Hetek - VII. évfolyam, 22. szám, 2003. május 30

Mi az: kisebb, mint Magyarország, barátságos, mint egy mediterrán nép, szabad, mint Amerika, és alig egyórányi repülőút választ el minket tőle - igaz, nem déli irányban. Észak legkisebb, de nem legkevésbé befolyásos országáról, Dániáról van szó.
Dánia pontosan a fele Magyarországnak, mind területét, mind lakosságát tekintve. A dán polgárok fizetését tekintve ellenben nagyjából a tízszerese. A jóléti állam prototípusa, tipikus protestáns értékrenddel: dolgozz, tanulj, élj szolidan és becsületesen. És ez Luther Márton óta így van náluk. Mert a dánok következetesek. Szeretik a hasznos elgondolásokat, a dolgok gyakorlatias megközelítését: ami jónak tűnik, csináljuk, ami rossznak, azt abbahagyjuk.

Százötven évvel ezelőtt, amikor a forradalom végigsöpört Európán, elért Koppenhágába is, el egészen a királyi udvarig, ahol ekkoriban éppen a számos Frederick királyok egyike uralkodott (a dán királyok többnyire a Frederick vagy a Christian nevet viselték). Az akkori király éppen annyira volt konfliktuskereső, mint a mai dánok, tehát felajánlotta a demokratikus átalakulásokat sürgető nép képviselőinek, hogy álljanak elő egy alkotmányszöveggel, aztán majd meglátja, mit tehet. Az alkotmány elkészült, 1849. június 5-e óta életképes, mindössze néhány apró változtatást alkalmaztak rajta. A királyok, illetve királynők ettől fogva az ország kedvenceiként működnek, a kormányzás viszont a parlament feladata. A jelenlegi királynő, Margit népszerűsége kimagasló európai uralkodótársai között.
A köztársaság kivívása mellett a tizenkilencedik század vívmányai közé tartozik a híres koppenhágai vidámpark, a Tivoli megnyitása, és ebben az időszakban élt és alkotott a két legismertebb dán híresség is, Hans Christian Andersen mesemondó és Sřren Kierkegaard filozófus. Nyilván nem véletlen, hogy a legkedélyesebb skandináv népként ismert dánok ezzel együtt egy későbbi találmányukról, a legóról váltak igazán nevezetessé. A huszadik század máshol világégésként megélt időszakában egy dán kisvárosban, Billundban éppen a „játssz jól”, a „leg godt” formáit próbálgatták. A későbbi legó innen kapta a nevét. Az ácsmester, Ole Kirk Christiansen fajátékaiból lépésről lépésre alakult ki az a műanyag építőjáték, amely világszerte ismertté tette Dániát. 1968-ban nyitotta meg a kapuit a legó fellegvára, a billundi Legoland, ahol egész legoország épült a gyerekek - és szüleik - örömére. Ma is a Christiansen család irányítja a legóbirodalmat, és a mottójuk ma is ugyanaz, mint az alapításkor: „Csak a legjobb elég jó.”
Bizonyos értelemben az egész ország a legójátékokra emlékezteti az ide utazókat - mert azért vannak szép számmal, akik idejönnek nyaralni. És aki egyszer eljött, azt valószínűleg visszahúzza újra a szíve, az aránylag magas árak ellenére. Az árért ugyanis megkapja mindazt, amit ígérnek. A politikusokkal talán egyedül Dániában probléma az, hogy nagyon is betartják a választási ígéreteiket. Ha valaki a programja miatt nem szavazott egy leendő kormányzó pártra vagy egy vezetőre, annak is végig kell néznie a program megvalósulását… Dánia egyébként nagyhatalom, az ő fennhatósága alá tartozik a hihetetlenül nagy kiterjedésű Grönland, valamint a Feröer-szigetek - igaz, ez mindössze százezerrel növeli a dán lakosok számát. A legóhoz visszatérve: Koppenhágán látszik, hogy „megúszta” a második világháború bombázásait, a várost ma is kellemesen alacsony házak, barátságosan keskeny utcák és a belső csatornák néhol tavakká formálódó sorai alkotják.
