéb, AIDS-en kívüli egészségügyi terhek.
Másodsorban, ha egyik, vagy rosszabb esetben mindkét szülő korán meghal, gyermekeik számára az ismeretátadás meghiúsul. A betegség és az idő előtti halál miatti költségvetési bevétel-csökkenés elvonja a gyerekek iskoláztatásához nélkülözhetetlen anyagi forrásokat, így aztán a gyerekek egyre kevesebb időt töltenek (ha egyáltalán töltenek) az iskolában. Ez pedig az adott nemzet intellektuális kapacitásának leépüléséhez vezet.
Harmadrészt, annak esélye, hogy a gyerekek maguk is megkapják felnőtt korukban a betegséget, teljesen kiszámíthatatlan, még akkor is, ha egyik szülő sem volt fertőzött.
A folyamat meglehetősen alattomos, mivel igazi hatásai csak hosszú távon érezhetőek. A hiányos iskolai képzettség felnőttkorban alacsony produktivitást jelent. Míg az eleinte jelentkező károk enyhének tűnnek, az említett tényezők összhatása több éves távlatban gazdasági összeomláshoz vezethet. A munkaerőbázis csökkenése miatt átalakul a társadalomszerkezet. Általánossá válhat a teljes munkaidős gyermekmunka. Lassan eltűnik a szakképzett munkaerő. A kutatók ez utóbbi folyamat számlájára írják, hogy több dél-afrikai országban katasztrofális állapotban vannak a telefonhálózatok. Kenyában a rendőri állományon belül a halál-esetek háromnegyed része az AIDS számlájára írható. Egyes országokban a pedagógusok képzési kereteit is azért bővítik, mert ebbe a számba már bekalkulálják a vírus várható áldozatait. A legerőteljesebben fertőzött (szub-szaharai) országokban a 20-40 év közötti korosztály halálozási aránya az utóbbi időben megháromszorozódott, elképesztő pusztítást hagyva maga után a munkaerőpiacon. A vállalkozások költségei jelentősen megugrottak, egyes afrikai cégek öt év alatt 500 százalékos egészségügyi költségnövekedésről számoltak be.
A legújabb adatok szerint jelenleg több mint 42 millió HIV-fertőzött ember él a világon. Míg a betegek 90 százaléka a legszegényebb országokban él, addig - mint az a tavaly nyáron rendezett barcelonai AIDS-konferencián is elhangzott - a vírus elleni küzdelemre fordított összegek 90 százalékát viszont a gazdag, fejlett országokban költik el. Az AIDS, amelynek pusztítása mellett még a középkori pestisjárványok is elhalványulnak, Afrika számos országában két évtized alatt megtörte a fejlődés ütemét. Most, a jelek szerint, Eurázsiában kezd rombolni, s ha nem is érik el a károk a dél-afrikai szintet, hosszú távon biztosan beláthatatlan gazdasági következményei lehetnek. Ha nem történik határozottabb fellépés a vírus megfékezésére, Afrika mellett Kína, India és Oroszország is a szub-szaharai régió sorsára juthat. Az oroszországi regisztrált esetek kevesebb mint négy év alatt 11 ezerről 220 ezerre nőttek. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a valós számadatok jóval túlléphetik a 700 ezer főt. Sőt, egyes elemzői becslések szerint már elérték a másfél milliós nagyságot is. Indiában jelenleg négymillióra becsülik a HIV-fertőzöttek számát. Hat indiai államban a terhes nők fertőzöttségének aránya meghaladja az egy százalékot. Jakartában az intravénás droghasználók körében három év alatt szinte a nulláról 50 százalékra ugrott a megbetegedések aránya.
Egyes kínai tartományokban pedig a HIV-fertőzöttség a prostituáltak között meghaladja a 10 százalékot, így a vírus heteroszexuális úton is egyre nagyobb mértékben terjed.
Európa legfertőzöttebb országa továbbra is Ukrajna, ahol a beteg felnőttek becsült száma az ország lakosságának 1 százalékát teszi ki, nagy többségük nem steril injekciós tűt használó drogos fiatal. Riasztó, hogy a felmérések alapján a megkérdezett ukrán serdülők csupán 9 százaléka volt tisztában az AIDS elleni védekezés módszereivel.