Vagyim Arisztov
Pétervári béke

Május végén, június elején Szentpétervár alapításának 300. évfordulóját ünneplő grandiózus rendezvénysorozat volt Oroszország legfontosabb belpolitikai eseménye. Sőt, igazából túl is lépett a belpolitika keretein - az ünnepségeken legalább negyven ország vezetői voltak jelen, ezenkívül számos külföldi turista. A két fő esemény, ami a második legnagyobb orosz várost a világpolitika porondjára emelte, az Oroszország-EU találkozó, valamint a következő napon rendezett Putyin-Bush tárgyalás volt. 

Jacques Chirac francia elnök feleségével a pétervári palota dísztermében. Csak néztek Fotó: Reuters

Putyinnak az elmúlt napok mindkét politikai eseményéből sikerült a maximális hasznot kihoznia mind országa, mind saját imidzse számára. Nem csak az orosz-európai közeledés lett kitapinthatóbb, az amerikaiakkal is „kibékültek” - mely tényt különösen kidomborított mindkét elnök. A nagy ünneplés keretében mintegy közszemlére bocsátották Moszkva és Washington új egymásra találását.
„Miközben előre haladunk - mondta a két elnök által rendezett sajtókonferencián Bush - bemutathatjuk, hogy a jó barátok közt is előfordul, hogy nem egyezik a véleményük. De ez már a múlté, most már szoros és konstruktív együttműködésről beszélhetünk.”
A sajtókonferencia közvetlenül az elnökök négyszemközti megbeszélését követte, melyre a Szentpétervárhoz közeli Sztrelnóban, az elnöki rezidencián került sor. Az újságírók előtt említett véleménykülönbség természetesen az Egyesült Államok és Nagy-Britannia iraki hadműveletével kapcsolatos véleménykülönbségekre vonatkozott - ez a kérdés azonban lezárult. Ahogy az egyik újságíró fogalmazott: „Amerika és Oroszország elnökének nem hivatalos találkozója eleve az iraki üggyel kapcsolatos nézeteltérések temetőjének készült. A temetés pazarul sikerült. Putyin és Bush szemmel láthatóan élvezték a hatást”.
A legfontosabb kézzelfogható eredmény a felek által aláírt, az atomfegyverek harmadára csökkentését szorgalmazó egyezmény ratifikációjának előkészítése volt. 
Az orosz elnök érintette az iraki kérdést is. Washington korábban több ízben is említette, hogy Irak atomfegyvereket szeretne, Moszkva pedig segítségére van azzal, hogy atomerőműveket épít neki. Az orosz vezetés eleinte cáfolta az amerikai vádakat, és nem hajlott semmilyen kompromisszumra ebben a témában, most azonban éppen ő teszi az első lépést Washington felé. „Egyikünket sem kell meggyőzni arról, hogy nincs szükség a tömegpusztító fegyverek világméretű elterjedésére - és itt nemcsak Irakról van szó” - jelentette ki Putyin.
Ami Irakot illeti, annak ellenére, hogy mindezidáig nem találtak ott tömegpusztító fegyvereket, Putyin és környezete megbékéltek az amerikai megszállás tényével. Arra azonban igényt tart Oroszország, hogy akár Amerika, akár más állam, mindenképpen számoljon az ő gazdasági érdekeivel is Irakban. „Az orosz cégek már igen tapasztaltak az ottani munkát illetően - jegyezte meg Putyin. Készek vagyunk a további együttműködésre mind az iraki kormánnyal, mind a nemzetközi szervezetekkel.”
A két elnök egyetértett abban is, hogy Irak sorsát illetően magának a nemzetnek kell döntést hoznia, míg Oroszország és Amerika az ország gazdasági helyreállításában vállalhatnak szerepet. Úgy tűnik, Szentpétervár jubileumán ebben a kérdésben is jelentős közeledés történt a két ország között.
Bush elnök, miközben méltatta a „kibékülést”, kifejezte háláját, amiért Oroszország támogatta Amerika indítványát a legutóbbi ENSZ-ülésen, az iraki kérdést érintő szavazáson. Hozzátette: az amerikai kongresszussal együtt folyamatosan dolgozik azon, hogy korrigálják az oroszok nemzetközi piacon való kereskedési jogát korlátozó, diszkriminatív egyezményt. A két elnök gyakorlatilag a stratégiai együttműködést és országaik érdekeit érintő minden fontos kérdést szóba hoztak - beleértve a gazdaságot és a közös űrprogramokat. Kiemelt hangsúlyt kapott személyes kapcsolatuk is, mint az együttműködés további garanciája.
Putyin és Bush személyes barátságát és a két ország közötti megbékélést az is bizonyítja, hogy szentpétervári tartózkodása alatt az amerikai elnök nyíltan mellőzte Schröder német kancellár és Chirac francia elnök társaságát. Noha odament a kancellárhoz a külföldi államfőknek rendezett ebéden - amit az orosz sajtó máris a kibékülés első jeleként értékelt, egészébe véve azonban nem történt meg a közeledés.

---

Kézfogás Evianban

Az eviani csúcstalálkozón többhónapos viszályuk lezárásaképpen George W. Bush amerikai elnök és Jacques Chirac francia elnök békejobbot nyújtottak egymásnak. Bár ezt az első találkozást még igencsak kényszeredett mosoly kísérte, a másnapra szervezett négyszemközti találkozó már a hangnemváltás szándékának jeleit mutatta.
A találkozó során mind az amerikai, mind a francia elnök nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy érzékeltessék: az „entente cordiale”, a szívélyes egyetértés újra megszületett. Francia részről a 35 perces találkozót „hasznosnak, pozitívnak és szívélyesnek” értékelte Cathrine Colonna, az Elysée-palota szóvivője. A Fehér Ház szóvivője ennél mértéktartóbban fogalmazott, amikor „udvariassági találkozóról” beszélt. A találkozó során Jacques Chirac biztosította amerikai kollégáját, hogy támogatja őt a közel-keleti rendezésre tett erőfeszítéseiben, amelyekhez sok sikert kívánt. Bush elnök pedig hangsúlyozta, hogy szüksége van francia kollégájának tanácsaira ahhoz, hogy erőfeszítéseit valóban siker koronázza. Az amerikai elnök eviani tartózkodásának lerövidítését - ahonnan a csúcs befejezte előtt mintegy 24 órával távozott, hogy folytassa útját a Közel-Kelet felé - ugyanakkor a vendéglátója felé mutatott durva visszautasításként értékelte a francia Le Monde, még akkor is, ha Chirac elnök „megértette” a távozás okát. Bush jelezte, hogy „boldogan látja vendégül francia kollégáját az Egyesült Államokban, amikor csak akarja”. A látogatásra egyes francia források szerint ősszel kerülhet sor. Hivatalos meghívó még nem érkezett a francia fővárosba, szemben az orosz elnökkel, aki már kézhez kapta a Washingtonba szóló hivatalos invitálást. Ugyanakkor Chirac helyzete kedvezőbb, mint Gerhard Schröder német kancelláré, akire George W. Bush még mindig személyesen haragszik: Evianban semmilyen nyilvános erőfeszítést nem tettek annak érdekében, hogy kifejezzék megbékélési szándékukat.