Koppenhágának szinte egyedüli európai városként sikerült megtartania apró boltjait a nagy bevásárlóközpontok helyett, ami csak növeli a város barátságos jellegét. Kommunikálni könnyű, és nemcsak azért, mert mindenki, de tényleg mindenki beszél angolul, hanem azért is, mert a párbeszéd, a konszenzus a kultúra alapját képezi. Kávézók sora kínálja szabadtéri asztalkáit, akárcsak délen - csak éppen itt a meleget nem a nap, hanem a gondosan odakészített plédek szolgáltatják. Az éghajlat nem indokolja ezeket a mediterrán országokban megszokott kis teraszokat, de hát annyira szeretik a mediterrán életmódot, hogy megpróbálnak úgy élni, mintha ott lennének. Ezt bizonyítják az apró tetőteraszok és balkonok is, amelyeken a családok és baráti társaságok gyakran üldögélnek, isszák a híres és elmaradhatatlan Carlsberg sört és grillpartikat rendeznek.
A dánoknak, és egyébként a skandinávoknak általában, sikerült megvalósítani a szocializmus nélküli szocializmust: egyenlőséget kizsákmányolás nélkül, a közösségi szellemet összhangban az emberi méltóság tiszteletével. Nem lehet véletlen, hogy mindennek, amiben nagyok a dánok, a közösséghez, a gyakorlatiassághoz és a hétköznapok szépségéhez van a legtöbb köze: formatervezés, építészet, foci, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsük.
Az élet szép, de nem kell ugrálni. Nem a Nobel-díjat, nem az olimpiai aranyat, nem az egyéni sikert kell hajszolni, csak minőségi életet élni - ez sugárzik mindenből. Olyannyira, hogy egyik írójuk tíz törvénybe foglalta össze ezt a mentalitást, amelyet a többi skandináv ország is magáénak vall, és Janteloven, azaz Jante törvénye néven vált ismertté: „Ne gondold, hogy te valaki különleges vagy… Ne gondold, hogy okosabb vagy nálunk… Ne gondold, hogy fontosabb vagy nálunk… Nem nevethetsz ki minket” - hogy szemezgessünk belőle néhányat. Bár a világ fejlődése kihatással van a dánok mentalitására is, főként a felnövekvő nemzedékére, a mai napig érezhető a mindennapok örömének, szépségének, egyben egyszerűségének keresése a kiemelkedő sikerek hajszolása helyett. Talán ezért tudunk olyan keveset róluk: kevés a Nobel-díjasuk, de kevés a móri gyilkos is közöttük, a hírek pedig éppen nem a mindennapok szépségéről szólnak.
Az ország egyébként több mint négyszáz kisebb-nagyobb szigetből áll, egyetlen szárazföldi kapcsolata Németország. A főváros fő közlekedési eszköze a bicikli: Dánia érrendszerét a bicikliutak képezik, de a tömegközlekedés lehetőségei is mindenhol adottak, kulturált, megbízható formában. Tehát ha áttanulmányozzuk a buszok menetrendjét, azt nyugodtan komolyan lehet venni, tizenkét éven aluli gyermekeink ingyen szállhatnak fel, és fertőzésveszély nélkül meg lehet fogni a kapaszkodót is. Ha késő estig ott ragadnánk a Tivoliban - ami nem is olyan nehéz, főleg tizenkét éven aluli gyermekekkel -, akkor is nyugodtan felszállhatunk a buszra, még ha a Tivoli éppen átellenben van is a Központi Pályaudvarral, ami a város egészéhez képest a legkevésbé bizalomgerjesztő környék.

Dániában ugyanis a bűnözésnek leginkább az önveszélyes formája elterjedt: az öngyilkosság. Kelet-európai szemmel ennek nemigen láthatjuk az okát, hiszen az életszínvonal, a közbiztonság, az állami gondoskodás magas foka már abban is nyilvánvalóvá válik, hogy koldussal, hajléktalannal nem találkozunk az utcákon. Mindenkinek jut, mert a dán felfogás szerint a legszélesebb vállaknak kell a legnagyobb terheket cipelni, és a dánok ezt meg is teszik. Az ország adóbevétele páratlanul nagy arányát teszi ki a GDP-nek, csaknem a felét, de a dánok nem panaszkodnak, mert befizetéseik fejében páratlan szociális biztonságot és ellátást kapnak. Ingyenes az oktatás és az egészségügyi ellátás, az útadót az utak karbantartására költik, a diákok hitelhez juthatnak, amit utazásra, lakásra fordíthatnak. Vannak persze problémák is a társadalomban: felmérések szerint komoly gondot okoz a depresszió, az öngyilkosság és az alkoholizmus. Csak éppen amikor kimegy az ember az utcára, többnyire derűs, udvariasan köszöngető, egymással figyelmes családokkal találkozik, nem hallani ideges párbeszédeket, a rengeteg biciklistára vigyáznak az autósok, akikkel valószínűleg nehéz lenne elhitetni, hogy Budapesten le is lőhetik őket, ha nem indulnak elég gyorsan a zöld lámpánál.
Nyilván nem véletlen, hogy a Pennsylvaniai Egyetem felmérése azt az eredményt hozta, hogy mindent összevetne Dániában lehet a legjobban élni. Magyarországon akár orvos is felírhatná az utat az északi országba, idegnyugtató hatása miatt. Kapóra jön persze az is, hogy kis országról van szó, ötmilliós összlakossággal, amelyből másfél millió él a fővárosban. A kis távolságok miatt senkinek nem kell órákat utazással töltenie a munkahelyére, azt is általában összekötik a testmozgással, vagyis a biciklizéssel. Az ország fekvéséből adódóan senki nem lakik ötven kilométernél távolabb a tengertől. Sem politikailag, sem vallásilag, sem etnikailag, sem mentalitásban nem megosztott az ország, és ez így van már több évszázada. Anynyira nem, hogy a dánok egyedüli nemzetként tartották meg a második világháború zsidóüldözései alatt az egységüket, jelen esetben a zsidó vallású dánokkal, és nem voltak hajlandók kivetni őket maguk közül. Ebben szintén egy Christian nevű király, a tizedik járt előttük jó példával, amikor a náci megszállók felszólítására elsőként ő tette fel a sárga csillagot.
Az Európai Unió legkisebb országa a nála nagyobb tagállamokkal azonos mértékben járul hozzá az unió költségvetéséhez - egyben a legnagyobb mértékben betartja az unió rendelkezéseit. Mindemellett egyik legelkötelezettebb híve a bővítésnek, jóllehet a kimutatások szerint ez anyagilag nem lesz előnyös a számára. Egyébként Dánia fordítja GDP-jének legnagyobb részét a fejlődő országok megsegítésére. Ha úgy vesszük, neki már gyakorlata van a szövetségekben, hiszen 1952-ben már részt vett az Északi Tanács megalapításában, amely a skandináv országokat fogja össze: közös útlevelet használnak, szabadon dolgozhatnak, letelepedhetnek egymás országaiban. Néhány évszázaddal korábban Dánia egyenesen uralta ezeket az országokat: a tizennegyedik században egész Skandinávia Dánia vezetése alatt egyesült, egyik Christian nevű királyát pedig, a kilencediket, egyenesen „Európa nagypapájaként” tartják számon. A tizenkilencedik század uralkodójának ugyanis (1818 és 1906 között élt) hat gyermeke közül öt uralkodó lett Európa különböző birodalmaiban. Fia, VIII. Frederick Dánia királya lett, Alexandra lánya Anglia királyához, VII. Edwardhoz ment feleségül, Dagmar lánya az orosz cár felesége lett, Thyra lányát Cumberland hercege vette feleségül, Vilhelm nevű fia pedig Görögország királya lett I. György néven - csak Waldemar maradt meg hercegnek.
A királyi család tagjainak találkozóhelye a Fredensborg-kastély volt Koppenhága mellett, bár ezeknek a találkozóknak inkább családi, semmint politikai jelentősége volt. A család nem csak királyi körökben élvez megbecsülést, a többi, erősen kapitalista beállítottságú nyugat-európai országhoz képest elképzelhetetlenül engedékenyek a dán munkaadók. A munkaidőt úgy határozzák meg, hogy az apának és az anyának lehetősége legyen odaérni az óvodába vagy iskolába a gyerekekért. Egy átlagos családban két gyerek van, és mindkét szülő azonos feladatokat vállal a családi munkabeosztásban: apukák is főznek esténként, ők is ugyanolyan gyakran mennek a gyerekekért, mint az anyukák, és nem ritka a babakocsit toló apukák látványa sem. A válás problémája ezzel együtt a házasságok csaknem negyven százalékát érinti. Talán apuka mégsem mosogatott eleget…
Az ország több mint fele mezőgazdasági terület, és ha valahol jól működik a mezőgazdaság, az éppen Dánia. Ilyen szempontból sem lenne rossz közelebb kerülnie hozzá Magyarországnak - bár mint említettük, a földrajzi távolság nem is olyan nagy. Jelentős a sertéstenyésztés - ezért lehet, hogy egyik kedvenc ételük a mai napig a sertéssült és az oldalas, rendkívüli elkötelezettségüket az egészséges táplálkozás mellett ilyen módon árnyalja a hagyomány. „Wonderful Copenhagen” - Csodálatos Koppenhága, hirdetik magukat a dánok a turistáknak, és komolyan gondolják.